Az életünk egy nagy térkép, ahol mindannyian haladunk. Néha találkozunk számunkra érdekes emberekkel és néha hosszú magányos út van előttünk. Mindannyian haladunk valami felé. Vannak, akik még csak köröznek és a saját közegükből nem merészkednek ki és vannak, akik már a legnagyobb célokat tűzték ki maguk elé: a csúcsok meghódítását. Semmilyen csúcsot nem hódíthatunk meg felkészülés nélkül. Mindig készülnünk kell arra az útra, amelyen elindultunk. Készülni egy útra sok mindent jelenthet és természetesen ezek az utak az életútjaink, tehát ez tartalmazhat erőpróbát, hitpróbát, érzelmi próbatételeket, stb. Bármi felé elindulsz, az első lépés, hogy kimozdulj a bölcsődből, a családodból. Miért fontos ez? Mert a szüleid is - amíg élnek - járják a saját útjukat. A te utad eltérhet az ő útjuktól, de ha nem válsz le, nem mozdulsz ki, akkor csak az ő útjukat fogod megismerni és elképzelni sem tudod, hogy vannak más utak, más lehetőségek is. Természetesen, ha kimozdultál, láttál és tapasztaltál és akkor is a szüleid útját szeretnéd folytatni, az nem baj, sőt: de ne determináljon az. A szülők élik az életüket és haladnak az útjukon. Ezen az úton - mint mindegyiken - jönnek nehézségek, nehéz útszakaszok és vannak könnyű lejtmenetek, ahol néha elfelejtünk együtt haladni, mert annyira könnyű, hogy észre sem vesszük, hogy hol van a társunk. Minek nekünk társ, hisz egyedül is könnyedén megyünk, de eljön az idő, amikor megint egy nehéz „mászás” következik, ahol egyedül nem tudunk emelkedni. A hegymászók tudják, hogy a csúcsra nem szabad egyedül elindulni. Muszáj, hogy legyen velünk valaki, aki racionálisabb, erősebb, hitelesebb vagy akár csak az egységet biztosítsa számunkra. A csúcsra egyedül ne indulj el! A csúcs: amikor az ember már nagyon sok tapasztalással rendelkezik, de a tudás összességét szeretné érteni, szeretné rendszerben látni azt. Szeretné megérteni, hogy hogyan áll össze minden, de egyedül csak egy nézőpontunk lesz. Ketten viszont legalább két nézőpontból nézhetjük mindazt, amit nézünk. Együtt eredményesebben fogunk mindent megérteni: az együtt a házasság. A házasság lényege, hogy egymásban bízva, egymás tudását elfogadva, ketten többek leszünk, mint egyedül. Minél inkább énközpontúak vagyunk, annál kevésbé vagyunk alkalmasak párkapcsolatra, de minél inkább tudunk párkapcsolatban gondolkozni, annál több dolgot tudunk meghódítani: együtt akár a csúcsot is. Azt szokták mondani, hogy egy sikeres férfi mögött mindig van egy nő. A nő sikere a férfi bölcsességében rejlik. Az okos és bölcs férfi tudja, hogy párja nélkül nem jutott volna a csúcsra. A buta férfi pedig önző még. Nem akar osztozni a sikerben, magának akarja azt, de a csúcsra nem jut egyedül. Ha a csúcstámadásra úgy használod párodat, mint egy serpát, akkor a csúcs után különválnak útjaitok és a te serpád keres valakit, akivel együtt haladhat tovább. Alapvető hiányosságaink vannak párkapcsolat területén, ezért tanítok legközelebb arról, hogy ki és miért lesz alkalmas a párkapcsolatra és hogy miért maradunk örök gyermekek, akik képtelenek a párkapcsolatra. A párkapcsolat alapja családi mintákkal kezdődik, ahol láthatjuk, hogy szüleink meddig jutottak el az együtt tanulásban. Meddig jutottak az egység megélésében és meddig jutottak az egymás felé fordulásban. És képzeljétek, hogy a párkapcsolatokra is az élet készít fel minket. Aki már megedződött hosszú nehéz kapcsolatokban, az képes, alkalmas arra, hogy jobban becsüljön egy társat benne. A társ megbecsülése fontos. A társnak, miután a szó is ezt mutatja, egyenrangúnak kell lennie. Ha még szükséged van arra, hogy te legyél a középpont, akkor ne készülj az életedben a csúcs meghódítására, mert felkészületlenül indulnál el. Ha viszont képes vagy megosztani a sikereidet, a vagyonodat, az életedet, akkor alkalmas vagy az együtt megélésére. Az együtt megosztással kezdődik. El tudod képzelni, hogy a hegyen felfelé azt mondjátok, hogy ez az én ételem, te keress magadnak valahol? El tudod képzelni, hogy a hegymászók nem osztoznak bármin is, amikor a másik szükségben van? Lehetetlen. Nyilván ez néha az expedíció végét is jelzi. Azt, hogy mégsem voltak egyenlőek az erőviszonyok, de akkor lemenvén megerősítik magukat (mint egy párkapcsolatban) és újult erővel, újabb tudásokkal újra elindulnak a csúcs felé. Nem adják fel és együtt hódítják meg azt. A hegy annak, ahol egység van, segít. Az univerzum is az egységben lesz jelen: az egyesülést preferálja. Az egység keresése társadalmunk feladata. Mindenhol, ahol az egység keresése hamis alapokra épül, az leomlik. Leomlik az érdekházasság, leomlik a családok közti egyensúlytalanságra épülő kapcsolat. Leomlik az, ha hamisan mutatod be magad, akár párkapcsolat vagy munkakapcsolat területén. És leomlik az országok közötti egység is, ha hamis alapokra, csalásra, érdekre épül. Az érdek csak akkor válik valósággá bennünk, ha nem hiszünk magunkban. Ahhoz, hogy higgyünk magunkban, szükségünk van a felnövekedésünk közbeni dicséretekre, bíztatásra. Ahhoz, hogy ezt elfogadjuk, csak nyitottnak kell lennünk: nyitottnak a világra, nyitottnak a szerelemre és nyitottnak a párkapcsolatra, amelyről legközelebb írok.