Az ego egy jelmez, amit azért hordunk, hogy valamilyennek mutassuk magunkat a társadalom, a barátok vagy a család felé. Az ego lehet többféle: kedves, jóindulatú, okoskodó, bátor, barátságos, felfuvalkodott, stb. Miért hozunk létre olyan jelmezeket, amelyek negatívak? Védekezésképpen. Miért hozunk létre olyan jelmezeket, amelyek pozitívak? Azért nem bízunk magunkban, mert önmagunk képesek vagyunk arra, hogy jó benyomást keltsünk: önbizalomhiánynak hívjuk ezt. Amikor valaki szándékkal hoz létre jelmezeket magán, akkor azt már manipulációnak hívjuk. Többnyire azonban tudattalanul hozunk létre jelmezeket, egokat, vagy személyiségeket. Mit jelent az, ha túl nőtt az ego rajtunk? Azt jelenti, hogy szerepben maradtunk: rajtunk ragadt a jelmez, amelyet annyira jól alakítottunk, hogy már önazonossá váltunk vele. Ha egy olyan jelmez maradt rajtunk, ami nagyon kedves, jóindulatú, akkor a közeged szeretni fog érte, ha viszont egy bántó, durva jelmez maradt rajtunk, akkor bántásokat fogunk kapni miatta. Miért jó számunkra bármelyik jelmez? Azért, mert a jót mutatni örömmel tölt el, hiszen pozitív visszajelzések vannak. A rosszat mutatni pedig azért hasznos, mert megtanulhatjuk belőle, hogy ha bántanak is érte, meg tudjuk védeni magunkat, hiszen a jelmezen nem megy át a bántás.

A jelmez körülvesz bennünket és valamilyen módon megvéd. Ha megvéd bennünket a bántástól, akkor viszont „megvéd” bennünket a szeretettől, kedvességtől is. Nem engedi át, hiszen amit közvetítünk a jelmezből, ahhoz a jelmezhez fog visszaérkezni az is, amit kapunk.

Az ember viszont fejlődni jött a földre. Fejlődni akarunk és ha jelmezben vagyunk, akkor nem mi magunk fogunk tanulni, fejlődni, hanem csak a jelmezünk, az egonk. Az egonak  az a tulajdonsága a legintenzívebb, hogy „elhitet”. Elhiteti, hogy létezel. Elhiteti, hogy úgy létezel, ahogy ő rajtad van: hogy együtt léteztek. De az ego nem létezik, ő egy teremtett „valóság”, amelyet bármikor újra teremthetsz, átalakíthatsz. Megtanulhatsz újabb és újabb jelmezekbe bújva létezni. Lehetsz nagyon okos vagy szép, boldog vagy hiányos önértékelésű és ami a teremtés szépsége, hogy mindenre reflexió érkezik. Minden teremtésünkre reflektál a közeg és jelzik, hogy jó vagy nem jó, tetszik vagy nem tetszik. Olyan is lehetne az ego, mint egy kísérlet, ami ha működik, akkor beépítünk az „igaziba”: beépítünk önmagunkba. Ahhoz, hogy bármit beépítsünk önmagunkba, ahhoz először meg kell értenünk önmagunkat: ezt hívják önismeretnek, önmagunk megismerésének. Ha önmagunkat jól ismerjük, akkor eldönthetjük, hogy mely tulajdonságunkat szeretnénk megváltoztatni, hol szeretnénk javítani vagy rontani magunkon. Miért akar valaki „rontani” magán? Mert védekezni is meg kell tanulnunk.

Nőként például alapból kedvesek, lágyak leszünk. Amikor viszont nincs társunk, aki egyébként önmagunk komplementere, (aki kiegészít minket, aki megvéd bennünket, ha mi túl gyámoltalanok vagyunk vagy ha túl finomak vagyunk, akkor harsányabb lesz nálunk) akkor nekünk kell ”kiegészíteni” magunkat. Nekünk kell teljesebbé válnunk, ezért megkeményedünk, felnőtt férfias jegyeket fogunk hordozni, hiszen ha pusztán a nőt, a nőit szeretnénk megélni önmagunkban, az védtelen: ezért keresünk párt, azért, hogy kiegészítsen, azért, hogy együtt teljessé váljunk. Aki önmagát megmutatva megtalálja kiegészítő társát, annak sosem lesz szüksége védelemre és ezáltal egora sem. Aki viszont már gyermekként fölvett magára egy védelmet, már akkor jelmezbe bújt, nem fog találni magának KIEGÉSZÍTŐ társat, hiszen fogalma sem lesz önmagáról, így fogalma sem lesz arról, hogy ki egészítené ki őt. Ha nem ismerjük magunkat, csak a jelmezeink kapnak visszajelzéseket, akkor a jelmez nem tud szeretni, a jelmez nem tud érezni: érzéketlenné fogunk válni. Miért nem tud a jelmez érezni? Azért, mert az nem része a testnek, nincs benne keringés, tehát nem kapcsolódik össze a szívvel, azaz az érzelemközponttal, a lélekkel. Ha nem tudunk összekapcsolódni a keringésen keresztül valamivel, az élettelen marad. Ha a testedben egy területhez nem jut vér, akkor az elhal. Minél több ilyen terület van a testedben, annál élettelenebb vagy, annál bántóbb, betegebb, gonoszabb leszel.

Az ego megállítja az érzékelésedet. Az ego egy jelmez, ami nem érzékel. Amikor érzel, az viszont nem csak öröm és hála és szeretet lehet, hanem bántás, fájdalom, egészségtelenség is. Azért érdemes levenni a jelmezt, hogy meglássuk, mi van alatta. Alatta önmagunk leszünk, akinek valószínűleg szüksége lesz törődésre, figyelemre, szeretetre, békére, de valószínűleg szüksége lesz erőre, hitre, igazságra és más energiákra is, főleg ha sokáig nem élt. Minden életet, ahol még dobog a szív, újra lehet éleszteni. Minden életnek élnie kell, de akkor, amikor egy színész Lear királyt játszik, akkor nem a saját életét éli, nem abban fejlődik. A színész viszont jó esetben tudja, ha leveszi a jelmezt, akkor visszaváltozik önmagává. Önazonossá válik és újra magát fejleszti azzal, hogy a jelmezéből tanult. Az egonak megvan a szerepe. Aminek nincs szerepe, tanító jellege világunkban, az eltűnik. Az ego van, létezik, tehát tanit: tanulj belőle. Ha szimpatikus egot vettél magadra és tetszett, akkor tanuld meg, és építsd be önmagadba. Önmagadba viszont bármit csak akkor tudsz beépíteni, ha szembesülsz azzal, hogy ki vagy, hogy hol tartasz. Lehet, hogy nehéz lesz, amikor egy pozitív ego után megtapasztalod önnön hiányosságaidat és rájössz, hogy oda eljutni, amit mutattál magadból, hosszú tanuláson keresztül lehet. Amikor viszont eljutsz oda, már nem kell hordani a jelmezt. Nem kell fölösleges energiát fordítani arra, hogy nehogy rálássanak, hogy milyen is vagy valójában: csodálatos élmény és új lehetőségek nyílnak számodra, további tanulásokra is.

Amikor valaki eldönti, hogy leveszi a jelmezt, nem lesz könnyű. Az sem könnyű, ha jobb vagyok a jelmez alatt, mint hittem és az sem könnyű, ha rosszabb vagyok: mindkettő által sérülhetünk. A sérüléseket szakemberek segítségével lehet kivédeni, aki lelki segítők, terapeuták. Erről írok legközelebb, hogy egy ilyen világban, ahol jelmezt hordunk jelmezre és jelmezt reggelizünk és vacsorázunk, hogyan lehet visszatérni önmagunkhoz és ehhez milyen segítőket kell igénybe vennünk a sérülések elkerüléséért. Legyen szép napotok.