Építő jellegű kapcsolatokra vágyunk. Minden kapcsolat alapja, hogy szeressük egymást. A szeretetnek nem szabad önzőnek lenni. Nem önmagunkért kell csak létezni benne, hanem együtt, kettőnkért. Ahol ez működik, ott egymás felemelése zajlik. Hogyan tudunk emelni valakin? Úgy, hogy bízunk benne, hogy hiszünk benne, hogy elmondjuk az erényeit, segítünk önmaga megismerésében és látjuk őt a mi csodálatos szemüvegünkön keresztül. Mindenkinek szüksége van erre. Arra, hogy valaki higgyen benne, arra, hogy valaki bízzon benne, hogy elhitesse valaki vele, hogy igenis jó vagy szép vagy okos. Legtöbb kapcsolatunk ennek homlokegyenest az ellenkezője. Boldogtalan emberek hasonlítgatják magukat össze más boldogtalan emberekkel és sajnos versenyeznek. Egymás fölé akarnak emelkedni, de nem egymás motiválásával, hanem egymás lenyomkodásával. „Te azt nem tudhatod, kicsim”, „Ne akarj olyat megfejteni, amihez nem értesz”, „Jobb, ha ebbe nem avatkozol bele”, stb. Ezek nem építő jellegű megjegyzések, sőt: ha egy bizonyos emberi szintről nézzük, akkor kifejezetten bántóak. Bántók, mert nem azt mondják, hogy egyelőre azt még nem tudod, de én majd segítek neked és utána te is tudni fogod. Egyszerűen determinálnak a szavak: te azt nem tudhatod. Rengeteg ember ettől megáll. Ha én nem tudhatom, akkor nem is akarom. Nincs benne semmi, ami épít, ami felemel. Ami felemel a másikhoz, amitől egyenlőek, egy hullámhosszon levők leszünk. Szerelem csak ott van: ott, ahol egy szinten vagyunk. Ha nem vagyunk egy szinten, akkor rajongás és ragaszkodás van, sőt függőség és függés. Ezek szintén nem építenek minket. A függőség többféle lehet. Elsősorban anyagi függőségben szoktunk élni. Valaki többet keres, a másik kevesebbet, tehát nem tud megélni a kevesebbet kereső a másik nélkül. Ahelyett, hogy megtanítaná a többet kereső a kevesebbet keresőnek a hogyant, ahelyett általában élvezi, hogy tőle függ a másik. Aki függ valakitől vagy valamitől, még nem nőtt fel. A felnőtt már nem függ: önálló. Önálló keresettel, önálló érzelmekkel és önálló identitással rendelkezik. Aki nem felnőtt, az függhet anyagilag, érzelmileg vagy mentálisan a másiktól. Függeni nem jó, de annak, aki függ, lehetősége van még egy kicsit vagy sokáig gyermeknek maradni. Gyermeknek lenni jó, ha az embert a gyerekség gyermekkorában éri. Gyermeknek lenni rossz, ha már felnőttként maradtunk gyermekek. Mindenki ki fog nevetni minket. Ujjal fognak mutogatni ránk, hogy nézd, még mindig játszik, csak már a játék nála a vadászás, a sport túlzása és minden, ami a napi felelősségtől elvonja őt. Az emberek kegyetlenek tudnak lenni. Azok, akik függők és a gyerekei meg kinevetik őket, akik felelős pozícióban vannak és sokat keresnek, mert szétdolgozzák magukat és nincs idejük játszani. Akik pedig szétdolgozzák magukat, nevetnek azokon, akik lumpolnak és nincs céljuk vagy csak sodródnak. Egyik sem jó magatartás, hiszen azzal, hogy kinevetjük egymást, lenézzük egymást sajnos. Akkor, amikor lenéz valaki téged, akkor nem akarsz tőle tanulni. Aki lenéz, azért teszi, mert úgy látja, hogy valamiben jobb nálad. Ha te is így látod, akkor tanulhatsz tőle, hogy jobban felnőttként létezz. Ha nem akarsz tanulni, mindig versenyezni fogsz, azzal, aki feletted áll a tudása vagy a hite vagy akár a szépsége álltal. Tanulni jó, de csak akkor, ha tudod, hogy miben vagy elmaradva. Ahhoz, hogy tudd, miben vagy elmaradva, tudnod kell saját hiányosságaidat. Ha tudod, akkor már tudod is, hogy miben fejlődj. A gyerek nem akar fejlődni. A gyerek úgy gondolja, hogy mindent tud. Az a gyerek, aki felméri, hogy nem tud mindent, először szerény lesz, majd a tanulás után okos vagy később bölcs. Ilyen felnőttekre van világunknak szüksége. Az a gyerek, aki nem látja hibáit és nem tanul, az gőgös lesz és a magyarok Istene mentsen meg tőle bennünket. Aki gőgös, az úgy gondolja, hogy mindent tud. Nem kér segítséget, mert mindent tud. És sajnos, aki úgy gondolja, hogy mindent tud, az másoknak is akarja osztani az észt. Ilyen vezetők által sajnos már sokszor voltunk vezetve. Aki olyan vezető által van vezetve, aki nem tud, az megy a málnásba. A málnásban pedig nem az igaz ösvény található. Ott sokan elveszítjük a kontrollt: meglopjuk a másikat, mert a vezetőink is lopnak. Aki vezetve van, az függ önnön vezetőjétől. Akinek a vezetője lop, hazudik és csal, az ugyanezt fogja tenni. Aki elfogad valakit vezetőjéül, az tanulni szeretne tőle. Ne tanulj az olyan vezetőtől, aki lop, csal vagy hazudik, akár a párod, akár barátod, akár főnököd, akár egy ország vezetője. Mindig fejétől fog bűzleni a hal. A hal viszont ha felnő, hozhat önálló döntést, pl.azt, hogy nem fogadja el a párja véleményét, ha ő jobban tud valamit, vagy nem fogadja el a barátja, főnőke vagy miniszterelnöke véleményét, ha azt lája, hogy számára nem építő jellegű. Lehet ilyen? Persze. Nem vagyunk tökéletesek. Láthatunk valamit rosszul vagy rosszabbul, mint a párunk, a barátunk vagy a főnökünk, sőt akár a miniszterelnökünk. Amikor gyerekként élünk és függünk vezetőinktől, eszünkbe sem jut az, hogy valamire mondhatunk nemet is. Amikor pedig függő kapcsolatban vagyunk és felmértük végre, hogy ez a gyermekséget jelenti, rá kell jöjjünk, hogy bárki - aki valamiben feljebb nőtt nálunk - vezethet. Addig, amíg mi is feljebb nem nővünk: ez tudást jelent. Annak az irányítása, aki nem tud semmit, nagyon könnyű. Annak viszont, aki sokat tud, nehéz az irányítása vagy lehetetlen. Ezért nőjjünk fel, hogy ne függjünk vezetőinktől, hiszen ha ők valamit nem jól tudnak, akkor velük együtt mehetünk a málnásba. Hogy fogjátok gyermekeiteknek megmagyarázni, hogy ti nem is gondoltátok, hogy „félrevezetnek” benneteket? Hogy fogjátok kimagyarázni, hogy ti nem tehettek róla, hittetek neki? Sehogy. Gyermekeitek rajtatok fogják számonkérni, hogy miért nem tanultatok és miért nem gondolkoztatok, amikor kipróbálatlan dolgokkal engedtétek kísérletezni magatokon az embereket? Vagy kipróbálatlan utakon hagytátok, hogy politikusaitok vezessenek benneteket? Számon fogják kérni. Mit fogtok mondani? Azt, hogy nektek nincs felelősségetek benne? A felnőtt felelősséget vállal tetteiért, a gyerek pedig elfogadja a vezetést, megkérdőjelezhetetlenül. NŐJJ FEL és élvezd a felnőtt kort. Élvezd, hogy most hozhatsz döntéseket. Olyan döntéseket, amelyek kihatnak majd a jövő generációjára. Olyan döntéseket, amelyek alapjaiban fogják megváltoztatni a világunkat. Élvezd, hogy felnőttél és ott lehetsz a sor elején. Élvezd, hogy élsz és dönthetsz. Felelős döntést kívánok és sok tudást hozzá. A tudásról és annak megszerzéséről írok legközelebb.