A játék az maga az élet. Az életet élni kell. Ha sikerül élni, akkor nagyon élvezzük, ha nem sikerül élni, akkor belebetegszünk és meghalunk. Miért döntünk úgy, hogy belebetegszünk? Miért akarunk meghalni? Csakis azért, mert nem élvezzük. Nem élvezzük az életünket, mert nem tanultunk meg élni. Az élni egy kifejezés arra, hogy élvezet. Az élni egy kifejezés arra, hogy terhek, hogy szenvedés és még sok mindent jelenthet számodra az élet, legfőképpen azt, amit te szeretnél kivenni belőle. Az élet, értelem és érzelem egyben és senki sem ad hozzá kézikönyvet. Te döntöd el, hogy mit szeretnél belőle megélni, kivenni. Ha csak szenvedést és intrikát látsz magad körül, sokszor úgy döntötök, hogy ezt nem kéritek. Felelősség, hogy gyermekeink számára tudunk-e mutatni olyat az életből, ami számára vonzó, ami miatt szeretne élni vagy nem. Ha tudunk olyat mutatni, akkor követ minket és élvezi az életét. Amikor viszont csak olyat lát, ami számára nem jó, meg akar halni. Az akarat vezet minket a döntéseinkhez. Egy gyerek amíg felnő, sokszor érzi, hogy inkább meg szeretne halni. Nem mindig jó az élet számunkra, de a felnőttség jelenti a gyerek számára a felszabadulást: önálló lehet, önállóan dönthet. Nem kell eltűrnie szülei veszekedését, háborúit. Nem kell korán kelni, ha nem szeretne és nézhet olyat a tv-ben, ami őt érdekli. Ennyit biztosan tudunk gyerekként, hogy egyfajta szabadság vár ránk felnőttként. Amikor felnövünk, ugyanúgy mintát, sorvezetőt kell keresnünk, akihez képest elhelyezzük magunkat. Ők a családból kiemelkedők vagy rokonok, barátok, főnökök lesznek. Ezek az emberek azt mutatják számunkra, hogy lehet másképp is élni, mint a szüleink tették. Ha nincs más, aki minta számunkra, pont azt az utat fogjuk bejárni, mint a szüleink. Ha nem fogadsz el a szüleiden kívül másoktól véleményt, tudást, érzést, akkor lemásolod szüleid vagy valamelyik szülőd életét. Az élet pedig azért születik, hogy új utakat próbáljon ki azon a bizonyos útvesztőn, amit az ÉLET-nek hívunk. Az élet csodálatos annak, aki szeretne új dolgokat felfedezni, aki szeretne új életet élni, aki szeretné a számára ismeretlent megismerni, megérteni. Az élet tökéletes. Nekünk nem az életet kell alakítani, hanem magunkat, hogy tanuljuk meg élvezni. Az élvezet pedig mindenkinek más. Lehet, hogy azt mondod, milyen szép az élete Pistikének, akit minden évben elvisznek a Balatonhoz, míg Pistike az Adriáról álmodik. Lehet, hogy azt mondod, milyen jó Pistikének, akit szeretnek a szüleik, ő viszont már önálló szeretne lenni, hogy önálló döntéseket hozhasson. Pistike és te is a saját szintjén nyomorog. Egyikőtök sem élvezi az életet. Látnunk kell, hogy mi hol tartunk és látnunk kell, hogyan tudunk ebből kimozdulni. A kimozdulni pedig azt jelenti, hogy a saját holtpontomat elhagyom. Elhagyom azt, ami már nem tesz boldoggá, valami olyanért, ami egy új lehetőséget ad a számomra. Nem biztos, hogy amiért kimozdultam, boldogabbá tesz, de megpróbáltam és ha nem sikerül, akkor egy másik irányba fogok elmozdulni. Az élet kísérlet, kísérletek sokasága vagy unalmas másolása a szüleimnek. Az élet jó, ha kipróbálod, felvállalod, elkezded. Az élet rossz, ha nem éled, ha nem próbálod, ha csak féled. A félelem a megrekedést jelzi: azt, hogy egy ideig nem élted; azt, hogy leragadtál. Éld, hogy ne legyenek elmenni vágyó gondolataid. Éld, hogy újra és újra akarjanak születni a sejtjeid. Éld, hogy mindannyian profitáljunk örömödből, tudásaidból és éld, hogy élvezd. Ma alig vannak felnőttek, akik élvezik az életüket. Alig vannak, akik jó mintát tudnak mutatni gyermekeiknek. Alig vannak, akik akarnak élni. Honnan tudhatjuk ezt? Onnan, hogy megbetegítjük magunkat. Csak akkor tudunk megbetegedni, ha mi magunk hozunk egy döntést, hogy nem akarunk élni. Ha nem akarunk élni, akkor a segítőink kezdenek elhagyni minket. A segítőink, akik védeni jöttek minket, védeni azoktól, akik bánthatnak: védeni, mint immunrendszer. Az immunrendszer „jó baktériumokból” áll: olyan jó baktériumokból, akik ha úgy tetszik, minket védenek. Megállítják azt, aki bánt. Ha viszont nem akarunk élni, akkor ők elmennek és megszűnik a védelem. Megszűnik az első védelmi zóna, ami minket véd, ezáltal „bárki” bejöhet. Elkezdhetnek olyan baktériumok vagy olyan emberek megtámadni, akik ellen már nincs védelmünk. Azok az emberek, akik nem rendelkeznek védelemmel, megbetegszenek. Minél betegebb valaki, annál kevésbé élvezi az életet. Sokszor előfordul, hogy amikor betegek vagyunk, rájövünk, hogy a betegség rosszabb, mint a nem beteg állapot és teszünk azért, hogy jól legyünk. Teszünk azért, hogy jobban legyünk. Ilyenkor meggondoljuk magunkat és szeretnénk újra élni. Az „újra élni” program újra behozza a jó baktériumokat, az olyan embereket, akik szeretnek és újra kezdhetünk mindent: az immunrendszer újra fel tud állni. Amikor viszont a betegség könnyít az életünkön, azt látjuk, hogy több figyelmet, több törődést, talán még szeretetet is többet kapunk, akkor betegek akarunk lenni: olyan betegek, akik figyelmet kapnak. Az már nem az élet élése, hanem az élet elvonása másoktól. Így élünk általában: ez a program fut. Nem tudunk figyelni másokra, mert magunkra sem jut idő. Nem tudunk élni, mert nekünk sem tanították meg. Nem tudunk szeretni, mert nem tudjuk, hogyan kell és ezért elvonunk. Aki elvon, azt tudnia kell, hogy másoktól von el: ezt mi emberek egy szóval szoktuk kifejezni: lopás. Aki lop, az tartozni fog: ez a karma. Ha elvonsz másoktól, előbb utóbb vissza kell adnod. Ha hagyod, hogy elvonjanak tőled, akkor nem tudtad élni az életedet. Ezzel te is tartozni fogsz az életnek és újra kell élned. Az élet élni akar. Az élet rajtunk keresztül tapasztal vagy él. Aki leszületik ide, az vállal valamit: számunkra teljesen triviális dolgokat, pl.: megtanulok olvasni vagy boldog leszek vagy nem fogok éhezni, és így tovább. Ezeket néha elfelejtjük és nem éljük. Az élet ÉLNI akar: ÉLNI, ez a program fut bennünk. Aki nem élvezi, azt elengedjük, aki viszont élvezné helyette, az megszületik. Ezért van általában ugyanannyi ember, növény, állat a földön. Ez a természet hatáskörébe tartozik, mi viszont átvettük az irányítást ez ügyben is. Mi döntjük el, hogy mennyi növény legyen és milyen. Eldöntjük, hogy milyen állatból legyen több, amit nem is gondolunk végig, hogy akkor más állatokból kevesebb lesz, automatikusan. Nem dönthetünk olyan dolgokról, ami nem a mi hatáskörünk. Nem dönthetünk arról sem, hogy milyen embereket neveljünk, mert már sokszor megbuktunk: vagy csak munkásokat teremtünk, vagy csak értelmiségieket. Nem tudunk dönteni, hogy mi a jó. Ha nem tudunk dönteni, hogy mi a jó, akkor elveszünk. Az ember nem Isten. Nagyon messze vagyunk még attól, hogy Istenként hozzunk döntéseket. Nekünk az a feladatunk, hogy élvezzük jobban az életünket, mint a szüleink. Legyünk okosabbak, bölcsebbek náluk és legyünk kedvesebbek, érzőbbek: ezek a feladataink, amelyek elvezetnek ahhoz a bölcsességhez, hogy megértsük végre, mi is a feladatunk itt a földön. Addig pedig rendet kell raknunk a fejekben, kivenni belőle a sok túlzást és megérteni azt, ami a lényeg. TANULJ MEG ÉLNI! Ez a lényeg és legyél több valamiben, mint a szüleid. Legyél boldogabb, egészségesebb, hosszabb életű, okosabb, érzőbb, bármi, mert akkor HALADTÁL. A haladásról írok legközelebb.