Egyiptomban, Mexikóban és a világ több pontján találhatóak piramisok. Szinte mindenhol. Lépcsős piramisok azonban viszonylag kis számban fedezhetőek föl. Miért? Mert azok az emberi testet szimbolizálják, míg más piramisok az emberi tudatot. A tudat több mint a test, de mi még a testet sem értettük meg teljesen.

A test 12 csakrán keresztül kommunikál. A 12 csakra el van rejtve bennünk, csakúgy ahogy a 12 lépcső is el van rejtve a lépcsős piramisainkban. A lépcsős piramisoknak az a lényege – mint minden piramisnak –, hogy beavatnak bizonyos tudásokba. A beavatás után információkat fogunk tudni. A beavatás nem más, mint tanítás, ismeretek szerzése, gyűjtése. Az ismeretet azonban utána használni kell! Az nem tudás, ha megismerünk valamit és nem adjuk tovább ismereteinket. Az nem tudás, ha a megismert információból nem változunk, és az nem tudás, ha új tudásunkat nem éljük. Akkor csak ismeret. Az ismeret lehet élő, és akkor éljük az; vagy lehet élettelen, és akkor csak egy anekdota, vagy fikció. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a maják éltek. Akkor ez valóság lenne. Hogyan bizonyítanám? Úgy, hogy megtalálom a szent helyeiket, megtalálom szent irataikat, és ez által ismeretet szerzek az Ő akkori tudásukról. Arról a tudásról, ami mai alapja bizonyos vallásoknak. A vallások addig tartanak, amíg valaki felül nem írja Őket. Azok a vallások pogány vallásnak vannak titulálva. Mi lenne, ha valaki segítségével elutazhatnánk a jövőbe, és rálátnánk, hogy mostani vallásainknak, mekkora szerepe van még 600 év vagy 900 év múlva. Mennyire nevetik ki az akkori népek, és mennyire tekintik majd mesének? Kíváncsian várnám, ha lenne ilyen lehetőség, hogy bekukucskáljunk ebbe. A maja piramisok itt hagyták számunkra az akkori kor ismeretét, míg vallásaink itt hagyták számunkra – a vallásalapítóik által – az Ő akkori ismereteiket. Ki az, aki ma itt fogja hagyni a jövőkor számára az ismereteinket? Mindegy. Nem a személy a fontos, hogy ki ír, hogy ki vési kőbe, hogy ki épít belőle piramist, hanem az, hogy nyomot hagyjunk, hogy a következő kultúra rá tudjon épülni a mi hiányos ismereteinkre. Erre szolgálnak a piramisok, főleg a lépcsős piramisaink, amelyek szemléltetik a tudatosság különböző szintjeit. Van olyan lépcsős piramis, ami két lépcsőből áll, és rajta egy építmény, amely elrejti a többi kettőt még. Van olyan piramis, amely négy lépcsőből áll, és elrejt további hármat. És van olyan piramis, amely hét lépcsőt láttat, és elrejt további kettőt. Majd elérkezünk a mai csúcs piramishoz Mexikóba, amely kilenc lépcsőt mutat meg és további hármat elrejt. A három további lépcsővel lesz a tudatosságunk teljes. Ott születik meg a 12 hang. Ott helyezkedik el az átlépési pont egy újabb tudatosságba, amelyet nem a Földön tudunk továbbélni. A tudatosságunk jelen pillanatban ott tart, hogy valakinek csak az első két csakrája; van, akinek az első négy csakrája; és van, akinek hét csakrája nyílt ki. Kevesen, de vannak, akik továbbmentek útjukon és elértek a kilenc, vagy akár a 12 csakráig, és még kevesebben, de vannak, akik elértek egy újabb tudatszinthez, amely a Jézusi tudatszint, ahol szintén újabb 12 csakra vagy lépcső fogja várni őket. Amikor egy piramis tetejére felérsz, akkor mindent látsz, és mindent tudsz; amikor azonban átlépsz egy újabb tudatszintre akkor, mint „első csakrás”, mint elsős indulsz újra el. Azon az úton nem te vagy a mester. Ott nem te tanítasz még. Ahogy fejlődsz, és egyre följebb jutsz, úgy lesz egyre nagyobb a tudásod, és úgy kezdheted megint tanítani azokat, akik nálad lejjebb helyezkednek el.

A lépcsős piramisok az akkori kor fejlettségi fokához képest születtek. Voltak emberek, akik „csak” a kétlépcsős piramishoz mehettek áldásért; és voltak, akik már a nagyobbakhoz. Mint ma – vannak kis kápolnák, és nagy katedrálisok is, és ennek mértékéhez képest kell, kellene az áldást osztaniuk a papoknak. Minél nagyobb szinten helyezkednek el a papok, annál nagyobb kenet kell, hogy betöltse. Ez a fény. Minél nagyobb fénye van valakinek, annál inkább kell vigyáznia vele, hisz a gyertyafény mindenki számára befogadható, de a Paksi Atomerőmű fénye még sokaknak árt. Ezt különböztették még meg a maják a maguk különböző lépcsőszámú „templomaikkal”. Mindenkinek tudnia kellett, hogy Ő hol tart, mert ha túl korán akart feljutni a nagyobb lépcsősoron – mint felkészült volna rá –, akkor megölték. Ilyen a fény is. Megperzseli azt, aki még nem készült fel rá. Aki viszont felkészült, az feljebb léphet. Minél több lépésen keresztül jutunk, annál nagyobb tudások, ismeretek várnak minket.

Az egyiptomi piramisoknak hasonló a tudásuk, csak földi, emberi szinttel még nem tudjuk megérteni. Az emberi szint mindösszesen 12 csakrán keresztül értelmez. Bárki, aki fölé emelkedett ennek, az több mint 12 csakrán keresztül ért. Aki átlép egy tudatváltáson, az megtanul újabb fényeket, újabb spektrumokat érteni, értelmezni. Az egyiptomi piramisok erre tanítanak minket. Tanuld meg, hogy hol tartasz, és akkor boldogan mész végig beavatásaikon! Ha nem érted még, hogy hol tartasz, akkor végigszenveded az utat, és nem is fogod jól érezni magad benne. Vagy félni fogsz, vagy klausztrofóbiád lesz, vagy el akarsz menekülni, és azt mondod, hogy ott minden humbug. Akkor humbug valami számunkra, ha nem értjük. Onnan tudod, hogy fejlett tudatossággal rendelkezel, hogy amit nem értesz, azt meg akarod érteni, ismerni. Ha nem rendelkezel fejlett tudatossággal, akkor azt mondod, hogy butaság. Nehogy már emberek ekkora piramist építettek volna. Vagy pont az ellenkezőjét. Nehogy már földönkívüli lények építettek volna piramisokat. Csak a nehogy már a lényeg. Nem tudni azt jelenti, hogy harcolnod kell az „igazadért”. Tudni viszont azt jelenti, hogy az információ birtokában magabiztosan tudod, hogy mi igaz, és mi nem. Nem akarod mindenáron megdönteni a másik vélt vagy valós igazságát – csak tudod, hogy mi az IGAZSÁG. Nagyon jó érzés tudni, de nem jó érzés, ha nincs kivel megosztani. Az igazságnak az a lényege, hogy el kell jutni hozzá. Haladni kell abban, amit gondoltunk valaha igazságként, és végig kell néznünk történelmünket, hogy hányszor borultak igazságok, vagy igazságoknak hitt hitek. A fejlődés azt jelenti, hogy egyre közelebb kerülünk az abszolút igazsághoz, amelyet megelőz néhány részigazság. Ezek vallásaink, ezek aktuális erkölcsi normáink, és ezek azok, amelyekre testünk rávilágít.

Aki az igazságot éli, az tökéletes egyensúlyt él meg testként. Annak a teste tökéletes arányok szerint épül fel. Pont ott van a mája, a lépe és a veséje is ahol lennie kell. Az ember ilyen „kódex”, amely megjeleníti az aktuális igazságfaktort – testként.

Nem állunk jól! Az emberek teste elgörbült. Nem állunk jól! Az emberek teste meghajlott, beteg. Honnan indulnak a hajlások? Oda kell visszamennünk lépcsős piramisunkon, ahol elakadás, törés, hajlás található. Valószínűleg mindenkinek vissza kell menni a kettes piramisához, amikor csak a föld ismeretével, az élelmek hozzánk képest való jóságáról  vagy rosszságáról tanulunk, és a szexualitásról, hogy férfiak, nők, vagy mik lettünk. Ezeket kell tanulnunk. Majd ha ezeket végre teljesen megismertük, akkor át kell lépnünk az ismeretlen, láthatatlan lépcsőfokokon a harmadik, illetve a negyedik lépcsőfok felé. Ha megértjük ezt, akkor megértjük azt is, hogy testünk kiegyenesedik négy csakrán keresztül. Ha megérjük, akkor azt is megértjük, ha négy csakrán keresztül kiegyenesedünk, akkor felérünk szívünkig. Szívünk pedig elkezdi útját fölfelé is, a kis vérkörbe, amely által feljebb léphetünk olyan piramisokba, amely négy, vagy akár hét lépcsőt mutat. A hétlépcsős piramisig eljutni azok jutottak, akik tejesen kiegyenesítették magukat, és megtanították másoknak is ezt. Ha kiegyenesítetted magad, biztos, hogy kaptál ehhez információkat magadból. Tanultál magadtól, és fejlődtél. Egyenesebben, őszintébben élünk. Minél őszintébb vagy, annál rosszabbul érzed magad a többiekkel, akik még nem egyenesítették ki magukat. Mitől fogják kiegyenesíteni magukat? Tőled, aki már tudod a hogyant.

Itt akadtak el az egyházak. Itt akadtak el a megvilágosodni készülő emberek, hogy nem értik, hogy a tudás attól él, ha továbbadjuk. Ha nem adjuk tovább és nem ápoljuk, akkor – mint egy virág – meghal. Halott tudások vannak az egyházaknál, de fel lehetne éleszteni. Erő, energia és szeretet kell hozzá. Erről írok legközelebb.