Sok éve döntöttem úgy, hogy leszületek. A készülődések hosszúra nyúltak, mert akiket szüleimként felkértem, még nem hangolódtak össze. minden ember aki megszületik, egy hangolódáson megy keresztül. A két szülő, a két család energiáját közelíti egymáshoz magán keresztül. A test, ennek az egységnek, tehát a két családnak az összekapcsolódása térképként. Minden tudásom ott van anyuból, sőt anyu teljes családjából, és minden tudásom ott van apuból és az ő teljes családjából. Hogy mit akarok megvalósítani ebben az életemben, az ettől függ. Ettől, hogy tudom e, ki vagyok. Tudok e eleget családom tagjairól. Tudok e harcukról egymás iránt. Tudok e megértésről egymással szemben. Tudok e szerelemről, hitről igazságról családomon belül.
Ezek fontosak. Ezek az alap a számunkra. Minden ember egy adott családi alapot hordoz. Ez a genetika. ha sok családtagod van, sok tudással gyarapíthatod önmagad. Ha kevés, akkor be kell kapcsolni valakit a családodba, hogy bővülj, tudj, higgy, erősödj, stb. Ehhez viszont tudni kell, hogy ki vagy, honnan jössz,  mit képviselsz és ki a családod.
Nem azért hogy gőgös légy hogy ki vagy, hanem azért, hogy megnyíljon számodra az alap, hogy honnan indulsz. Ha tudom hogy ki vagyok, honnan indulok, meg tudom fogalmazni, hogy mit szeretnék tanulni, mivel egészíteném ki tudásomat, és mit tennék hozzá családom tudásához, párom tudásával. Ha párom valamivel többet tud mint én, egészként, tehát családként, akkor nyertünk, hozzá tettem valamit ahhoz, ami az egység, azaz a családom. Ha párom kevesebbet tud mint mi együtt, akkor ő nyert valamit, ami neki és családjának haladás fejlődés, tovább lépési lehetőség általam. Ha nem tettem hozzá semmit én sem, és a párom sem családjához, akkor nem haladtunk, hiába éltünk. Csak eltelt az idő. Ezt hívják sokan bónusz életnek. Hogy az ami van, jó, de nem kell semmit hozzá tenni, mert minden így jó ahogy van. Erre a fajta életre akkor van szükség, ha családjaink annyira elöl járnak az egész emberiséghez képest, hogy bármit tanulnak, ha hozzátesznek, nagyon erős húzást jelent az emberiség számára. Ilyenkor állnak a lelkek, és azt mondják bevárjuk azokat, akik később haladni fognak. Addig „üdülnek”, élnek, és mutatják a mintát, hogy idáig el lehet jutni. Minta kell. Fontos. Ha nincs minta, nincs út, és eltévedünk. A mintákból választhatunk. Vannak olyan minták amelyek nagyon tetszenek nekünk. De tudásunk családilag nem tart ott, hogy éljük. Akkor keresünk valakit családként, ( mert egy emberrel nem tudunk kapcsolódni, olyan nincs), és velük újat hozunk létre. Ez a házasság, az új kialakítása. Ha az én családom szegény, a tiéd gazdag a kettő együtt valahova halad. Ha a családom boldogtalan a szegénységtől, a tiéd pedig nem élvezi a gazdagság adta örömöket, akkor a szegény háttérből jövő családtag megtanítja újra élvezni az életet a gazdag számára, mert megmutatja hogy hogy kell örülni annak ami ajándék, kedvesség neki. Ezeket tudásnak hívjuk. Tudás az is, hogy élni van kedvünk. Ha egy gazdag ember meg akar halni, mert nem élvezi az életet, akkor valaki aki gazdagságra hajt, megtanítja az adás által élvezni az életet a haldoklónak, hiszen aki nem tud adni, és kapni, az nem keringteti magában az életet, ő csak vegetál, majd meghal. Az ember él. Ha pedig él, meg kell tanulnia keringtetni. Ha keringés van, tehát adás kapás, akkor boldog, és halad. Ha halad, akkor az kihat mindenkire körülötte. Látják, hogy van életkedve, az vonzó mások számára, majd látják, hogy hisz, hogy bízik, és van értelme az életének. És akkor újabb mintát rajzoltunk. Ne legyetek annyira spirituálisak, hogy egy adott mintához ragaszkodtok, mert akkor nem haladtok ti sem. Ami minta jó volt tegnap, ma már elavult, rossz. Az a minta a kor akkori társadalmának épült, készült de mi leragadtunk azoknál. A vallások ilyenek. Minták, amelyek jók valakinek, és elavultak valakinek. Amikor egy tudást megszerzel, kijártad az elsőt, újabb tudásra ácsingózol, újabb tudásra vársz. De ha azt mondják, hogy nincs más, nincs több, megállíthatnak. Ha egy keresztény egyházban azt mondják, hogy ez a maximum, akkor halld meg belőle a lényeget. Az egy minta, egy rész, az egészből. Ha az egész érdekel, akkor tovább kell menned, de ha megelégszel egy résszel az egészből, akkor tedd teljessé tudásodat benne. Ne hidd el amit mondanak teljesként, hanem éld meg. Éld át. Hat e rád az egyház, ad e hozzád valamit. És ha igen a válasz, akkor hajrá, maradj benne, és tanulj. De ha már nem ad hozzád, nem hat rád, akkor haladj tovább, és tanulj új csodákat, azokat amelyeket ott nem tanultál meg. Azokat, amelyeket csak máshol tanulhatsz meg. Miért? Hogy kibővítsd tudásodat, és haladj tovább.
Nem muszáj mindent maximálisan megtanulni, hiszen te nem csak egy Én vagy, hanem egy család. Egy többség. És a családnak ha volt már útja a keresztény egyházzal, mint nekem, akkor számomra nem kell sokáig az a tudás, vagy egyáltalán nem kell. Miért? Mert már megtanultam azt az osztályt, mert már a családom elvégezte azt a sulit, és ha átadásra került a tudás, akkor megkaptuk egymástól azt, ami hiány. És ha a hiány betöltődik, akkor kijártuk azt az osztályt és újabb osztályba léphetün, na de itt megszűnik a komfort zóna.
Ez egy új osztály, új tudással, új hittel, ami veszélyes félelmetes először. Félni addig fogsz, míg fél-információid vannak arról amit tanulsz, tehát nem teljes a tudásod. A vallások ezt veszik alapul a tovább lépés félelmét. Ha kilépsz az egyházból, „hétszerte olyan gonosz leszel mint előtte.”Mi ez, ha nem megfélemlítés. Miért félünk a következő osztálytól? Azért mert nem látjuk mi van benne. Nincs rálátásunk. És minél inkább tartjuk magunkat távol attól ami a következő osztály, annál félelmetesebb lesz. Annál veszélyesebb lesz. Pont mint a régi térképeken volt, amikor az ismert területeket lerajzolták, és ahol még nem jártak, nem látták, oda azt írták, hogy „azon túl, sárkányok laknak”. Ugyanitt tartunk. Nem változtunk. Félünk. Félünk az ismeretlentől, félünk az újtól, és még meg is magyarázzuk, hogy annál több, és jobb nem létezik, mint amiben benne vagyunk. Innen jöttem én. Egy ilyen háttérből. Aki megtért, és odafordult Istenhez, sokat kapott, majd rájött, hogy megállt. Azokat az észleléseket, szerelmeket csodákat amelyeket átélte, eltűntek, megálltak. Akkor azt mondták, hogy az én hitemmel van baj. Próbáltam jobban hinni. Minden energiámat arra fordítottam, hogy imádkozzak, és higgyek jobban. De ez már csak erőlködés volt. És feladtam.
Azt mondtam nincs értelme tovább. Nem értettem akkor még, hogy miért, csak éreztem, hogy tovább kell lépnem. Azóta sokat tanultam. Magamhoz képest bölcsebb lettem. Azt tanultam meg, hogy ami ma csoda nekem, az holnap természetessé válik. Akkor megyek tovább, hisz azon a szinten ahol megáltam nem jön újabb csoda, mert nem változtam, nem haladtam tovább. A haladás a lényeg. Minden csoda három napig tart. Van akinek az csoda, ha karácsonyfa van a házban, és van akinek az, ha roskadásig van ajándékokkal. Mindenki máshol tart. Csodáinkat ez határozza meg. Van akinek az a csoda, ha meggyógyul halálos betegségből, és van akinek az, hogy hozzátartozója halála valamilyen felismerés felé viszi, hogy más életet éljen, máshogy dolgozzon, vagy akár másban higgyen. Ennyire különbözőek lettünk. Nem is tudunk egymás örömeinek örülni, mert ami nekem öröm, az lehet hogy belőled irigységet vált ki. És ami nekem szomorú, pl. hogy nincs ajándék a fa alatt, az lehet, hogy életed legnagyobb öröme, hogy fa van a szobában ahol élsz. Ilyenek vagyunk, különbözőek. A különbözőségek azért vannak, hogy meglássuk benne magunkat. Hogy hol vagyunk ebben a matrixban, és hol szeretnénk lenni. Ha valahol szeretnénk lenni, akkor arról is meg kell győződnünk, hogy vajon akinek életét vágyjuk, ő szeretne e ott maradni, szereti e élni azt az életet amit él. Mert ha igen, akkor én nem mehetek a helyére. És ha igen, akkor erővel nem túrhatom ki onnan. De hogy értsd, a gazdagságot, az egyensúlyt, a tökéletességet is meg le4het unni. Úgy is el akar jönni egy idő után onnan is valaki, és akkor ha ott tartasz, beállhatsz a helyére. Vezethetsz, irányíthatsz, hihetsz, vagy bármi, amire vágysz. De nem szorítunk ki senkit a helyéről, nem akarunk senki helyére ülni, ahhoz dolgunkat jobban kell végezni. Eddig voltak az ajándékok, most jön az, hogy tehetünk érte.
Ha én azt látom, hogy olyanok vezetnek, aki nem képesek erre, akkor be kell bizonyítani, hogy jobb tudásom van hozzá, hogy vezessek. Ehhez viszont meg kell nyitni magam. Ha megnyitom magam, lehet, hogy azt fogják, mondani, hogy még azt sem vagyok képes ellátni, amiben eddig dolgoztam, nemhogy vezessem az országot. Ha viszont nem nyitom meg magam, sohasem tudom meg, hogy hol tartok. Ha megtudom, hogy hol tartok, akkor haladhatok irányba a célom felé. Tudom mik a hiányosságaim, és mik tudásom bennem. Ha nincs meg az alap, akkor túl képzelem, vagy sokan viszont alacsonyan képzelik magukat. Ha kinyíltok, látni fogják tudásaitokat. Ne sértődjetek meg, ha azt mondják, közmunka, vagy azt, hogy igazgatói szék. Meglátjátok akkor azt, hogy hol tartotok. Ha fel kell emelni valakit oda ahova való, előbb utóbb rájön arra, hogy tanulnia kell. A tanulás, több mint az egyetem. Tanulni egymástól is tudunk, ha nyitottak vagyunk. Egy találkozással, egy nyitott beszélgetéssel néha többet tanulunk, mint egy év egyetemmel. Persze vannak olyan tudások, amelyek iskolai kereteken belül kerülnek átadásra. Ha egy orvos elmeséli műtétét, nem valószínű hogy holnap én műtök ezáltal. Lehetnek értések bennem arról, hogy hogyan működik a fizikai test, de nem vagyok kész műteni. De a politika pl. tanulható. Hallgatom azt ahol tartunk. Meglátom, hogy hol vannak a rések, a hiányok, és elkezdem betölteni azt. Mi a politika? Helyreállítás. Ha jól töltöm be a réseket. Mi kell ahhoz, hogy jól töltsem be a réseket? Jó rálátás arra, ahol most tartunk. Ezért lenne fontos az őszinteség. Most elkendőzve kapjuk a politikát. Elkendőzve nem lehet igazi rálátásunk arra, hogy hol van a rés, hol kell betömni a problémás területeket. Ha megnyitjuk az igazságot, akkor meglátjuk a hibákat.
Hibák vannak, mert hiszen nem működik a rendszer. De ha elrejtjük az igazságot, nem tudjuk megjavítani a rendszert, pedig ha megjavítjuk, akkor az működni fog. Mégpedig jól. A tudás lényege az, hogy ne rejtsd el azt, ami nálad nem tökéletes, mert nem tudnak segíteni. Az okos ember kiadja magát. Ez vagyok, itt tartok. Tudsz e hozzáadni valamit. Ezek a házasságok alapjai. Most viszont minek házasodjunk, hiszen azt sem tudjuk megmutatni, hogy kik vagyunk, mert félünk, hogy akkor nem kellünk. De ha megmutatjuk azt akik vagyunk, tudja a kedves párunk, hogy mit adjon hozzá. Ez a párkapcsolat. És a párkapcsolat csak akkor lehet teljes, ha azt mondjuk, hogy én ez vagyok. Erről írok legközelebb bővebben. Szép napokat nektek.