Sok kérdést tudnék úgy kezdeni, hogy mi lenne ha, de nem teszem. Nem teszem, mert nem tud előrevinni bennünket, ha nem hallgatjuk meg egymást. A mi lenne ha… értelme, hogy valamit másképp szeretnénk csinálni. Valamit máshogy látunk jónak. Ki kíváncsi erre? Senki. Ha kíváncsiak lennénk erre, akkor meghallanánk gyermekeink kérését a változtatásokról. Meghallanánk ötleteiket, és kiaknáznánk azt.

Már korábban írtam arról, hogy hit kell ahhoz, hogy egy társadalomban a tudósok elkezdjenek valamit vizsgálni. A hitet a gyermek vagy a felnőtt-gyermek adja. Ők feltalálók, kitalálók, megálmodók. A többiek a végrehajtók. A gyerek – aki kitalál, feltalál – nem tud működni a felnőtt, azaz a végrehajtó nélkül; és a felnőtt, azaz a végrehajtó, nem tud mit végrehajtani, ha nincs gyermek, aki kitalál, megálmodik. Együtt vagyunk egy egység. Együtt, ha mindenki tudja, hogy mi a dolga. De mi elnyomjuk gyermekeinket, és nem hagyjuk őket álmodni, kitalálni, mert leterheljük őket olyan feladatokkal az iskolában, amivel már minket is túlságosan leterheltek. Nem tudnak így álmodni, megálmodni „dolgokat”. Nem tudják feladatukat ellátni, ezért nekünk felnőtteknek kell újra álmodni, kitalálni. Ez azt jelenti, hogy újra gyerekké kell válnunk, ami mást jelent, mint felnőttnek lenni. Felnőttként gyereknek lenni valóban azt jelenti, hogy újra tudunk megálmodni, kitalálni „dolgokat”, de nem tudjuk már megvalósítani. Nem tudunk felnőttként élni, mert állandóan álmodozunk. Társadalmunk kirekeszt minket, hogy – ugyan nőj már fel! De nem tudunk, mert nincs, aki álmodjon.

Mi lenne, ha egy rövid időre minden a helyére kerülne? Káosz. Most egyszerűen nem lehet visszahozni egy mozdulattal a jót. Nem lehet, hogy mától nem álmodunk felnőttként, és csak kitalálunk gyermekként.  Hiszen mi lenne azokkal a felnőttekkel, akik eddig gyermeki életet éltek mindannyiunkért? Mi lenne velük, akik nem tudnak megvalósítani, akik nem tudnak pénzt keresni? Ők így a társadalom „heréi” lennének. Nem méltó ez hozzájuk, hisz azért váltak gyermekké, hogy nekünk elakadt felnőtteknek segítsenek. Segítettek is, de már vissza kell adni a jogart a gyermekeknek, és vissza kell adni azt a jogart a felnőtteknek, amely koronával is jár. A korona irányít. Az irányító pedig tudatában van a renddel. A rend az, hogy egy gyermek megálmodja, hogy mit lehet változtatni világunkon, és a felnőtt – aki koronával rendelkezik – eldönti, hogy mely tervek valóak megvalósításra. Ez volna a rend. Én nem sok felnőttet látok, aki koronával a fején rohangál. Nem tudjuk eldönteni felnőttként, hogy mi lenne a jó. Mely terveket valósítsuk meg? Miért? Mert nem voltunk még vezetők. Miért nem voltunk még vezetők? Mert a szüleink, akik már nagyszülők, nem jól végezték feladatukat. Nem jókor kapták meg a jogart, és amikor végre megkapták, akkor már nem szeretnék elengedni, átadni. Ők most tanulnak vezetni, de így azok, akik középen vannak, még gyermekek ezáltal. Mi lenne valójában a feladata az időseknek? Nézni, hogy hogyan boldogulnak felnőtt gyermekeik, és gyönyörködjenek bennük. Na, ez teljesen eltűnt. Nincs olyan, hogy gyönyörködünk. Nincs olyan, hogy megpihenünk, és ráadásul viszály és harc van gyermekeink felé tőlünk, mert átvették, vagy át akarják venni az irányítást.

A világon mindennek helye van. Ha én HÖK elnök vagyok, akkor az várhatóan addig tart, míg abban az iskolában tanulok. Utána már nem kell ellátnom – nem is lehet – ugyanazt a feladatot. Valaki más átvette, vagy át fogja venni. Így kellene felnőttként is haladnunk! Ha egy feladatot elláttunk, akkor jöhet egy új, egy másik. Ha nincs új, és nincs másik, akkor én keresek felnőttként más munkalehetőséget, és nem sírok folyton, hogy nem érzem jól magam már benne. Az kit épít? Senkit. Ha nem érzem jól magam a munkámban, az nekem szól. Nekem, aki leragadtam. Nekem, aki nem tudtam idejében mozdulni. Mit fogok tanítani gyermekemnek? Azt, hogy amit elvállaltál, azt tisztességesen szenvedd végig? Igen. Ezt tudjuk tanítani, meg azt, hogy amiért húsz évet tanultál, azt nehogy elengedd. Ezek is fontosak. Egy orvos, egy jogász, egy közgazdász szintén megunhatja, amit csinál. Ők is válthatnak, vagy elkezdhetnek fejlődni szakmájukban. Ha fejlődnek, akkor jobban fogják érezni magukat benne. Ha fejlődnek, akkor előrébb jutnak. Ha fejlődnek, akkor helyet adnak az utánuk jövőknek. És ha fejlődnek, akkor nem áll meg a rendszer.

Ha nem fejlődnek, akkor pozíciók maradnak úgy betöltve, hogy azok, akik betöltik azt, unják. Utálják. Ha utálják, akkor a poszt nem lesz vonzó. Lehet, hogy nem a posztot kéne azonosítani a „rosszságával”, hanem megérteni azt, hogy aki nem érzi jól magát benne, attól lesz rossz a hely. Lehet, hogy valakinek az az álommunka. Lehet, hogy valaki pont azt a tudást szeretné elsajátítani. De nem lehet, mert a hely foglalt. Azért, mert ott kesereg és szenved valaki. Menjünk tovább, ha nem jó a munkánk! Menjünk tovább, és keressünk olyan munkát, ami nekünk és társadalmunknak is épülésére szolgál! Akkor az élet jó.

Ha örömmel mész dolgozni, akkor feltölt a munka. Ha feltölt a munka, akkor otthon van mit adnod. Ha van mit adnod, akkor az, aki tőled kap, szintén ad számodra, és soha nem fogsz rászorulni egy spirituális emberre sem, aki tölt benneteket. Nem fogod tudni azt mondani, hogy nem töltődök sehol. Így azok az emberek, akik energiát adnak, nem fognak kelleni.

A mai kor szülte a spirituális gyógyítókat, segítőket. Emberek milliói vannak alacsony energiaszinten. Ha alacsony az energiaszinted, akkor te is csak éhezel, tehát szívod mások energiáját. Azt nem szeretik az emberek. Nem szeretik, ha adnak, és amit te adsz érte, az üres. Töltsd fel magad, és juss el odáig, hogy tudjál adni! Értékesnek lenni jó. Az értéket az energiád adja. Az energia nagyon egyszerűen betölthető bennünk. Evéssel, ivással, beszélgetésekkel, játékkal, öleléssel, simogatással, kulturális programokkal stb. Minél több hiányod van, annál inkább vagy „energiavámpír”. Minél több hiányt töltöttél be, annál inkább tudsz adni. Az emberek szeretik azt, aki tud adni, de nem mindegy, hogy hiányt,  azaz félelmet adsz, vagy feltöltöttséged által – egyensúlyt. Minél inkább egyensúlyban vagy, annál inkább fognak keresni, hogy segíts. Minél inkább tudsz segíteni, annál spirituálisabb, annál szellemibb vagy. Erről írok legközelebb.