Túl nagy feneket kerítünk mostanában a megvilágosodásnak. Túl nagyot úgy, hogy nem is értjük, hogy mi is a megvilágosodás.

A megvilágosodás az, hogy valamit megértünk. Ahhoz, hogy valamit megértsünk, testre és ezen belül elmére, azaz a tudás felfogására való szervünkre lesz szükségünk. Igen, a tudás felfogására szolgál az elme, azaz az agy. Az agyat és a testet is edzenünk kell ahhoz, hogy felfogjon újabb tudást. Ha egy ember próbál tanulni, akkor biztosítani kell számára helyet az agyban, hogy felfogja a tudást. Ahhoz, hogy agyad edzett legyen, szüksége van a testre, mert önmagában az agy nem tud működni. Ahhoz, hogy az agy felfogjon, vérre van aszükség. Ahhoz, hogy elég vér kerüljön az agyba, ahhoz a szívet kell arra serkenteni, hogy több vért keringessen, mert csak nagyobb mennyiségű vér tud újabb helyet nyitni az agyban, ahol a tudást akarjuk tárolni. Tehát vissza a testbe – a szívhez. Mi kell ahhoz, hogy a szív nagyobb mennyiségű vért szállítson? Mozgás. A mozgás pedig kihat a testre. Mozgásban részt vesz a test felső, alsó vagy teljes tartománya. Ezt felejtettük el, és ezért nem értjük, hogy miért fontos a mozgás, mert nem jól tanultuk meg azt. Azt mondtuk, hogy akisokat mozog, az „izomagyú lesz”. Igen. Ha túl sokat mozog, és nem az agy miatt, nem a tanulás miatt kezd mozogni valaki, akkor dekorációt szerez magára, és ezáltal „szépül” a fizikai teste. Ha a fizikai tested „szépül”, akkor mindenki jól kellhogy érezze magát veled, mert egészséget is sugárzol magadból. Ha viszont a fizikai test azáltal, hogy túlsportolsz, már nem egészséget sugároz, hanem kellemetlenséget, akkor nem gyógyultál, hanem beteggé tetted magad. Miért fontos ez? Azért, mert ha nem akarsz értést, tehát megvilágosodást, akkor nem érted azt, hogy tested elment egy olyan irányba, ami neked talán még tetszik, de mások szánakozva fognak rád nézni. Szánakozva, mert tested egészségtelenséget sugároz ki. Ez nem jó. Ha viszont érteni is akarod, hogy miért kell testedzés, akkor biztos, hogy nem tolod túl izmaidat, és egyenlő arányba fogsz információt, azaz vért juttatni a testedben mindenhová, ezáltal egyformán fejlődik izomzatod és agyad is. Nem leszel csak „izomagyú” és nem leszel csak „könyvmoly”. Egyik sem egészséges, és ez is széthúzást hoz létre a társadalom számára. Vannak az izomagyúak és a könyvmolyok. Életre szóló ellentétek alakulhatnak ki ezáltal bennünk, pusztán azért, mert nem értjük, hogy egyensúlyt kell elérnünk. Az egyensúly pedig az, amikor mindenki mindenkivel jól van. Ez még nincs. Erre szolgál a megvilágosodás, hogy valaki, valakik olyan tudásokat értenek meg, amelyet eddig senki. Az nem baj, ha eddig senki nem értette meg, de az már baj, ha elhisszük, hogy ezért soha senki sem fogja megérteni azt, amit eddig nem tudtunk megérteni. És ez a baj, hogyha valaki „csak” tanul, és nem újat akar megérteni, akkor a tanult tudásunk által, csak azt tudjuk felfogni, megérteni, ami már megvan. Amit már megértettünk. Ezt tanítjuk, és ebben elakadtunk. Elakadtunk, mert nem hiszünk a megvilágosodásban. Nem hiszünk az értésben, és nem hisszük el, hogyha valaki nem értett eddig valamit, azt valaha, valaki megértheti. Pedig igen. Minden értésre kerül egy idő után, mégpedig úgy, ahogy be tudjuk fogadni. Ha nincs befogadó közeg, akkor hiába születnek az újabb és újabb ötletek. Hiába születnek az újabb és újabb tudások, ha az emberek még nem készek a befogadásukra. Akkor miért lenne szükség a megvilágosodásra? Itt a probléma. Elhittük, hogy már mindent értünk és tudunk.

Ha megfigyeljük a társadalmunkban azokat az embereket, akik egy kicsit tudnak, akkor rájövünk, hogy ők állítják meg a haladást. Azok, akik csak egy KICSIT tudnak. Ha valaki sokáig nem értett, és kap egy kis értést, elhiszi, hogy mindent tud és erőssé válik, és le akarja nyomni magához a többieket, hogy ÉN TUDOM A TUTIT. Ezek az emberek buták, de mi elhitettük velük, hogy tudnak. Ezek fognak lefelé bukni most – sokan. Azért, mert megállították a fejlődést. A fejlődést nem lehet megállítani, amíg nem értünk. Ha nem értünk, akkor buták lettünk. Ha buták lettünk, akkor kompenzálnunk kell. Például test megnagyobbítással, például olyan tudásokkal, amelyek nem olyan hasznosak, mint például : én kilenc nyelven beszélek, nekem 8 diplomám van, én 12 országban éltem már és így tovább…. A hasznos tudásnak az a lényege, hogy el tudod helyezni a társadalomban. Ha én most olyan foglalkozást szeretnék választani, ami most nincs, pl. szíjártó, akkor csak eltöltöm az időt azzal, hogy tanultam valamit, amit nem tudok elhelyezni a palettán. De helyette csodabogár lettem, kuriózum. Így töltjük el az időt „makramézással”, „szellemi utak tanulmányozásával” vagy valami olyannal, amely még vagy már nem kompatibilizálható a jelen valóságunkkal.

Tanulni azt jelenti, hogy megértek valamit, amit még más nem értett meg. Megtanulni valamit pedig azt jelenti, hogy azt tanulom meg, amit már valaki megértett. Melyik? A tanulás vagy megtanulás visz előre minket? Mindkettő. Miért? Mert a megtanulás során megértjük, hogy hol tartunk, a tanulásunk által pedig megértjük, hogy tovább kell mennünk. Így haladunk előre. Ez a megvilágosodás. Értése annak, ami van, és további értések keresése. Ez jó, izgalmas, míg az, hogy megtanulom, amit lehet, az egy út, amin csak valameddig járhatsz. Utána mi jön? Semmi. Az baj. Ha egy idő után azt tanítják, hogy nem jön semmi, akkor nem akarunk élni. Ha pedig azt tanítják, ami az igazság, hogy tovább is van bármeddig, akkor kíváncsivá tesz téged az élet. Akarsz haladni,akarsz élni. Rájössz az anatómia csodáira. Rájössz arra, hogy egy hormonrendszer állandó bekapcsolása számodra örökké fiatal, jó minőségű testet hoz létre. Ha rájössz erre, akkor keresed a megoldást, hogy hogyan. A hogyan tart életben minket, mert a mostani tudásunk még nem elég ehhez. Ha megérted majd ezt, akkor rájössz, hogy van tovább. Újabb csodákat szeretnél megérteni és egy idő után rájössz, hogy tulajdonképpen ott van benned minden. Az agyad tárolja az összes tudást, amelyet eddig ember megélt. Mindenkinek. Tehát, ha hozzá akarsz jutni az összes tudáshoz, amit eddig ember megélt, akkor az agyadból kell kiindulni. Ez segít a megvilágosodáshoz. Ahhoz, hogy az agy megfelelő mennyiségű vért kapjon, hogy szörfölhess benne a megfelelő helyeken, mozogni kell.

 Azok az emberek, akik egészségesen mozognak, okosabbak, bölcsebbek és tovább élnek, mint kevesebbet vagy rendszertelenebbül mozgó társaik. A mozgás az egészség kulcsa is, de túlértékeltük azt. Túltoltuk a mozgást, és nagyobb istenek lettek számunkra olimpikonjaink, mint az újabb Einsteinek. Miért? Mert a mozgás elérhető lett. Elérhető lett és versengésre ad okot. Győzni szeretnék valamiben. Ha nem vagyok jó a humán tárgyakban, akkor sportolok, és nagyobb elismerésben lesz részem, mint bárkinek, aki a jövő Einsteinje lehetne. Miért? Mert nem vagyunk egyensúlyban. Nem értjük, hogy olyan embereket követünk a sportolásaink által, akik haldokolnak. Rossz állapotú testet hoznak létre önmaguk számára, hogy végre a világ felébredjen: Biztos, hogy ezt szeretnétek?Mindenképpen ide akartok eljutni, ahova mi eljutottunk? Rokkantak lettünk! Nem látjátok? És ti még mindig minket követtek? Még mindig ránk akartok hasonlítani? Igen, mert nincs propagandája annak, hogy az olimpikonok milyen testtel versenyeznek, és nagyon nincs propagandája annak, hogy amikor abbahagyják pályafutásukat, akkor „ép testben” épphogy élnek. Miért nincs? Mert akkor megszűnik a játék, amit olimpiának hívunk. Megszűnik a szórakoztatás, amit cirkusznak hívunk, és rá kellene hangolódni az embereknek arra, hogy menjenek tovább. Akkor viszont megszűnik az irányítás, amitől sokan jól élnek. Megszűnik birkának lenni az ország, és sok embernek a „feladatköre”, pozíciója borul.

Ne féljetek ettől! Amikor a szíjártó, mint foglalkozás megszűnt, lett helyette másik. Soha nem áll le a Föld. Mindig forog, de hogy új tudások is érkezzenek vele, akkor meg kell értenetek, hogy a „ régiek elmúltak, és íme újjá lett minden”. Ez ma is él. Ez igazság. És az igazság megáll. Nem az az igazság, hogy minden, amit Jézus, Buddha vagy Mohamed mondott az tuti, hanem az, hogy a Föld forog tovább. Azok az igazságok a Föld akkori generációjához szóltak. Ha most ugyanazokhoz az igazságokhoz ragaszkodunk, akkor azóta, hogy Ők szóltak, nem haladtunk tovább. Ez nem hangzik jól. Ha tovább akarunk haladni, akkor be kell engednünk tudásuk által az új Buddhákat, Jézusokat stb., akik új tudásukat ehhez a társadalomhoz hozzák le. Ehhez, akik mi lettünk. Lemaradtunk rendesen, mert elgyönyörködtünk a régi, ma már nem is aktuális tudásokban. A megvilágosodás mindig egy észleléssel kezdődik, hogy hol tartunk. Ehhez képest hozzuk le új tudásunkat, és tesszük hozzá a kor aktuális oktatóihoz. Ezért akarunk változást az oktatásban, és ezért kell megújítani azt, ami elakadt, megrekedt. Haladjunk előre, és mindig nézzük meg, hogy hol tartunk! Ennek igazságát, hogy hol tartunk, fogom kifejteni legközelebb. Addig jó gondolkozást kívánok ezen.