Halmi Móni

Halmi Móni

Az örömről

2018. január 13. - Halmi Móni

Csodálatos élmény örülni. Nem mindenkinek sikerül. Miért? Miért van az, hogy valaki tud örülni valaminek, míg mások semminek sem tudnak örülni? Mit jelent ez? Miért vagyunk képesek olyan dolgokra, amelyekre mások nem? És hogyan tudnánk segíteni másoknak örülni? Egy módon. Példamutatással. Örülj, hogy mások lássák azt! Örülj, hogy mások megtanulhassák azt! És örülj, hogy mindenkinek lehetősége legyen örömöt látni! Ez is egy felelősség. Ha tudsz örülni, akkor meg kell tanítanod másoknak.

Felmerül a kérdés – hogy az öröm, nem egy általános reakció? Nem, sajnos nem. Ehhez is készség kell. Ahhoz, hogy örülni tudj. A készséget pedig örököljük, hordozzuk. Nem tanuljuk először, hanem hordozzuk. Ha szüleidnek volt készsége az örömre, akkor benned is kell hogy legyen. Ha bennük nem volt készég rá, akkor tebenned sincs. Ezek csak információk, amelyeket konstatálunk, hogy volt-e bennük, vagy sem. Ha igen, akkor neked könnyebb. Ha nem, akkor onnan kell indulnod, hogy nem volt öröm a családodban. Tanuld meg! Vezesd magad olyan helyekre, ahol megtanulhatsz örülni! A világ tele van örömforrásokkal, csak el kell jutnod hozzájuk. Lehet emberektől is tanulni. Vannak olyan emberek, akik mellett nem lehet nem örülni, mert ők boldogok. A boldogság ragadós. Sokan mondják, hogy azért találkoznak boldog emberekkel, hogy jobban érezzék magukat. Vehetünk örömet színház vagy kabaré formájában is. Találhatunk olyan embereket, akik nagyon jól mesélnek vicceket. Ez az Ő tudásunk. Mindenkinek van tudása. Ha te boldog vagy, akkor már nincs szükséged viccmesélőkre. Ha viszont nem vagy boldog, akkor segítenek neked lazulni, nevetni, örülni. Mindenki fontos, mert mindenkinek van egy, legalább egy tudása. Minél tudatosabb kezdesz lenni, annál inkább kezded gyűjteni mások tudásait, hogy még több legyél. Miért fontos ez? Azért, hogy tudjál mivel -kereskedni. Ha megtanulsz kereskedni, akkor még több tudásod lehet. Régen „csak” örülni tudtál, de már tanultál hozzá mást is. Ezekből a tudásokból, ezekből az energiákból állunk. Akként képzelem el magam, hogy milyen tudásokból épülök fel. Ha én boldog vagyok, akkor azt személyiségem részének, saját énemnek tartom. Ha boldogtalan vagyok, akkor azt is saját személyiségemnek élem meg, hacsaknem megértem, hogy az egy hiány. A hiány minden esetben betölthető. Ha betöltöm a hiányt, akkor boldog leszek, és ez már a boldogtalanhoz képest egy másik személy, azaz másik személyiség. Az élet olyan, hogyha felismerjük hiányosságainkat, változunk. Változik a személyiségünk. Ezért hívjuk a személyiséget egónak. Az ego a jelenkori személyiségünk. Ha az boldogtalan, akkor tanulj meg boldognak lenni. Azt a személyiséget, amelyik boldog, sokkal jobban fogják szeretni, mert az tud adni. Hiányból, boldogtalanságból, nem tudsz mit adni – csak hiányt, boldogtalanságot. Az emberek ott rontják el, hogy elfogadják azt, ami van: Én boldogtalan ember vagyok. Apám is anyám is az volt. Nekem ennyi jutott. Ha felismerjük, hogy ez csak egy hiány, akkor életünk bármelyik szakaszában képesek leszünk a hiány betöltésére. Akár 49, akár 71 vagy akár 109 éves korunkba is. Ugyanúgy kezdődik, mint minden más. Diagnosztikával. A körülöttünk lévő emberek jeleznek vissza, hogy milyennek látnak bennünket. Boldognak vagy boldogtalannak. Kedvesnek vagy gorombának. Békétlennek vagy békésnek, stb. Ezekből tudjuk megállapítani, hogy kik is vagyunk valójában. A legkönnyebb dolog a hiányokat betölteni. Vegyünk egy konkrét példát! Én nem tudok nevetni. Azt mondják rám, hogy savanyú vagyok, és nem szívesen töltik velem az idejüket a többiek. Megkaptam a diagnózist. Az a feladat, hogy tudjak nevetni. Ilyenkor logikusan olyan emberek társaságát kell keresni, akik humorosak. Ha nem szívesen vannak velem ezek az emberek, akkor érdemes megvenni a jegyet egy humorfesztiválra, egy kabaréra. Igen, ez segít. Kellő nyitottsággal – hogy tanulni ülök be – segíteni fog nekem, érteni a viccet. Ha már értem a viccet, akkor szívesebben vannak velem a humoros emberek, mert nevetni már tudok. Megmaradhatok a társaságukban, és tanulhatok tőlük örülni. Mindenki tud fejlődni, de ne felejtsétek el, hogy ehhez egy őszinte ember kell, aki elmondja, hogy milyen vagy. Ezen pedig általában megsértődünk. Ha megsértődünk, akkor még nem akarunk fejlődni, nem akarunk tanulni. Az egyetlen baj, hogy a Földre mindannyian azért születünk le, hogy fejlődjünk. Mit sem ér az az élet, amely pont olyan, mint a szüleinkké. Mit sem ér az az élet, amihez nem tettünk hozzá semmit. Tanuljunk, fejlődjünk és éljünk!

Nemcsak a matematikát tudjuk fejleszteni önmagunkban, hanem az örömre való készséget is. Ugyanúgy, mint mást. Először megállapítjuk, hogy hol tartunk benne. Van, amikor nem tudunk örülni más örömének. Akkor hiány van bennünk. Nekünk sem volt elég öröm az életünkben. Hogyan legyen több öröm benne? Kérdezzük meg a körülöttünk lévő embereket, hogy mi okozott nekik örömet. Lehet, hogy elmondják, hogy egy ruha vásárlása. Lehet, hogy egy kislány mosolya, egy utazás, egy finom szendvics. Fogadjuk be azt ebből, amely befogadható számunkra. Ha szegény vagy, akkor ne az utazást próbáld befogadni, mert attól csak irigyebb leszel. Legyen a te befogadásod közelebb ahhoz, aki most vagy. Legyen a szendvics, vagy a kislány mosolya. Ha előrébb vagy már az örömben, akkor már adni is tudsz belőle. Fogsz tudni örülni más örömének. Akkor már szintén befogad a környezet. Így haladjatok minden tudással, és ne felejtsétek el, hogy aki diagnosztizál, az nektek segít! Mindig. Nem bánt. Ha neked rosszul esik, hogy azt mondják rád, hogy irigy vagy, akkor fejlődj. Ne légy az. Fogadd be azokat a tudásokat, amelyektől nem irigy, hanem akár önzetlen is leszel! Kipróbáltam, működik. Változtassuk meg személyiségünket az alapján, hogy kik voltunk! Mit adott számunkra indulásként a szülői háttér. Az nem a végállomás, hanem a kiindulópont. Mint ahogy az asztrológiában is a kos, a halak stb., csak egy kiindulópont, amely nem determinálhat minket, hacsaknem elhiszed, hogy ez vagy, és nincs tovább. Ezzel kell együtt élned. Micsoda butaság, ha belegondolsz. Én kosként születtem. Volt, amikor fejjel mentem a falnak, de csak azért, hogy rájöjjek, hogy van még mit tanulnom. Változtattam. Most már nem determinál a születési jegyem, viszont mindent, amiben segít, azt elfogadtam. Vezető típus is a kos. Tudni akar sok mindent. Tanulni szeretne, és tud is, kivéve, ha elhiszed, hogy nincs tovább. Mindig van tovább, ha szeretnél haladni. Ha már nem tudsz, akkor elmegy a lélek belőled, ezáltal meghal a test. Ha sokáig szeretnél élni, akkor tanulj meg újabb és újabb dolgokra fokuszálni. Minél több mindent szeretnél megtanulni, annál tovább élhetsz, és lehetőséged lesz másoknak megtanítani azt, amit tudsz. Ez újabb értelmet ad az életednek. Hallgass rám, és kezd el diagnosztizálni magad! Mérd fel, hogy hogyan viszonyulnak hozzád az emberek, és tanulj meg hiányokat betölteni!

A hiány egy légüres tér. A levegőt is oda lehet vezetni, hát még a tudásokat. Minél több a tudásod, annál több fény vesz körül téged, és annál jobban világítasz. Akkor szeretnek téged az emberek, és boldogság van benned attól, hogy szeretet vesz körül.

A munka nagy része a tiéd. Változz, és megkapsz mindent, amire vágysz! Jó utat ehhez az önismereti utazáshoz. Legközelebb a hamis önismeretről írok.

süti beállítások módosítása