„Porból lettünk, porrá leszünk”. Itt tartunk. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy a föld a mi szülőanyánk és benne halunk meg. Azt jelenti, hogy leragadtunk sokáig az „anyaistenben”. Azért keressük ilyen elementáris erővel az apa, illetve az atyaistent. Az atyaisten a fentről érkező én. Az anyaisten a lent, a föld, és minden, ami a lentről érkező tudás. Beszéljünk erről! Az anya a méh, amely életet ad. A föld a mi méhünk. Abban fogantunk, belőle élünk addig, míg megértjük, hogy apánk is létezik. Apánk tanít majd minket minden jóra, amely előrevisz, anyánk meg stabilizál minket a Földön – földként. Élelemből és szellemből, azaz fényből születtünk. Anyánk étkezett akkor, amikor megfogantunk. Étkezés nélkül, tehát földenergia nélkül nem tudunk megszületni, csak úgy, hogyha kiszívjuk a táplálékot anyánk testéből, hogy mi élhessünk. Ezt érdemes megjegyezni, mert azt mondják, hogy a gyermek a méhben elszívja mindazt az anyától, amire neki szüksége van. Nem – akkor, ha ad elég táplálékot neki az anya. A méh még nem gondolkozik. Az agy viszont igen. A méh az ösztön. Az agy pedig a gondolkodom, tehát vagyok. Gyermek csak e kettő által születhet. A méh nem hordozza azt az információt, hogy az egész test fontos, ő csak azt az információt hordozza, hogy új életet kell lehozni. Ő a bölcső. Ő az anyaméh. A méh – mint szerv – viszont része az anya testének. Az anya testének minden részének van információja arról, hogy mi a szerepe az egész fenntartása érdekében. Ha az egész sérül, akkor megkapja a központi idegrendszer az információt, hogy mely szervünket kell felemelnie. Melyikbe kell több energiát küldenie. Azért központi idegrendszer, mert fentről, középről látja a testet. Arról a középpontról, amely ugyan belül helyezkedik el, de mégis fontos, hogy középről. A belül csak azért sajnos, mert a madár, aki felettünk száll, többet lát, mint mi az egészből. Minél magasabbról nézünk, annál több dolgot veszünk észre, ami felé nem érdemes haladnunk.

A születéshez szükségünk lesz a méhre. Ez is egy központi szervünk, amely rálát az egészre, arra az egészre, amely lefelé, a méhtől lefelé helyezkedik el. Ez nem minden. Ehhez képest keresi a plusz információt a testből. Összeköttetésben áll a többi szervvel, a mirigyekkel, a sejtekkel, és kér. Kér tőlük, ha nekik van plusz energiájuk, plusz élelmük. Ha van, akkor felépül, és szül egészséges gyermekeket. Ha nincs, akkor csak félig épül föl, és nem tud egészséges gyermeket szülni. Egyáltalán.

Nézzük, hogy miért ennyire fontos szerv a méh: Életet ad; vagy ha nem épült fel, akkor életet kér. A körforgást kell érteni belőle. Melyik szervünk képes még életet adni? Bármelyik. Bármelyik szervünk képes megújulni. Bármelyikből születhet gyermek, csak megfelelő párjával kell találkoznia. A máj sejtek, a lép sejtek, és minden más sejt – a méhen, illetve a petefészken, ezen belül a petesejten kívül – önmagát egészíti ki. Önmagában teljes. Önmagában él. A petesejt azonban nem. Ő az egyetlen a női testben, amely „fél” sejt. Önmagát nem tudja kiegészíteni. Önmagában nem teljes. Mikor keressük a párunkat? Amikor a méh jelez, hogy kész. Amikor a méh átadja a petefészeknek az információt, hogy Ő elkészült. Kész arra, hogy befogadja azt, amit gyermeknek nevezünk. Ekkor a petefészek „élelmet” kér. Jönnek a hormonok, akik felélesztik a petefészket, hogy szüljön. Úgy, mint minden sejt, ő is képes szülni. Neki segítség kell, mert nem teljes. Önmagában nem. Erre szolgálnak a hormonok. A hormonok felélesztése a korai nemi érés. A hormonok növesztik a petesejtet, ami – akkor, amikor elkészült – kivirágzik, és különös illattal, szaggal áraszt el bennünket, nőket. Ez a nemi érés pillanata. Ez az a „szag”, amelyet az állatvilág érez. Ez az a „szag”, amelytől a férfiember „begőzöl”. Ez a nemi érés pillanata. Érezni kell és érezni lehet, ha van orrunk. A férfi orra erre van „kihegyezve”. Megérzi az „asszony illatát”. Megérzi, ha „érett” nővel találkozik. A férfi. A nő ezt az illatot nem kell hogy érezze. Hiszen a nő nem tudja megtermékenyíteni a nőt. A férfi viszont igen. Az a férfi, akinek a nemi érése ugyanígy lezajlott, ahogy a nőé. A férfiaké egyébként jóval korábban elindul, mint a nőké. Van, amikor már 9, 10 évesen nemi érett férfiakról beszélünk. Sajnos a női nemi érés ezáltal jóval korábban elindult. A kisfiúk korai nemi érése miatt. Ezért felelősek a pornó filmek, a szex különböző értelmezései, és annak a központi témája társadalmunkban. A kislányok ezáltal korábban virágoznak. „Korábban jött a tavasz”. Pontosan ez történik. Ha egy rendszerben valami korábban indul, akkor magával rántja az egészet. A korai tavasz viszont nem engedi meg a méhnek azt, hogy teljesen „felnőjön”. Belekényszerítették a korai női elindulásba. Ha korán indul el a nőiesség valakinél – úgy, hogy még nem fejlődik ki a méhe –, akkor hiába virágzik, nem születik belőle utód. Herék lesznek azok is, akik véletlenül valahogy meg tudtak születni. Magnélküliek. Azért fontos ez, mert itt tartunk, és ezt kell helyrehoznunk. Ezt pedig úgy lehet helyrehozni, hogy visszatérünk a normál fejlődéshez. Megvárjuk, míg normálisan kifejlődik a méh. Megvárjuk, míg leadja a jelzést a petefészeknek, hogy Ő elkészült, és megszületnek az első ép petesejtek. Ehhez viszont a Földdel, a szent anyánkkal is össze kell hangolódnunk. Össze kell hangolódnunk vele, mert nem tudja segíteni a fejlődésünket, ha nem kapja meg az információt a testükben, hogy mire van szükségünk. Milyen élelemre. Behozzuk korán a gyümölcsöket, amikor a testünk még nem befogadó. Azt mondjuk, hogy egész évben szükségünk van rájuk. Azt mondjuk, hogy mi jobban tudjuk, hogy mire van szüksége a testünknek, mint a Föld azon része, ahol élünk. Behozhatjuk az élelmeket külföldről. Meg is ehetjük, de tudjuk, hogy tápértéke igazán annak van, amit mi itthon, mindenki saját hazájában, a saját testéhez mérve megtermel. Azt kéne ennünk! Ehelyett mi külföldről hozunk félérett, azaz nem kifejlett gyümölcsöket, zöldségeket, sőt még húst is. Sőt bízunk abban az élelemben, amelyet „külföldön” szintetikus élelemként árulnak. Ezek a táplálékkiegészítők. Ma már jobban bízunk a táplálékkiegészítőkben, mint abban a gyümölcsben, amit éppen leszedünk a fáról.

Értem én, hogy itthon nincs mangó, meg gránátalma, de van helyettük másunk. Minden élelem – a Föld által – úgy termelődik, ahogy mi kívánjuk. Amit mi kérünk. Kitalálhatjuk, hogy sok narancsra van szükségünk, de akkor rájövünk, hogy ebben az égövben nem fog megteremni a narancs. „Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk”. Mint a magyar narancs a Tanú című filmből. Meg akarjuk erőszakolni a Földet, hogy teremjen mindent, amit szeretnénk, ahelyett hogy elkezdenénk gondolkozni azon, hogy vajon miért ide születtünk  – a  Föld ezen területére. Miért? Mert a Föld és az ég Összeér. Bennünk. Mi jelezzük, hogy kik vagyunk itt, föntről pedig megérkezik a kiegészítésünk. A fönti fények, lelkek ahhoz kapcsolódnak, amelyek kompatibilisek velük. Ha mi nagyon gyengén muzsikálunk testként, akkor föntről nem a csúcsot hozzuk le fényként, mert nem tudna a kettő összehangolódni. Túl nagy fény kilökődéssel jár. És mi egy ideje átverjük a fenti fényt. Azt mutatjuk számára, hogy egészségesebbek vagyunk, és azt hogy nagyon tudunk szeretni. Ezek a fények azonban egóból érkeznek. Megteremtjük magunkon azt, amit szeretnénk látni a világban, és elhisszük, hogy már ott tartunk. Ha ott tartanánk, ahol hisszük, akkor a fönti fény kapcsolódna a lentivel; és csak úgy születnének a gyermekek. Ellentétben ezzel, most nemhogy csak úgy születnek, hanem örülünk, ha megfogannak, és nagyon örülünk, ha megszületnek belőle néhányan. Ez a helyzet. Nem fejlődünk ki. Nem vagyunk készen az anyaságra, és nem tudunk szülni, gyermekként. Azt kell megérteni hogy elsősorban testként kell kifejlődni az anyasághoz. Az anyaság megéléséhez. Ahhoz viszont „csak” enni kell. Olyan táplálékot, amely épít, azaz felépít bennünket. Ezek a táplálékok lehetnek egészségesek, és lehetnek félegészségesek. A felet mindig ki kell pótolni! Akkor leszünk készek fizikálisan a test felépítésével, ha megtanulunk együtt élni Földünkkel, azaz szülőanyánkkal. Szülőanyánkkal, aki most tápláló anyává lép elő. Be kell tölteni a hiányosságokat, de nem szintetikus vitaminokkal, szintetikus aminosavakkal és szintetikus gyógyszerekkel, mert a szintetikusat ugyanúgy ahogy a Föld, ki fogjuk vetni magunkból. A szintetikus nem földi. Nem élelem számunkra. Ahhoz viszont hogy visszatérjünk az egészséges táplálkozáson keresztül az egészséges élethez, meg kell értenünk, hogy most hol tartunk. Ahhoz képest kell változtatnunk szokásainkon. Nem lehet egyből – 9 év szintetikus táplálkozás után –, azonnal egészséges élelmeket fogyasztani, mert ki fogja lökni a test. Túl magas a rezgés hozzánk képest, mint a túl magas rezgésű lelkek sem tudnak leszületni – csak az egészséges testben. Különben vetélés jön létre. Vagy megértitek, hogy minél jobb állapotú egy test, annál jobb állapotú gyermeket tud szülni. Ide kell eljutnunk! Az egészséges élet megértéséhez, de ehhez meg kell értenünk, hogy nemcsak atyánk van fentről, hanem anyánk is van itt lent, akivel össze kell hangolódnunk, hogy tovább tudjunk menni apánk beavatása, tanítása felé. Az atyaisten szereti az anyaistent, csak mi felejtettük el megismerni és tisztelni őt. Ahhoz, hogy eljuss az atyához, ahhoz előbb az anyánk keresztül vezet az út.