Az ego az életünk része egy darabig, ahogy ezt már előzőleg megírtam, de van, hogy egyszerűen úgy érzi, hogy nem akar elmenni: élni akar. Ilyenkor szerepet kell adni számára és abban meg kell határozni a mandátumának idejét. Ez már akkor történik, amikor felébredtünk, de nem tudunk megnyílni, megmutatkozni, mert az ego trükközik. Elhiteti velünk, hogy ő már az igazi énünk: úgy viselkedik, mint aki „megtért”, mint aki megváltozott. Jó ember lettél, tehát elhiszed, hogy akkor megérkeztél önmagadhoz. Az ego jó embert, gonosz embert, boldog vagy szegény embert egyaránt képes játszani. Ott tudod „lefülelni”, ha valamilyen szituációban másképp nyilvánulsz meg, mint ahogy egyébként szerettél volna: akkor az ego még aktív. Az egot nem lehet becsapni, de le lehet kenyerezni. Hízeleg neki, ha azt mondod, hogy szeretnéd, ha még egy ideig része lenne az életednek. Az időt te határozod meg és akkor átveszed az irányítást. Az első alkalommal - ahogy átvetted az irányítást - az ego elveszett. Onnan már csak idő kérdése, hogy mennyi megállapodást kötsz vele a végső távozásáig. Csodás játék és ne feledd, ha az egot már te irányítod, akkor azt játssza, amit szeretnél. Ha olyan szerepet szeretnél játszatni vele, amilyen valójában vagy, akkor azt játssza. Neki mindegy, hogy mi a szerep, csak legyen: hiszen a szerep maga az ego. Ő addig él, amíg van szerep. Egy idő után pedig elfogy a szerep és teljesen átveszi az irányítást az ego helyett az önmagad. Az önmagad, azaz a „saját magod”, ami annyit tud, amit az összes eddigi életed során megtanultál. Ha most kezdted a pályafutásodat a földön, akkor keveset. Ha már többször voltál itt, akkor többet. A földön való leszületésben a földi dolgok tudójává válunk. Ha máshova születtél le többször, akkor onnan vannak tudásaid. A lényeg, hogy tanulj, fejlődj. Aki több tudással rendelkezik önmaga megismerése után, az tanítói szerepben tündököl. Aki kevesebb tudással rendelkezik, az még tanul. Kitől tudunk tanulni? Attól, aki tud. Mindig vannak tanítók és tanulni vágyók. Mindig vannak tudósok, akik hozzásegítenek minket a tudáshoz és mindig vannak kételkedők, akik addig piszkálnak minket, amíg elbizonytalanodunk. Ez is a szerepek között van itt a földön, hiszen ez egy duális világ, ahol jók és rosszak, szépek és csúnyák, okosak és buták együtt játszunk. Aki okos, az az okos emberekhez vonzódik. Aki buta, az a buták közt érzi jól magát. Az okosak és a buták messze vannak egymástól, ezért valamilyen rivalizáció alakul ki köztük. Soha nem az okos rivalizál, hiszen ő fölötte van a butácskának, ezért rálát. Látja a másik hiányosságait és nem különösebben foglalkozik vele: haladna tovább a tanulása útján. A butuska viszont szenved attól, hogy a másik okosabb. Ha felvesz egy jelmezt és igyekszik többet mutatni magáról, akkor elhiszi, hogy közéjük tartozik, bár az okosak soha sem fogják elfogadni őt, kivéve: ha valóban fejlődik és tud. Tapintatosan meghallgatják butuskát és mennek tovább. A butuska viszont elhitte, hogy ő már a nagyokkal barátkozik és gőgössé válik. A gőg egy újabb jelmez: megkeményít minket. Olyanná válunk tőle, mint a merev villanyoszlop. A gőgös emberek testtartásukban, kommunikációjukban és minden szempontból merevek lesznek.  Az okos ember attól is okos, hogy rugalmas. Rugalmasan kezeli a tudást, hiszen tudja, hogy minden relatív. Minden, ami most törvény, az lehet, hogy holnap már nem lesz az. Minden, ami a politikában most valóság, az lehet, hogy hónapok múlva már teljesen máshol tart. Nincs olyan, ami állandó lenne (minden relatív), hiszen aki szerepben van és változtat ezen, az megmutatja saját önvalóját, saját tudását előbb utóbb, amely hozzátesz az egészhez és az egész ezáltal alakul. Átalakul minden az egyének ébredésével. Még a szent írások is változnak, aktualizálódnak, ezért ha megértjük, hogy minden relatív vagy akár nézőpont kérdése, akkor nem fogunk ragaszkodni annyira ahhoz, amit tudunk vagy ahhoz, amit gondolunk a valóságról. Ha nem ragaszkodunk mereven bizonyos dolgokhoz, akkor az ego - amely gőgként jelenik meg - eltűnik. Ha eltűnik, akkor lazábbá válunk. A laza ember sohasem harcol, nem háborúzik, mert tudja, hogy olyan nincs, hogy igazság, csak olyan van, hogy relatív igazság. Ugyanazt a hegyet két különböző pontból nézve az egyikünk zöld növényekkel tarkított hegynek látja azt, míg a másik oldalon kopár szikla áll. Ugyanarról a hegyről beszélnek, csak más nézőpontból nézve. Úgy furcsa lenne összeveszni ennek tudatában már a másikkal, aki állítja, hogy a hegy zöld, míg te kopárnak látod? Legyél rugalmasabb és ne legyél gőgös, merev, makacs, hiszen minden érmének két oldala van. Legyél rugalmas és nyitott a világ megismerésére. Legyél konstruktív és érdeklőő. Ha ez vagy, akkor a világ neked is megmutatja azon oldalát, amit eddig még nem láttál. Megmutatja a hibáit, hogy javítsd meg, mert ha a tudásodat éled, akkor képes leszel rá. Megmutatja a csodáit, amelyek érintetlenek, amelyeket nem rontottunk el és ha nagyon ügyes vagy, akkor megmutatja azt is, ami tökéletes benne. Minden és mindenki hordoz tökéletességet. A világunk is ugyanúgy, mint a testünk. Ha a világunk tökéletességét szeretnéd megismerni, akkor nyílj meg és találd meg magadban is a tökéleteset. Ezek az őssejtek, amelyek nagyon kevés emberben azonosak. Az őssejtek hordozzák azon információt, ahol tökéletes tudással mindent helyreállíthatunk. Testünkben 8 őssejt van, amelyek bármelyikén keresztül felébredhetünk: ehhez azonban testünkön belül vezet az út. A testünk egészségén, illetve a testünkben keringő rendszerek egészségén keresztül. Ezek a vérkeringés, nyirokkeringés és idegpályák: ezeket áramoltatjuk testünkben, és ha bármelyiken keresztül megnyílik egy őssejt tudása, akkor aktiválódunk és elindul a tanulni vágyás, a kíváncsiság. Erről írok legközelebb.