Akármilyen furcsa, a drogok lehetnek pozitív hatással is annak az embernek a szervezetére, aki felkészült, felavatódott rá. Ha így kezdjük a drogok használatát, akkor világunk olyan rejtelmei tárulnak fel előttünk, amelyhez már nem kell szótár. Ellenkező esetben azonban ismeretlenek sokasága ömlik be a tudatunkba, illetve a tudatalattinkba is. Ezekkel “szótár” nélkül nem fogunk tudni egyedül megbírkózni. A szótár a felkészülés által lesz sajátunk. Akkor értjük meg azt, hogy mi történik, amikor folyamatosan egyre jobban ismerjük magunkat és egyre jobban, mélyebben ismerkedünk magunkkal. A tudatalatti a saját önmagunk ismeretlen része. A tudatos az, amit ismerünk, tudunk. Minden, amit megértünk, azt már értésnek, tudatosságnak hívunk. Amikor tudatra ébresztünk valamit, akkor már értjük. A tudatalatti rejti a meg nem oldott, ezáltal meg nem értett ismeretlent számunkra. A drogok előrehozott tudatosság felé történő haladást generálnak. Tudatosan még nem értjük, hogy a világban van probléma és baj is, de a tudatalattink tudja, hiszen egy másik élet emlékeiből felhozhatja vagy a drog hatására hirtelen feltörhetnek. Ha hirtelen túl sok fájdalom, bánat vagy valami negatív tör fel, akkor ezt egyszerre nem biztos, hogy kezelni tudjuk. Olyan ez, mint amikor egy elsős egyszerre kapja meg a nyolcadikos tudást is. Nincs rá felkészülve, ezért árt neki. A drogok tulajdonképpen “gyógynövények”. Most kizárólag a növényekről és nem a szintetikus drogokról beszélek. A gyógynövények rezgése magas. Minél magasabb egy növény rezgése, annál később fogadjuk be. Amikor egy csecsemőt elkezdünk hozzászoktatni az élelmekhez, szép fokozatosan tesszük. Nem egyből a kelkáposzta főzelékkel vagy a tojásos lecsóval indítunk nála. Nem azért, mert nem enné meg, hanem azért, mert MÉG nem jó neki. A tojásos lecsóval semmi baj, ha a gyomor felépült a befogadására. A gyógynövényekkel szintén semmi gond, ha felépítjük hozzá a testünket. Ellenkező esetben nem tudja befogadni a test. Amit nem tudunk befogadni, azt kilöki magából a testünk, de amíg ismerkedünk vele, rengeteg energia fogy el. Ilyenkor puffadunk, akár ki is hányhatjuk. A drogok számunkra hirtelen beavatások. Túl hirtelen jut a szervezetünkbe valami, amit nem ismerünk, ezért a hatását sem tudjuk egyértelműen deffiniálni. Erre mondjuk, hogy valaki bírja és semmi baja nem lesz, de van, akinek a szervezetében komoly, akár visszafordíthatatlan károkat okoz: nem a drog, hanem a hirtelen, felépítettlen használata. A drogok viszont elsőre is meggyőzőek tudnak lenni. A szervezetünk befogadná, hiszen tudja, hogy ez számára a tudatalatti ismeretlenébe kalauzolja. A tudatalatti, a tudattól elzárt, elrejtett, megoldandó dolgaink: ezért jövünk ide a földre, hogy azokat, amelyeket nem oldottunk meg eddig, megoldjuk. Olyan, mint egy banki tartozás, viszont ha hirtelen kiderül, hogy tartozol 100 Millióval a banknak és nincs 100 Milliód még, akkor nem annyira jó: emberek össze is törhetnek ettől. A tudat alattit folyamatosan “nyitjuk”. Részben azzal, hogy megfelelő módon építjük fel a tápanyagok bevitelét a testünkbe és részben pedig azzal, hogy a tudatalattinkban lévő gondokat, problémákat sorban elkezdjük megoldani. A megoldandó feladatok sorban érkeznének, ha nem avatkoznánk be a tudatalattinba. Amikor egy megoldandó feladat feljön, akkor a tudást hozzá meg kell kapnunk. A tudást gyermekként szüleinktől, nagyszüleinktől, tanárainktól kapjuk. A tudásból meg tudunk oldani valamit a tudatalattinkban rejtettből azért, hogy a megoldása által továbbhaladjunk az életünkben. Ahogy haladunk előre, ez megnyilvánul a korunkban is, úgy lesz egyre több megoldott dolog az életünkben. Ahogy egyre több “problémát”, nemtudást oldunk meg, úgy leszünk egyre bölcsebbek. A bölcsesség a megoldásokból fakad: ha viszont túl korán jön fel egy probléma, amihez szüleink nem tudnak megoldást adni, akkor szorongunk. Ilyen az, amikor egy gyerek szülei veszekednek, vagy akár el is válnak. A gyerek bekapcsolódik a vitába és ő is szeretné megoldani. A megoldás pedig tanulás által érkezik meg. Hogyan tanulunk? Gyakorlatban. A gyerek nem tudja tudatosan, hogy miért generál veszekedéseket az oviban: azért, hogy eljusson a szülei problémájának a megoldásához. A szülőket viszont nem tudja vezetni egy gyermek, de a saját problémájukról el tudja terelni őket, amíg a pokolfajzattá vált gyerekre kell fókuszálni. Mi az oka annak, hogy  gyerekre kell fókuszálni? Az, hogy rájöjjön a szülő, hogy a gyereke iránt felelősséget vállalt: ezek mind össze fognak állni egyszer, de ha nem sorban haladunk, akkor megbukunk. Amikor egy gyereknek túl sok a szülők gondja, sokszor fordul valamihez, ami terel. Eltereli a gondoktól a figyelmet. Lazít és nemgondolkodóvá tesz: ilyen a drog. A drog viszont azzal lazít, hogy lebontja azokat a sejteket bennünk, ami a problémát hordozza, így nyugtat. A tudatosból, tehát a testből elbontja azokat a sejteket, ahová “beköltözött” a tudat alattiból idő előtt a probléma, a megoldani való: ha lebontja, akkor megkönnyebbülünk. Ezért drogozunk. A rossz hír az, hogy amikor a tudatalattit megnyitjuk, akkor az már állandóan nyitva lesz addig, amíg azt a megoldandó feladatot meg nem oldjuk: ezért jön vissza a probléma, azaz a megoldandó feladat. Ezért jó az, ha minden a maga idejében történik és nem gyorsítjuk fel a folyamatot. A drog egy hirtelen beavatás. Hirtelen lesz egyszerre megnyitva minden. Beáramlik a tudatos elmébe mindaz, amit ebben az életben meg kell oldanunk. Amikor viszont még nincs meg hozzá az erőnk vagy a tudásunk vagy a hitünk, akkor csak félünk vagy összeomlunk a súlya alatt. Aki összeomlik, annak a testével kell foglalkoznia, hogy felépítse újra. Aki viszont bírja, az képes megoldani a hozott problémákat, amelyekből tanulva taníthatja a következő generációt. A drog nem rossz, de rettenetesen rossz, ha korán nyitsz bele a tudatalattidba. Az iskola sem rossz, de borzalmas, ha egyszerre kell mindent tudnod és egyszerre akkora nyomást helyeznek rád. Az iskolát is sorban végezzük és a testünket is fel kell építeni a különböző “drogok” - tehát tudatmódosítók - befogadására. Legközelebb erről írok.