Egy okos nép felméri, hogy ha olyan embereket teremt, aki 2 bit aggyal rendelkeznek, akkor őket nagyon nehéz lesz vezetni. Ha viszont olyanokat, akik fejlődni, tudni szeretnének, akkor mindenkinek jó lesz. Azoknak is, akik sok bites aggyal születnek és élnek és azoknak is, akik arra „kényszerülnek”, hogy vezessék őket.

Azokat a gyerekeket, akik öntörvényűek: nehezebb vezetni, mint azokat, akik tekintélyelvű társadalomban nőnek fel. A tekintélyelv csak és kizárólag tudásra épülhet. Nézzük jelenlegi kormányunk politikáját. Létszámot szeretne növelni: létszámot, minden áron. Mi lesz velünk, ha tudás nélküli nagy mennyiségű ember születik hozzánk? A negyedik világot is legyárthatjuk mennyiségileg, de irányítani nem fogjuk tudni őket. Irányítani csak akkor tudunk, ha mi magunk tanulunk, fejlődünk és akkor jó vezetők válnak belőlünk. Szülni azok akarnak, akik bármilyen kis támogatásban csak azt látják, hogy ingyen kapunk valamit: ehhez sok ész nem kell. Ha arra trenírozzuk az országot, hogy kapjunk ingyen valamit, akkor „heréket” hozunk létre. A here soha sem lesz igazán hasznos tagja a társadalomnak. Legyártja a megfelelő mennyiségű utódot és élni akar, mint Marci Hevesen. Ezeket az embereket semmi más nem fogja érdekelni, csak az, hogy mit kaphat ingyen. Ha valaki ebben szocializálódik, akkor nem fog tanulni. Minek, hiszen mindig megkapom azt, amit szeretnék, ha megfelelő számú gyereket „gyártok” le. Ha megfelelő számú gyerek születik, az valóban kedvez egy ország mennyiségi követelményeinek, de valóban elég-e a mennyiség? Nézd Afrikát. Rengetegen vannak és - mint apró gyermekek - várják, hogy eltartsák őket. Ezek az emberek olyanok földünk számára, mint gyermekeink, akikről gondoskodnunk kell. Nem az a cél, hogy több emberről gondoskodhassunk, hanem az, hogy felnőtt társadalmat hozzunk létre, akik képesek magukról és gyermekeikről gondoskodni, amíg azok felnőnek. Felnőttként ők is hasznos tagjai lesznek társadalmunknak.

Nem a létszám fontos, ezért nem az ingyenes juttatásokkal kell arra generálni az embereket, hogy szüljenek, hanem jövőképpel. Ha nincs jövőkép, akkor el fognak vándorolni innen a 3-nál több bites aggyal rendelkezők. Ha minden okos ember elmegy, akkor herék országa leszünk. Nem tudjuk eltartani magunkat és csak az Európai unió segélyeiből fogunk élni, ami egy idő után terhes lesz a többi dolgozó európai számára, és ki fognak vándorolni a pénzkeresők.

Annyi jó példa van országok megismerésében. Miért nem akarunk tanulni más országoktól? Miért kell nekünk mindig „önmegvalósítani”? Miért nem elég a jó minta? Azért, mert akkor tanulni kell. Tanulni azoktól, akiket jobbnak ítéltünk nálunk. Ahhoz, hogy jobbnak ítélhessük magunknál Őket, látnunk kell, hogy hol tart a mi országunk és hol tart mások országa. Az okos ember a más kárából és nem a sajátjából tanul. Legyünk újra okosak és használjuk a már megszerzett tudásukat a környező országoknak, amelyek tudásából rendkívül sokat tanulhatunk. Ha már megtanultuk, amiket ők tudnak, akkor kezdhetünk új ötleteket, új lehetőségeket kitalálni, de akkor már jóval előrébb vagyunk. Először jussunk el oda, hogy felzárkózunk. Jussunk el oda, hogy nem adományokból élünk. Jussunk el oda, hogy az adományokat megtanuljuk jól hasznosítani és változzunk meg. Mi kell ehhez? Egy új olyan vezető gárda, aki képes gazdálkodni, képes buzdítani minket a gazdálkodás megtanulására és képes új irányt mutatni számunkra. Ezek az irányok lehetnek különbözőek, sokfélék, de mindnek előremutatónak kell lenniük. Az, hogy heréket hozunk létre, az nem előre mutató, de valóban sok ember számára mámorító, hogy ingyen kap valamit. Akár elindulási pénzt, akár segítséget az autóvásárláshoz, akár a gyermekei ingyen nyaraltatását. Ez viszont nem viszi előbbre országunkat. Azok a gyerekek, akik csak kaptak életükben, soha sem fognak önállóan elérni semmit. Nincs motivációjuk. Azok viszont, akik azt kapták, hogy tanulj és több leszel, ezt fogják megélni. Többek akarnak lenni és nem adományokból. Többek akarnak lenni, hogy büszkék lehessenek magukra és ezt tanítják gyermeküknek is.

A szeretettel lehet ártani is. Ha mindent meg akarok adni gyermekemnek és őt mindentől meg akarom kímélni, akkor életképtelen lesz. Haragudni fog rám. Haragudni, amiért nem neveltem életképesnek. Mit fog továbbadni gyermekének? Ezt a tudást, hogy neki is mindent meg kell adni gyermekének. Igen ám, de ő nem tudja megszerezni, mert nem tanult. Akkor azt fogja mondani az ő gyermekének: menjünk és éljünk olyan országban, ahol jobb a szociális háló. Ingyen adnak lakást, hozzájárulnak az élethez segélyekkel és még egy generáció nő fel úgy, hogy nem tanul meg dolgozni, csak kapni akar.

Azokkal a törvényekkel, amellyel a kormány most szimpatikussá akarja magát tenni, ezt hozzuk létre. Ahelyett, hogy értéket adnánk a tudásnak. Ahelyett, hogy itt tartanánk azokat a fiatalokat vagy idősebbeket, akik valamit tudnak. Még nem jöttünk rá arra, hogy harmadik világgá varázsoljuk magunkat, ha kitaníttatjuk gyermekeinket és elküldjük őket külföldre, hogy annak az országnak építsék a brand-jét, a hitét a tudását? Nem jöttünk rá? Akkor ébredjünk föl. Gyermekeink nem akarnak itt maradni. Nem akarnak azért nagyobb és nagyobb adót fizetni, hogy eltartsák a szülőket. Nem akarják eltartani politikusainkat, akik nem tudnak jól gazdálkodni a bevételünkkel. Nem akarnak másokért húzni. Önzővé válnak és a saját életüket akarják élni. Ez népteleníti el az országot. Ez és nem más. A tanulást meg kell fizetni. A jó szakembert itthon kell tartani. Mivel? Megbecsüléssel és pénzzel. Nem utaztatnunk kell ingyen azokat a gyerekeket, akik nem is tudnak idegen nyelven. Azokat lehetne akár ösztöndíj programban utaztatni, akik nagyon akarnak tanulni és ennek látszata is van. Egy kitűnő tanulót lehet utaztatni, ami motiválná a többieket is, azonban azt, aki semmit sem tett le az asztalra, azt minek. Ettől, hogy ajándék két hetet kint tölthet külföldön, nem fog jobban tanulni. Az ajándék nem motivál. Ajándékkal csak követelőző lesz mindenki, nem motivált. Újra kellene gondolni mindazokat az elképzeléseket, amiket a kormány gondol, ha nem akarunk Magyarországból harmadik világot teremteni, ahol adományok nélkül életképtelenek az emberek. Erről írok legközelebb is, bővebben.