Minden embernek bizonyos mértékben használja az agyát. Annyit tud. Az okos ember agyának nagyobb százalékát nyitja meg, míg a kevésbé okos, kisebb százalékát. Hogy lehetünk egyszerre értelmesek, okosak, bölcsek? Úgy, hogy kinyitjuk az agyat. Az agy viszont nem képes erre, hiszen emberek sokasága tart még ott, hogy alig van tudás a fejükben.  Ez nem azt jelenti, hogy nem is lesz, hanem azt, hogy ma itt tartanak. Egy ilyen embernek aki nem tud befogadni, mert zárt az agya, hiába kezded el mondani, hogy milyen lehetőségeket rejt az ember, úgysem képes befogadni. Sőt, miután nincs rálátása erre, ő fogja azt mondani, hogy dilis vagy. Nem tud többet befogadni. Nem szabad erőltetni. Minél többet akarsz, hogy befogadjon, annál jobban fog ellenállni. Miért? Mert az agya nem képes befogadni. Nincs nyitva.

Amikor egy nyitott aggyal találkozol, az olyan mint amikor kérdez egy gyermek. Akar érteni, akar tudni, nyitott. Amikor valaki nem akar érteni, tudni, az nem azért van hogy téged bántson, hanem azért hogy megértsd több féle típusú ember van. Vannak nyitottabbak, zártabbak. Vannak akik azt hiszik, hogy nyitottabbak, és vannak akik zártnak gondolják magukat és mégsem azok. Az emberek nem ismerik fel egymást. Nem tudják kinek lehet átadni sok információt, és kinek lehet átadni keveset. Nem értik magukat, és egymást.

Ha meg akarsz érteni egy olyan embert aki zárt, olyanná kell válnod. Csak akkor fogad be tőled, ha nem adsz neki többet, mint amit be tud fogadni. Ha préseled nyomod belé az információt, nem fog sikerülni. Meghallgat, vagy nem is figyel. De hogy nem fogad be semmit, az biztos. Mi a cél? Hogy el jussunk oda, hogy mindenki ki tudjon nyílni minimum 4 százalékra. Ehhez viszont újabb csodák kellenek. Olyan csodák amelyre a szkeptikusok azt mondják, hogy igen, ez megtörtént. Igen, ez lehetséges. és elfogadják azt. Ha minden ember tud valamit, akkor természetessé válik az ami másnak csoda. De ha mindenki tudja, akkor evidencia. Így haladunk fölfelé. Néha megjelennek azok az emberek a földön, akik éltek magasabb tudatszinten. Akik éltek ott, ahová együtt haladunk. Azért jönnek, hogy „csodákat” mutassanak. Azért hogy megértsd, ahonnan ők jönnek, ott ezek már evidenciák. És az ember befogad. Sokat. Amennyit csak bír.
Egy olyan embernek aki „fentről” jön, könnyebb ezeket befogadni, mert rájön, hogy ezt már látta. Rájön, hogy ez már ott volt valamikor valamelyik életébe. És ha rájön, akkor beépít. Ez az amikor az agy nyílik. Amikor világosodás van benne. A megvilágosodás az agy megértése. Minél többet értesz, annál nyitottabb az agy, annál megvilágosodottabb ember lettél.

A megvilágosodás nem érdem, hanem egy állapot. Azt mutatja, hogy hol tartasz. Van ennek azonban felelőssége is. Minél többet tudsz, annál inkább érted, hogy tudásodat nem adhatod át bárkinek. Nem azért hogy rejtsed, hanem mert ártanál annak, aki még nem tart ott, hogy befogadja. Haragokat, harcokat váltanál ki belőle. Ez az értés, hogy annyit adj át neki, amennyit be tud fogadni. Ez nem minősítés, mint ahogy egy elsős gyermeket sem minősít az hogy elsős, csak mutatja, hogy hol tart. Ahhoz képest kell átadni neki a tudást. Ha felfogta, mehet másodikba, és ahhoz képest kapja megint az újabb tudást. Tudás, és tudás átadás között szünetet kell tartani. Az agynak regenerálódni kell tudnia. Ha nem kap elég szünetet az agy, akkor túl sok információ által, sorvad. Nem hogy nyitottabb nem lesz, de jóval zártabb lesz. A szünet pont annyira fontos egy zenében is, mint a hang. Meg kell tanulnunk szünetet tartani. Mi meg állandóan csak tolunk minden információt. Már azt sem tudjuk, hogy miket kénebefogadnunk, mert társadalmunk azt várja, hogy tudjunk mindent. Az agy nem képes erre. Ezért folyamatosan olyan készítményeket készítenek gyógyszerészeink,- akik nem tudják ezt,-  amely személyiségünket bontja. Minden ami gyógyszer, lehet valakinek jó, és valakinek nem. Nem lehet semmit túlzásba vinni. A helyes arányokat kell megérteni, de ahhoz az ember nem lehet „séma”. Nem lehet olyan, mint mindenki, hiszen eltérőek vagyunk. Ahhoz, hogy jól gyógyíts, érteni kell az embert. Ahhoz, hogy érts, figyelmet kell tudni szentelni a másikra. Ahhoz, hogy figyelmet tudj szentelni, fel kell tudni töltődni. Ki az aki tölt? Mi az ami tölt? Ezt értsd meg. Ezzel foglalkozz, és töltsd fel magad. Ha feltöltődtél, sokkal jobban tudsz figyelni. Ha feltöltődtél, jobban tudsz tanulni. Tudsz adni, és befogadni. Nem olyan nagy rejtély ez, még sem értjük. Miből ad az aki kimerül? Mit ad az aki lemerült? Azt amije van. Hiányt. Minél több a hiány, annál nagyobb a félelem. Minél nagyobb a félelem, annál inkább azt adod tovább. Minden ami félelem, hiányra épül. A félelem megmutatja hogy mennyire Guru valaki. Minél többet tud vagy ért valaki, annál kevésbé fél. Hiszen ért. Hiszen tud. A tudás pedig hatalom. A hatalommal akkor ha megélted te is annak hiányát, nem fogsz visszaélni. Ha viszont nem élted meg a hatalom hiányát, akkor eltévedsz benne. Ártani fogsz akkor is ha nem szeretnél. A hatalom a teremtés. A teremtés pedig felelősséggel jár. Nem értjük a hatalmat, ezért nem érthetjük a felelősségét sem mögötte. Ha van hatalom, egyszerűen élünk vele. Teremtünk. Ha szólsz abból valami lesz. Ha teremtesz annak te vagy, leszel az alkotója, az anyja, vagy az apja. Tiéd annak felelőssége is. De mi nem értjük. Szólunk össze vissza. Bántunk vele. Nem értjük, hogy hat a másik emberre, amit mondunk. Azt elfogadjuk, hogy a zene hat, ami hang hullámokból áll. Miért nem fogadjuk el hogy beszédhangunk is teremt?

Nézd meg azokat az embereket akik állandóan panaszkodnak. Önmaguknak hoznak létre egy energia teret, amelyben nem jó élni. Azt mondják a világ rossz. Mi pedig ennek a világnak részei, és teremtői vagyunk. Kié a felelősség, hogy ilyen világot alkottunk? Vezetőinkké. De vezetőink nem fogják vállalni a felelősségét annak amit alkottunk együtt, mert nem képesek vezetni.

Vezetni akkor kell, ha tudunk valamit. Amiben jobb vagy, mutasd meg. Mutasd meg, hogy más is lehessen jobb. Nekünk viszont nem ez a célunk vele, hanem az hogy megmutassam, hogy fölötte vagyok a másiknak. Ez versengés. Egy darabig élvezed, aztán azt veszed észre, hogy elválasztottad vele, a tudásoddal magad a társadalomtól. Elválasztottad magad attól, akivel boldogan élhetne mindenki, ha tanítanál. De te nem akarsz tanítani. Csak annyit akarsz mutatni magadból, hogy csodáljanak. Rossz hírem van. Akkor te leragadtál. Nem haladsz felfelé, csak eljutottál oda, hogy látod lehet több. Eljutottál oda, hogy elfogadtad a hatalmat. Eljutottál oda, hogy éled a hatalmat, de felelősségét nem vállaltad föl. Nem mehetsz tovább. Megállítanak, mert itt már bántasz. Teremtesz olyat, ami nem jó, „nekik”. Nekik akik alattad vannak ezáltal. Ha nem jó a vezető, kikerül a jogar a kezéből. És ha nem jó a vezető, keresünk jobbat.

Minél nyitottabb az agy, annál kevésbé érzed ezt személyes sértésnek. Annál kevésbé sértődsz meg. Ha megsértődsz akkor még nem vagy kész. Az agyad ahogy nyílik jelzi számodra, hogy újabb tudásod van, amit át kell adni. Miért? mert ha nem adod át, akkor csak hatalmat kaptál, amellyel amíg megtanulod értelmét, állsz. Nem állni kapjuk hatalmunkat, hanem tanítani. Adjuk tovább amit tudunk, és ne állítsuk meg magunkat. Ne állítsuk meg ezáltal eegymást. Az emberek ha információt kapnak, csak jól kell továbbadniuk. ha nem jól adják tovább, megáll a tudás náluk. Onnan tudod, hogy állsz, hogy nem jött új tudás. Nem fejlődtél. A fejlődés pedig nem más, mint agyad nyitogatása. Rengeteget lehet tanulni, hagyományos tanulás útján, de újat, csak önmagadból nyerhetsz. olyat ami itt még nincs, csak te találhatsz fel. Honnan jön ez? ki az aki feltalál? Te, te magad. Az agyad. Az agyad, amely tárol előző, és jövőbeni életeket. Abban van minden tudás, amely az embernek kellhet. Ha kinyitod, meglepődsz. de ahogy kinyitod, látod, hogy képtelen az ember egyszerre annyit befogadni, megérteni. Apránként haladunk. Ezért jönnek néha „fentről” segíteni, hogy amit már ők megértettek, és élnek, azt beintegrálják társadalmunkba. Egy nemzet tudatosságát mindig azok határozzák meg akik legalján vannak a rendszernek. Velük kell foglalkozzunk. Hiába tanítunk nagyobb tudásokat annak akik képesek befogadni, az egész attól még nem halad. Miért? mert együtt tudunk csak haladni. együtt. Ezért azoknak is van felelőssége ebben, akik azt mondják, hogy én már nem változom. Én már nem akarok újat. Én már nem akarok olyan lenni, mint ti. Ennek a felelősségét ki kéri számon? Saját lelked. Saját magad, aki megbetegít. Ha egy rendszer része vagy, légy benne. Segítsd azt. nem mondhatod, hogy te kiveszed szabidat amikor mindenki lélegezni, változni szeretne. Nem mondhatod hogy most én nem élek, mert hat az egészre. Amikor egy szülő beteg, mindenki őt tölti. mindenki vele foglalkozik, hogy éljen. Miért? Az egészért. De ha ő aki beteg nem képes felelősségét látni ennek, akkor lelke kiszáll belőle, hogy tovább ne gyengítse az egészet. Ez a halál. Döntés a haladás mellett. Döntés azért, hogy együtt ti tovább éljetek. A halál egészen más, mint amit hittünk róla. Agyunk tudatosságában ott van a kulcs ehhez is. Bányásszuk ki. Hozzuk előre. Hallgassuk meg azokat, akik másképp gondolnak a halálra, mint eddig mindannyian tettük. Vannak népcsoportok amelyek ünneplik a halált. És vannak olyan népcsoportok, amelyek nem tesznek különbséget a születés és halál között. Erről írok legközelebb. Virágos szép napokat addig.