A felmelegedés egy folyamatos cselekvés. A föld egy bolygó, melynek az a végcélja, hogy nappá váljon. Minden bolygó végcélja ez. Az ember pedig a folyamatos “megvilágosodás” útján halad. A bolygók és az emberek nem különböznek abban, hogy mind a saját evolúcióját éli. Az evolúció: felemelkedés. Az emberi test nagyon hasonló a földhöz. A föld is rendelkezik különböző csakrákkal, vagyis energiaközpontokkal. Ha megértjük saját energiaközpontjainkat, meg fogjuk érteni a föld működését is. Ha megértjük a föld működését, akkor meg fogjuk tudni gyógyítani. Ízelítőnek csak annyi: az emberi test - ugyanúgy, ahogy a föld - információs rendszereket épített ki magában. Ezeket vérkeringésnek, nyirokkeringésnek és idegpályáknak hívjuk. A vérkeringés megegyezik a föld kőolajtartalmával, a nyirokkeringés a folyó és állóvizeinkkel és az idegpályák pedig a különböző hálókkal, amelyek a földet behálózzák. Mindegyik információt közvetít a legapróbb sejtek számára is, azaz a legkisebb résznek is. A föld beteg. A felmelegedés nem betegség, de a túl gyors felmelegedés sajnos az. A föld betegségeit jórészt mi idéztük elő, amelyek tökéletesen megjelentek bennünk is. Ez nem büntetés, hanem tanulási lehetőség. Mi is szoktunk lázasak lenni. Nálunk is van hirtelen felmelegedés, de ettől még nem félünk a haláltól, azaz valaminek a befejeződésétől. A globális felmelegedés már lehet egy állandósult láz is, ami emberi szempontból nagyon félelmetes. A globális felmelegedés zajlik: nem állandó láz, hanem inkább sűrű hőemelkedés van. A föld így jelez, hogy segítséget kér. Mivel tudunk segíteni gyermekeinknek, ha lázasak? Sok vizet kell inniuk, hogy a víz kioltsa a tüzet. A föld vízkészlete azonban csökken. Az emberek nagy többsége sem iszik eleget. Ha a víz csökken a földben, ugyanúgy összeszáradnak, kiszáradnak részei, mint bennünk, ha nem iszunk elég vizet. A föld megszenvedte a mi kísérleteinket: a folyók szabályozását, vízkészletei túlzott megcsapolását. Így vannak területek, amelyekhez egyáltalán nem jut víz és vannak területek, ahová túl sok víz jut. Így néhol sivatag, néhol pedig árvíz alakul ki. A testünkben azokon a helyeken, ahová nem jut elég víz, szintén sivatag alakul ki, ahol szerveink, mirigyeink vagy csak sejtjeink kiszáradnak. Minden, ami száraz, az megmeszesedik, megmerevedik. Ahol száraz és meszes területek alakulnak ki, ott törések is kialakulnak. A meszesedést földünkön a sziklák mutatják meg. Lerakódik egy helyen a sok fölösleg és hegyek, kemény meszes felületek alakulnak ki: ezek bennünk a lerakódott rossz élelemből kerülnek be a testünkbe és a “folyók” szállítják valahova. Ahol bennünk ilyen lerakódások alakulnak ki, azok a meszes nyirokcsomók, az izületeink megnagyobbodásai vagy a túlzott elmeszesedések, amelyek érinthetik a vérereket vagy az izületeket, sőt az izmainkat is. Ahol lerakódások jönnek létre, ott megkeményedett felületek lesznek bennünk. Az az ember, aki meszes, az merev, konok makacs. Minél meszesebb valaki, annál makacsabb, konokabb. A meszesedés feloldható: mozgással történik. A föld is sokszor ezért mozgatja meg magát, hogy a bemerevedett részek meglazuljanak és ott újra járjon a víz vagy valamely keringés a három közül (vérkeringés, nyirokkeringés, idegpályák) elinduljon: ezek a föld, illetve a mi információs rendszerünk. A föld beteg, de nem haldoklik. Az nem betegség, hogy melegszik, csak az, ha hirtelen túlmelegszik. Mi sem olyanok vagyunk, mint Samu ősünk volt annak idején. Mi is az evolúció részei vagyunk, de nálunk is meg kell különböztetni a hirtelen változástól a folyamatos alakulást. A betegség egy állandósult állapot, míg a normális felmelegedés, a normális “felnőtté válás” egy folyamatos változás. Amikor mi felhevülünk, az a vérünk hirtelen megnövekedett mennyiségétől van. A föld is érezhet ilyet. Mitől érzünk mi ilyet? Attól, ha hirtelen terhelést végzünk vagy ha szerelmesek leszünk. A szerelem egy olyan érzelem, ami gyógyít minket. A hirtelen megnövekedett vér mennyisége is képes gyógyítani minket: ezt  vértranszfúzióként használják is orvosaink gyógyításra. A vér viszont ma már aranynak számít azért, mert ami kevés, az értékes számunkra. Hogy lehet, hogy egyre több ember él földünkön és egyre kevesebb vér van bennünk? Pontosan ezért. Amikor sokan vagyunk egy helyen és adott mennyiségű élelmet kell elosztani 10 vagy 1000 emberre, akkor jóval kevesebb tápanyaghoz fogunk jutni. Ugyanez a folyadék is. Kevés a víz és kevés az élelem. Sajnos az ember “Istent játszik”. Teremt élelmet, azaz készít valamit, amit élelemnek hív. Teremt folyadékot, amit üdítőnek hív. Minden, amit mi - akik továbbra sem vagyunk Istenek - teremtettünk, az emberi fogyasztásra nem alkalmas: ezért testünkben egyre több lerakódás van, amit ha nem tudunk elég vízzel kimosni, akkor először csak elmeszesedik bennünk (hegyek születnek), aztán ezek elhalnak bennünk és minden, ami elhal, a körforgás miatt (hogy élet, halál, élet, halál) újraéled. Az a sejt, ami újraéled, már nem emlékezik arra, hogy ki volt. A halállal megszűnik az információnk. Eltűnik az, ami volt és nulláról, tiszta lappal indulunk: ez történik a leszületésnél is. A csecsemőnek nincsenek emlékképei arról, hogy mielőtt bekapcsolódott testében, mi volt, ki volt, hogyan élt. A halál töröl mindent. A halál a ”delete” gomb. A testben azonban nem létezhet halál hosszan, az csak egy pillanat és máris indul az élet. Az élet viszont a sejtekben önálló létformaként indul újra: olyan létformaként, aki már nem tudja, hogy Ő anno a máj vagy a szív része volt, ezért nem képezi a részét az új életében. Így alakul ki a rák, ami senkihez nem tartozik. A rák, aki csak magával foglalkozik, hiszen nem a testhez kapcsolódó részként éli életét, hanem az Én vagyok programot futtatja. Ilyen részek vannak a földön is, amik nem képezik a föld részét. Ilyen a Bermuda háromszög. Mindent magába fogad és terjeszkedik, nő. Ilyen a testünkben kialakult rák is: mindent magába fogad, elvonja a táplálékot a test többi részétől és folyamatosan nő. Hogyan lehet megállítani? Erről írok legközelebb. Addig pedig gondolkozzatok el azon, hogy a rákhoz képest a “globális felmelegedés” csak egy hőemelkedés időközönként. Ha már félünk, akkor féljünk inkább a sárkánytól és ne a szamártól. Jó gondolkozást ezen.