Egyszerű leszek. A rejtélyek mindig egyszerűek, csak mi bonyolítjuk túl őket. Bennünk van a kulcs. Bennünk, emberekben. Azok az emberek, akik tudnak valamit, rejtik tudásukat. Azok pedig, akik nem tudnak semmit, hangoztatják tudásukat. Ez a rejtély. A csend mögött van, amit keresel. Hallgasd a csendet! Hallgass a csendes, szerény emberekre! Hallgass azokra, akik nem kérkednek a tudásukkal! Hallgass azokra, akik élnek, de nem kirívóak, nem nagyzolóak és boldogok! Honnan lehet azt tudni, hogy valaki csak kérkedik tudásával és nem tud? Az életéből. Nézz rá az életére, és azonnal fogod látni, hogy igaz-e nála az, amiről beszél, vagy csak vetítés. Ha a családja jó, tehát rendben van, együtt élnek és boldogok, és boldogok gyermekeik is, és halad előre az életük… Itt megállok egy ponton. Az előrehaladás az életben az anyagi megelégedést is jelent. Az is fontos. Az anyagban, azaz a földben az anyagból, azaz a pénzből élünk. Ez egy nehéz téma nektek. Miért? Mert annyi tanítást kaptunk már arról, hogy a túl sok pénz meghülyítette az embereket, hogy félünk tőle. Nem a túl sok pénz hülyítette meg az embereket, hanem annak hirtelen érkezte. Hirtelen jött, tehát még nem tanultunk meg vele bánni. Ha hirtelen jön, akkor vagy elszórod, vagy ráülsz. Egyik sem jó. Ha túl sok van egy testben a vérből, akkor ugyanúgy keringtetni kell, mint a keveset, de a túl sok azért nem jó, mert eltolódásokat hoz létre bennünk. Túl sok vértől megnő valamelyik szerved. Kevéstől zsugorodik. Meg kell tanulni az arany középutat. Hogyan? A testből. Az a test, amelyben tökéletes az érhálózat, az megfelelő mértékű vért szállít minden szervünkhöz. Ahol megfelelő mértékű vér szállítódik minden szervünkhöz, ott egyensúly alakul ki a testben, és egyformán működik minden benne. Ha egyformán működik minden benne, akkor elkezdünk nőni. Túl kell jutni azon az állapoton rendre, ahol egyensúly van, hiszen az mozdulatlanság. Az egyensúly megint eltolódik. A test újrahangolja magát mindaddig, amíg nő. Ha már nem nő, akkor fenntartható egy egyensúlyi állapot. Az egyensúlyi állapotnak az a lényege, hogy pont annyit kapok, amennyire szükségem van, és ettől jól vagyok. De ha a test többre vágyik, akkor nő. Nemcsak hosszában, hanem széltében is nőhetsz. Többre vágysz. Ha pedig többre vágysz, ahhoz anyag is kell, azaz élelem, utazás, tehát pénz. Ezek nem problémák, hanem arra szolgálnak, hogy kimozdulj egy szintről, amiben megragadtál. Kimozdulj abból az állapotból, ahol éltél. Lehet több, de nem mindegy hogyan. Ha túl sok vér jön hirtelen a testedben, néha nagyon megnő a máj, a lép és a vese is. Ez tönkreteszi a testet. Ha túl sok pénz jön hirtelen hozzád, ez ugyanazt eredményezheti. Tönkretesz. Meg kell tanulnod szabályoznod a pénz áramlását, illetve az anyag beáramlását a testbe! A test képes szabályozni azt. Azzal, hogy egészségesen kering benned a vér. Egészségesen, az azt jelenti, hogy pont annyi vér kering benned, mint amennyire szükséged van. Ez általában mindig így történik, de nem jó elosztásban. Mint amikor mindig ugyanannyit keresel, de nem tudod jól beosztani. Ilyen a rossz érrendszer. Hol tág, azaz bő, hol pedig szűk, azaz összeszáradt. Az összeszáradt, szűk érből kevés információ érkezik a vesébe pl., és így a vese sűrűsödik, zsugorodik. Ha máshol pedig tág ér táplál egy szervet, akkor hirtelen megnő. Ha megnő, akkor már egyensúlytalan a test. Az ér csak kompenzál. Hiszen ugyanannyi vér kell hogy áramoljon egy testben. De ha csak kompenzál, akkor nem gyógyít. Az ereket a szív szabályozza. A szív önmagában nem gyógyít. Azt tudja, hogy a megfelelő mennyiségű vért pumpálja a testben, de ha érhálózati eltolódás van, akkor ezzel – hogy a megfelelő mennyiségű vért pumpálja a testben – még árthat is. Ha túl sok vért kap hirtelen egy szerv, akkor akár szét is durranhat. Az pedig az egész halálához vezet. A testet két irányítás alatt kell tartani. A vér szabályozását végzi a szív, és erre jól rálát az agy. Az agy az egyetlen igazán középponti szervünk. Fejünk tetején helyezkedik el, tehát logikailag rálát az egész testünkre, ha a szív szállít megfelelő mennyiségű vért számára. Ennyire összefüggnek szerveink. Egyik sem tud a másik nélkül boldogulni, és egyik sem tud a másik nélkül élni. Egy szív önmagában nem él, míg egy agy szintén nem tud önmagában élni. Egymásra vannak utalva, mint az emberek mind. MIND. Minden sejt benned függ a közvetlen mellette lévőtől. Minden ember melletted függ tőled. Ennyire fontosak vagyunk egymásnak. Nem mondhatjuk a testben a karunknak, hogy te most nem vagy annyira fontos, mert akkor, ha ő nem kap vért, meghal. Ha meghal a tested azon része, ami a karod, akkor elindul egy üszkösödés a testben. Elindul a halál. A halál pedig kihat az egészre. Ez van most az emberiségnél. Kihat az egészre, a fajra, hogy nem fogadjuk el egymást. Értsd meg az információt a testből. Értsd meg, hogy egy testet csak közösen, együtt tudunk működtetni. A vese nélkül, az agy nélkül, a szíved nélkül – nem.

Mit szólnál, ha végignéznénk a térképet, és elkezdenénk felosztani az emberiséget úgy, hogy egy bizonyos náció, nemzet az agy, egy bizonyos nemzet a szív, és így tovább… ? Meglepődnél. Meglepődnél, hogy mennyire össze vagyunk kötve, és mennyire függünk egymástól. Mi vagyunk az agy. Az agy viszont már régóta nem kap információt a szívtől, mert azt is mi gondoltuk magunkénak. Nincs ilyen egy testben, egy szervben nem lehetnek más sejtek, mint az aktuális. Ha agy vagy, akkor agysejtek kellenek neked. Ha szív vagy akkor pedig szívsejtek. És egyik sem lehet a másikban, mert az rák. Idegen test, idegen anyag, amit kilök a testünk. Mi voltunk az agy, amikor elkezdtünk megszületni magyarnak. A magyarok azonban „szétszórattak”. Amikor Trianonnal elcsatoltak tőlünk területeket, akkor sajnos csonka aggyá váltunk, és nem találjuk a kapcsolatot azóta önmagunkkal. Ha megtaláljuk a kulcsot önmagunkhoz, akkor újra megszületik az agy. Az agy nem azért kell, hogy megszülessen, hogy irányítson, hanem hogy részt vegyen az egész munkájában. Meg kell találnunk utána a szívet, a vesét, a májat. Értenünk kell, hogy hálózatok kapcsolnak össze minket. Például a vérhálózat, amelyet a folyók, patakok, „erek” szemléltetnek. Meg kell értenünk, hogy mi, amikor szabályoztuk folyóinkat – értés, és értelem nélkül –, nem tudtuk, hogy mibe nyúlunk bele. Ez a testünkben azt jelenti, hogy úgy döntöttünk, hogy vérünkből kevesebbet engedünk a májunkba, mint eddig, és többet a vesénkbe, mint eddig. Egyensúlytalanság jön létre. Van ahol sok lesz a vér, illetve a víz; és van, ahol kevés. Ahol kevés, ott elszáradnak a szervek, és sivatag lesz, ahol pedig sok, ott túltermelődés jön létre, fölösleg keletkezik, és egyensúlytalan életet hoz létre számunkra, hisz emberek gazdagabbak lesznek, mint mások, akik pedig elszegényednek. Ez az egyensúlytalanság a testünkben halálhoz vezet. A Földünknél is. A Földünk haldoklik. Mi vagyunk a felelősek azért, mert szabályoztuk folyóinkat, beleavatkoztunk működésébe, mert azt hittük, hogy mi fölötte állunk a Földnek. Hát nem. A Föld a mi szülőanyánk. És minden, ami a tanulás kimaradt tőle, mert azt hittük, hogy nekünk kell gondoskodni a Földről, és nekünk kell tanítani őt arra, hogy hogyan folyjanak folyói. A Föld az anyánk. Nekünk kellene tanulni tőle, mert a mi testünk teljes mértékben megegyezik, illetve valaha megegyezett vele! A Földdel. Most nem. Most azt sem tudjuk, hogy kik vagyunk. Minden vallás tárolja az információt, hogy földből és fényből születtünk. A Föld tényleg az anyánk, és a fény, a Szent lélek pedig az apánk. Egyik sem lehet fontosabb. Megtanultuk, hogy apa nélkül sem leszünk teljesek, de anya nélkül sem. Miért nem értjük, hogy Földre, illetve annak tudására is szükségünk van önmagunk megismeréséhez; és fényre, azaz szellemi fejlődésre pont annyira szükségünk van önmagunk megismeréséhez. Ez a spiritualitás, az előző pedig a Föld megismerése, értése. Nem lehet fontosabb az egyik, mint a másik. Egyensúly kell. Ezért kell visszamennünk oda, hogy mit jelent anyának lenni, és oda, hogy mit jelent apának lenni. Erről írok legközelebb.