A test egyensúlya szüleinktől fakad. Két genetika kapcsolódik össze bennünk: ahogy ők összekapcsolódnak, az lesz a mi alapunk a testünkben. Minél nagyobb a szeretet, a tisztelet, annál könnyebben indul saját egyensúlyunk. Azonban ha sok a bántás, a tiszteletlenség, bennünk sajnos egyensúlytalanság alakul ki. A testünk mindent jelez. Ha bántják szüleinket, akikből mi létrejöttünk, olyan érzés, mintha minket bántanának. Ez az érzés azonban valós. Tényleg átjön a bántás: fáj. Hogy lehet ez? Úgy, hogy tényleg belőlük vagyunk. Úgy, hogy a mi életünk az ő életüknek a folytatása. Minden bántás bennünk is ott van: ezért vannak örökölt betegségek, de ugyanezért örököljük a hitüket, szemük színét, fogsorukat is. A test egy érdekes kombináció: anyuból és apuból épül fel. Ennek a kombinációnak arányai attól függnek, hogy ők mennyire dominánsak vagy mennyire mellérendeltek. Így áll össze bennünk a testünk. Előfordul, hogy az első gyermeknél az egyik dominánsabb, mint a másik és a második gyereknél ez változik. Sőt, ez lenne a normális, hogy időszakosan a fontosságunk változik a kapcsolaton belül. Egyikünk sem tökéletes, tehát sem anyukánk, sem apukánk sem az. A feladat az, hogy legyünk jobbak. Legyünk többek, okosabbak, bölcsebbek, szebbek: ez a mi feladatunk. Lényegesen könnyebb ezt teljesíteni, ha ők ketten összehangolódtak bennünk és sokkal nehezebb, ha szakadás közeli állapotban vannak. A szakadás a válás. Mi okozhatja ezt? Ha már nem tudunk figyelmet fordítani a másikra, ha nem tudunk érdeklődni, mert elfogyott az energiánk: ilyenkor mindenki éli a saját álmait, saját életét, amiben elmegyünk egymás mellett. Az egyensúly kialakulása úgy történik, hogy egyenlő arányban kapunk anyukánkból és apukánkból is. A felnőtt szerepe a tanítás. Tanítani csak akkor tudunk, ha előtte figyelünk arra, hogy hol tart a másik. A tanítás lehetetlen odafigyelés nélkül. Mikor nem tudunk figyelni? Ha elfogyott az energiánk. Minden az energiáról szól. Nagyhatalmak harcolnak érte. Az energia hatalom. Azok az emberek akik sok energiával rendelkeznek, sokat tudnak elérni az életükben. Akik viszont kevés energiával bírnak, azok sajnos nem tudnak semmit sem elérni. Ha megtanuljuk megfejleszteni az energiaszintünket és megtanulunk vele bánni, akkor mindenre képesek leszünk. Ahhoz, hogy megismerjük saját energiaszintünket, ismernünk kell szüleinket. A szüleink lehetnek energikusak és fáradtak. Olyan is van, hogy egy nagyon energikus ember folyton fáradt, mert rosszul ossza be az energiáját. Mitől függ az energiaszint a testünkben? Attól, hogy a test hogyan épül fel. Mit ad a genetika a számunkra? Amikor két egészséges ember gyermeket vállal és szeretik egymást, a genetika csúcsát fogják örökölni a gyerekek. Ha két egészséges ember nem szereti egymást, de gyermeket vállal, gyengébb genetikát fognak örökölni gyermekeik. Amikor két beteg ember gyereket vállal szerelemből, lehetnek egészségesebbek gyermekeik, mint az egészséges felnőtteknek szerelem nélkül. A szerelem, a szeretet, a pozitív érzések segítenek egy jó alappal indulni gyermekünk számára. A jó alap a kezdet. Felnőttként derül ki számunkra, hogy miket is örököltünk szüleinktől és felnőttként kapjuk meg azt a lehetőséget, hogy javítsunk örökségünkön. Az örökség akkor már adott. Nem tudjuk befolyásolni, hogy szüleink mennyire szerették vagy ölték egymást, bár minden gyermek ösztönösen törekszik arra, hogy meditáljon szülei között. Ösztönösen törekszik a megbékélésre és ösztönösen törekszik önmaga egyensúlya felé. Sokszor nem tudjuk, hogy miért védjük gyengébb szülőnket, miért állunk ki érte: azért, mert a test az egyensúlyra törekszik. Az egyensúly pedig magunkban szüleink kiegyensúlyozásából történik. A szüleink valamilyensége befolyásol bennünket. Mi is olyanná fogunk válni. Ez a mintánk mindaddig, amíg fel nem ébredünk (ez a felnőtté válás), és el nem kezdjük megváltoztatni magunkat. Innen indul a felnőtt munka. Élvezetes is lehet ez, ha már leástunk önmagunk mélyére. Ha nem ástunk le és nem fogadjuk el, hogy honnan indulunk, akkor semmi sem fog történni. Hiába járunk önfejlesztő kurzusokra. Hiába tanulunk meg mindent önmagunk nullpontja megismerése nélkül, nem fog változni semmi. A nullpont pedig az aktuális igazság. Az az igazság, amilyenek akkor vagyunk, amikor elkezdjük magunkon a munkát. Ha nem megyünk le önmagunk legaljáig és nem vagyunk hajlandóak szembesülni ezzel, akkor gyermekeinknek kell majd azzal foglalkoznia. Ott fogjuk látni benne azt, amit még nem változtattunk meg magunkban. Ott fogjuk szembesíteni magunkat vele, hogy milyen örökséget hagytunk rájuk. Amikor szeretem a páromat, nem vakulok meg. Látom az ő hiányait és erényeit egyaránt. A hiányait én nem változtathatom meg, de felhívhatom rá a figyelmét és akkor eldöntheti, hogy akar-e változtatni rajta vagy sem. Minden változtatás a gyermekekben tovább él. Amit kijavítunk önmagunkban vagy párunk kijavít önmagában, az továbbmegy a gyermekeinkben. Ennél jobb örökséget nem is adhatunk nekik. Az örökség lehet testi, lelki és szellemi is, de az biztos, hogy minél jobb állapotú a testünk, abból egyre jobb életet tudunk teremteni. Az életünk pedig visszatükrözi saját egyensúlyunkat vagy saját egyensúlytalanságunkat. Összegzésül pedig értsd meg: te magad alakítod magadat olyanná, amilyenné szeretnéd a hozott anyagból, szüleidből. Minél többet teszel bele önmagad javításába, annál szebb életed lesz és annál jobb lehetőséget biztosítasz gyermekeid számára. Az élet haladás. A haladáshoz pedig valahonnan el kell indulni. Hogy miért nehéz elindulni? Erről írok legközelebb.