Milyen is az élet a testben? Lehet isteni, és lehet boldogtalan. Minden élet olyan számunkra, amilyen a testünk. Ezt hoztuk, a testünket, és azt kell hogy átalakítsuk, meggyógyítsuk, hogy élvezzük életünket benne. A halál ebből a testből ragad, vagy szabadít ki bennünket. Ha jól élünk, akkor nem várjuk a halált. Ha rosszul élünk, akkor pedig megváltás is lehet számunkra a halál.

A halál nem más, mint lelkünk kilépése, az eddigi életünk feladása, vagy elengedése, és lehetőség arra, hogy „új életet kezdjünk” egy új testben, bárhol.

Ha az életet, mint tanulást fogjuk föl, akkor megértjük ezt. A lélek, azaz a fény, tanulni jön. Minden olyan élet, amilyet már élt, unalmas számára. Minden olyan élet, amelyet még nem élt, izgalmas számára. Mi döntünk. Mi döntünk, hogy izgalmassá tesszük életünket saját lelkünk számára, avagy hagyjuk úgy folyni, ahogy halad, és nem élvezzük életünket. Én úgy döntöttem, hogy izgalmassá teszem. Elkezdtem élvezni, és ahogy halad előre az életem, még több lehetőséget látok, és még több izgalmat azért, hogy élvezhessem. Ezeket az élvezeti lehetőségeket ki kell használni! Én nem a drogról írok, és nem a szexuális eltévelyedésekről. Nem is a hamis politikai karrierekről. Arról írok, hogy minél magasabb szintű életbe kapcsolódunk bele, annál tovább élünk, és annál több célt tűzhetünk ki magunk számára, vagy tehetünk bakancslistánk aljára.

Az élet úgy halad, hogy leszületünk valamely testben. Abban a testben, amelyet szüleink genetikája megenged számunkra. Ez egyfajta társadalmi réteghez is kapcsol minket. Ez a társadalmi réteg elég lehet számunkra egész életünkben, és lehet már három évesen kevés. Miért lehet ez így? Azért mert látunk mást is. A családunkon kívül is van élet. Minél nyitottabbak vagyunk, annál inkább veszünk észre más családokat, másféle lehetőségeket életünk számára. Családtagjainkkal vagyunk valamilyen kapcsolatban. Az osztálytársainkkal is vagyunk valamilyen kapcsolatban. Munkatársainkkal is. Ha valaki nem lát más mintát, mint a családjáét, akkor vagy hazudik, vagy teljesen zárt.

Az élet attól lesz szép és érdekes, hogy látunk mást is, mint ami a szemünk előtt látható. Mindenki felfedezheti a világot, és mindenki szenvedhet abban, amiben él. A cél az, hogy láss csodát, a csoda pedig az, ha átalakítod élettervedet. Megváltoztatod a lehetetlent, és átalakítod azt, amivel születtél – lehetőségként, testként. Akárhonnan indulunk, mindig a testben kötünk ki. Ez az élet számunkra – ha tetszik, ha nem – a testünkben zajlik. Abban a testben, amit tehetsz egészségtelenné, vagy akár egészségessé. Ha egészségtelenné teszed a tested, akkor csupa olyan ember vesz körül, akik betegebbek. Minél betegebbek az emberek körülötted, annál inkább érzed, hogy az élet nem jó. Minél egészségesebbek az emberek körülötted, annál inkább élvezed az életed, és jól érzed magad a bőrödben. Ez nem titok, ezt át lehet adni mindenkinek. Javítsd meg fizikai állapotodat, és azokhoz fogsz tartozni, akik tovább élnek! Tudod, ha tovább akarsz élni, akkor új célokat kell kitűzni magad és családod számára, hogy együtt tudj hajózni azokkal az emberekkel, akiknek nagyobb céljaik vannak. Azokat az embereket kövesd, akik okosabbak, szebbek, bölcsebbek nálad, és ne azokat, akik túl okosak, és nem érted őket; vagy túl szépek, és irigy leszel rájuk; vagy olyan bölcsek, hogy egy szót sem értesz mondataikból! Találd meg a te helyedet a társadalmadban, és olyan emberekkel vedd körül magad, akik egy kicsit jobbak! Csak egy kicsit. Azért ne nagyon, mert nem fogod érteni őket, ők pedig nem fogják jól érezni magukat veled.

A halál nem más, mint valamely élet elengedése. Egyik lélek sem akarja elengedni a testet, ha újabb és újabb lehetőségek nyílnak számára a tanulás mentén. A tanulás a lényeg. Ha gonosz vagyok, és van lehetőségem fejlődni, kevésbé gonosszá válni, vagy akár szentté is, akkor a lélek – ha látja ezt a lehetőséget bennünk – nem akar kilépni. Akkor nem hagy meghalni minket. Ha viszont csak azt látja – hogy lejjebb és lejjebb csúszunk, barátaink egyre butábbak, életünk egyre szegényesebb, egyre több bűnt követünk el; akkor egyszer csak úgy dönt –, hogy ez nem segítség neki, és kilép. A kilépés megtörténhet álomban, megtörténhet betegségben, és megtörténhet hosszú kínhalál formájában is. Minél lejjebb van a lélek a testben, annál nehezebben lép ki belőle. Van, amikor úgy kell kiszorítani, mint a nehezen szülő asszonyból gyermekét. A lélek eltéved. Nem találja a kiutat. Azt keresi bennünk, hogy hol hagyhatja el a testünket, ezért bezártuk magunkban, hogy fejlődjön. A lélek is tud fejlődni. Van, akiben kevés lélek, kevés fény található, és van, akiben rendkívül sok van. Aki kevés fénnyel, lélekkel él, nem boldog. Aki pedig sokkal, az örül, és boldog. Ezek az emberek vonzóak társadalmunk számára. Azok, akik savanyúak, csak a sérült emberek számára vonzóak. Nem sok ember van, aki boldog, de olyanok sokan vannak, akik jókedvűek tudnak lenni, aranyosak, kedvesek, és szeretik a békét. Találd meg őket, és tanulj tőlük! Onnan tudhatod, hogy fölfelé haladsz, hogy olyan emberek társaságát keresed, akik boldogok. Amikor pedig olyan emberek társaságát részesíted előnybe, mint a drogosok, akik keresik a kiutat, de nem megy, vagy boldogtalan emberek, vagy kritizálók, vagy gyalázkodók, bántok, gyilkosok; akkor tudd, hogy lefelé haladtál. A szülőknek meg kell látniuk, ha gyermekük lefelé halad, és segíteniük kell kifelé jönni gyermeküknek a gödörből. Ehhez tekintély kell. A szülők viszont nem tekintélyt érnek el gyermekeiknél, hanem jó esetben baráti kapcsolatokat. Akkor már megdicsérik a szülők egymást, ha barátok a gyermekeikkel. Én nem foglak megdicsérni érte. Nem a barátod a gyermeked, hanem valaki, akiért felelősséggel tartozol. A barátodért nem tartozol felelősséggel. Menj tovább az utadon, és tanulj! Az útnak az a lényege, hogy tanulni lehet rajta. Ha állunk, egy idő után unatkozunk. Ha megyünk, akkor megértjük, hogy olyan helyeken járunk, amely számunkra új, hogy tanuljunk. Hogy érezzünk, hogy megértsünk új szituációkat. Akkor a lélek akár örökké akar bennünk élni. Örökké, mint abban az emberben, aki eldöntötte, hogy fejlődik.

Nagy emberek éltek már itt a Földön borzasztóan hosszú életet. Volt, amikor 900, 1000, 1500 évet is éltek emberek. Szent irataink feltárják ezt a csodát, de volt, amikor csak 20, 40, 50 éveket éltek az emberek. Erről is írnak szent irataink. Hogy meddig élsz, az tőled függ, és attól a genetikától, amelyben születtél, de a legjobb genetikát is el lehet rontani, és a legrosszabbat is meg lehet javítani, ha megérted, hogy előre vagy fölfelé haladj. Akkor az életed jobb és jobb és még jobb lesz. Innen tudod, hogy elindultál.  Ahhoz viszont hogy elindulj – szükséged van egy testre. Ez a test a családod öröksége. Ha azt akarod, hogy családod veled menjen az úton, akkor érd el, hogy szeressenek, ismerjenek meg, és ne azonosítsanak azzal a valakivel, aki a rossz genetikában megrekedt. Izgalmas út vár rád, ha előre haladsz, és borzalmas út vár rád hátrafelé. Ott semmi sem sikerül. Ami eddig ment, az egy idő után már nem megy. Boldogtalan leszel, de amíg gyermekeinket nem tudtuk kivezetni a gödörből, ahová mi húztuk be őket, addig nem haladunk semmit.

Karmáink, tartozásaink csak előrefelé kellene hogy legyenek. Gyermekeinkért kell felelősséget vállalnunk, nem szüleinkért, nagyszüleinkért. Ha valaki nem tudja vállalni gyermekéért a felelősséget, mert a szüleivel kell foglalkoznia, az nem él. Nem éli az életét, és nem boldog. A mi életünk rólunk kell hogy szóljon, a mi fejlődésünkről. Ha szüleink megálltak, megtaníthatjuk őket arra, hogy vegyék kezükbe sorsukat, és tegyenek magukért, hogy boldog életük legyen, vagy húzhatjuk magunkkal őket is, mint gyermekeinket kell húznunk. Csak szüleink nem fognak hallgatni ránk, mert ők nem a gyermekeink. Jó sok mindent kell megértenünk ahhoz, hogy boldog, haladó életet éljünk, de nem lehet másban élnünk – csak a testünkben. Ezért gondozd jól testedet, vagy engedd ki belőle a lelkedet, hogy új életet kezdhessen más életben veled! A felelősség a tiéd. A tiéd, aki még élsz. Eldöntheted, hogy élni, és ezáltal tanulni jöttél ide, vagy meghalni szeretnél. Ha meghalni szeretnél, akkor tartsuk tiszteletben a döntést, és ne akarjunk megmenteni, mert senkinek sem lesz jó. Erről írok legközelebb.