Kedves emberek! Mi vagyunk a földön a legfejlettebb tudat: ezt mindannyian tudjuk, de azt sajnos nem vesszük komolyan, hogy ezáltal miénk a legnagyobb felelősség is. Mi döntünk afelől, hogy merre haladunk. Mi döntünk arról is, hogy mit szeretnénk megtapasztalni és mi döntünk arról is ezáltal közvetve, hogy meddig élünk itt és hogyan. Ennek tükrében gondolkozzunk azon, hogy ha mindannyian csak magunkkal foglalkozunk, az anarchiához vezet.

Az egység megtanulása, megértése kicsiben kezdődik. A kicsi: a család. Minél kisebb a családunk, annál könnyebb közel kerülni egymáshoz. Akinek kicsi a családja, az nem véletlenül kapta. Az a mag, amelybe bele kell tudni helyezkedni. Minél nagyobb a családod, annál nagyobb lehetőségeid vannak tanulásra. Minél távolabb vagytok egymástól, annál kevesebbet tanultatok. Minél közelebb vagytok, annál többet tudtok. Ezeket a tudásokat kell kiterjesztenünk a családon túl a barátokra, ismerősökre, kollégákra és az ismeretlenekre is. Aki ismeretlen számunkra, az mindig kevésbé fontos: ezért fontos megismerni az ismeretlent, ezért kutatjuk, hogy kikkel élünk együtt. Milyen létformák élnek a földön? Milyen növények, állatok vagy kőzetek találhatóak rajtunk kívül itt? Kutatjuk, hogy nekik milyen életkörülmények kellenek ahhoz, hogy élhessenek tovább, de sajnos a nagy kutatásunkban elvesztettük az érdeklődésünket az élők felé és túl nagy érdeklődést mutatunk az élettelen felé. Az, ami a rezgése, a mozgása alapján 43-as rezgés alatt van, az élettelen számunkra. Minden, ami e fölött mozog, az él. Az élet a gombákkal kezdődik, a baktériumokkal folytatódik és mi, mint ember vagyunk a törzsfejlődés csúcsán. A gombák rezgése 43-tól indul, az ember átlagrezgése pedig mindösszesen 90-92. Ez egy jó ideje nem változik. Nem halad, sőt volt, amikor ez jobb volt. Ha a vezetők (emberek) tudása csökken, akkor akiket vezetünk, azoknak rosszabb lesz a lehetősége a fejlődésre.

Saját gyermekeinken tapasztaljuk: nem fejlődnek. Olyan dolgokat kell megtanulniuk felnőttként, amelyet gyerekként kellett volna. Sokan azért járnak pszichológushoz, hogy merjenek sírni. MERJENEK: azért, mert azt tanítottuk nekik, hogy nem szabad. Erősnek kell lenni. Minél erősebb vagy, annál kevésbé érzel. Ha nem érzel, akkor nem tudsz összehangolódni sem a természettel, sem a benne élőkkel, nem tudsz szocializálódni. Amikor valaki már nem tud kapcsolatot létesíteni, akkor már csak azok az eszközök maradnak, amelyek alacsonyabban rezegnek. A számítógép rezgése 5-ös. Egy antibiotikum rezgése 7-8-as. Az élettelenhez kapcsolódó emberek nem gondolják végig, hogy az energiák keverednek. Úgy, ahogy ha kint vagy a természetben, az életben, akkor a természet energiái hozzád kapcsolódva tölteni fognak, mert az energia a sűrűbből a hígabba vándorol. A természetben Budapesten 89-154-ig terjed a rezgés. Amikor te egy olyan helyen vagy, ahol 89-es a rezgő energia, akkor nagyjából fenntartod a te 90-92-es rezgésedet, de ha 150 körüli energiatérben mozogsz, akkor az hozzád tesz és lehet, hogy a nap végén 90 fölé emelkedsz és eléred a 100-110-es rezgést. Ha viszont te folyton az élettelenhez, azaz a gépekhez kapcsolódsz (tv 17-es, autó 40-es, telefon 2-es, stb.), akkor ezekkel az energiákkal összekapcsolódva, te a 90-es energiaszintből lemész akár 60-70- re. Ezeken az energiaszinteken már bántunk, sőt betegek vagyunk. Alacsony rezgésen (elfáradt állapotot is jelent ez) nem tudjuk kontrolálni magunkat és rosszul reagálunk vagy rossz döntéseket hozunk. Minél rosszabb döntéseket hozunk, annál nagyobb felelősségünk lesz majd a döntéseink kijavításában.

Amikor valaki haldoklik, többnyire rálát élete rossz vagy jó döntéseire: azért szeretné megoldani azt. Minden szülőnek az a vágya, hogy úgy hagyja el a valóságunkat, hogy rend van utána. Segítsünk ebben nekik! Segítsük őket ahhoz, hogy jobban érezzék magukat! Segítsünk jó döntéseket hozni nekik vagy másoknak azzal, hogy felelősséget vállalunk saját energiaszintünkért. Amikor lemerülsz, vár a természet, hogy feltöltsön. Amikor boldogtalan vagy, gyönyörködhetsz a természet szépségeiben. Amikor szomorú vagy és látod a Balatont vagy a Margitszigetet, ahol folyik az élet, feltöltődsz örömmel. Amikor viszont elhiteted magaddal, hogy este a tv feltölt, akkor olyan fáradtan mész aludni, hogy a drága lelked örül, ha a tv által elvett energiát visszatölti beléd éjjel. Minél feltöltöttebb vagy, annál kedvesebb és energikusabb vagy. Akkor van miből alkotni, van mit hozzátenni a világhoz. Minél több dolgot tudsz hozzátenni a világhoz, annál boldogabb vagy és minél boldogabb vagy, annál többet adsz mindenkinek, akik ezáltal hozzátesznek a világhoz. Olyan egyszerűnek tűnik és senki sem gondolná, hogy ezt borzasztó egyszerűen meg lehet állítani, sőt meg is lehet fordítani. Ha én ragaszkodok a rossz kedvemhez, akkor az hatni fog a környezetemre, hatni fog a világomra. Ha ragaszkodom ahhoz, hogy az autó, a tv a legfontosabb számomra, akkor tudnom kell, hogy valószínűleg nem azt az energiaszintet fogom továbbítani magamból, amely hozzátesz a földhöz. Amikor tudom, hogy kikerülhetetlen, hogy a gépekkel dolgozzak, akkor legalább önmagam feltöltéséről gondoskodjak. Miért? Mert azt tudjuk adni, amik vagyunk. Ha nem tanítod meg a gyermekednek azt, hogy egy fárasztó hét után töltse föl magát kint, ahol még az élet az úr, akkor sajnos csak azt tudod tanítani neki, hogy téged hogy tud mentesíteni, tehermentesíteni attól, hogy foglalkoznod kelljen vele: úgy, ha beülteted a tv elé. Úgy, ha kezébe adod a gépet, amivel elvan. Úgy, ha megtanítod neki, hogy az is egy örömforrás és valamilyen energiával tölti magát általa. Rossz hírem van. Egy ideig el lesz vele, aztán várja tőled, hogy adj. Azért várja tőled, hogy adj, mert azt ígérted neki, hogy fölneveled őt. A fölneveléshez adnunk kell valamit. Lehetőleg azt, amink van. Ha nincs, akkor nincs miből adni és ha nem tudod feltölteni magad, akkor örökké tartozni fogsz gyermekednek, és ő soha sem nő fel. 83 évesen is gyerek lesz. Mit fog ő tanítani az ő gyerekének? Mit fog tanítani a jövő nemzedékének? Ebből indulj ki és kezdj felelősséget vállalni saját életedért, a saját elfogadható energiaszintedért és rájössz, hogy az élet sokkal izgalmasabb, mint az élettelen. Sokkal több fordulatot tárol, sokkal szebb életet mutat. Ezt az utat szeretném boncolgatni legközelebb.