Amikor nincs, akkor szeretnénk, hogy legyen: vagy beleállunk a teremtésbe és végigcsináljuk és lesz, vagy nem állunk bele a teremtésbe, nem teszünk bele energiát, hanem elveszünk valamit, ami a másé. Miért tesszük ezt? Mert könnyebb, mert gyorsabb. Miért nem akarunk végigmenni az úton? Mert félünk, hogy nem tudjuk végigcsinálni. Mikor nem tudjuk végigcsinálni? Ha nincs elég erőnk, hitünk vagy tudásunk. Mikor lesz? Ha végigmegyünk az úton és közben megtanulunk mindent, amiből majd csodálatos dolgokat hozhatunk létre. Egy gyermektől nem várjuk el, hogy nyolc nyelven beszéljen és közben minden mást is tudjon. Egy felnőttől, aki elvileg már előttünk jár és végigment a tanulás útján, többet várunk. Miért? Mert ő a tanulás útján megtanulhatta azokat a dolgokat, amiért szeretnénk utána menni. Pusztán azért, mert idős vagyok, nem feltétlenül mentem végig a tanulás útján. Meg is állhattam, tanulhattam is és nem is. Én döntöttem el, hogy mit vettem ki az egészből. Aki tanul, az ügyesebb, okosabb, bölcsebb lesz és aki nem, az csak megöregszik. Viszont ahogy öregszünk, látjuk, hogy a másik jobban gazdálkodott és ezért neki több lett. Sajnos sokan nem azt tanulják meg belőle, hogy én is meg akarom tanulni azt, amit ő tud, hanem azt, hogy én is birtokolni szeretném, amit ő birtokol. A birtoklás jó. Azt érezzük, hogy lett valamink. Akkor is azt érezzük, ha lopás által lett valamink, csak akkor egy nagyon rövid ideig élvezzük azt. Miért? Ha tanuláson keresztül jutok el oda, hogy meglesz valamim, akkor nagyon büszkén osztom meg mással. Büszke vagyok magamra és büszke leszek hosszan a teljesítményemre. A büszkeség pedig tovább tölt engem. Ha loptam, akkor abban a pillanatban okoz örömöt, de nem tudom kivel megosztani az örömömet, ezért csak egyszeri és megismételhetetlen öröm származik belőle. A teremtés nem lopás. A hitel már izgalmas kérdés. Miért? Mert ha hitelből veszek valamit, ami még nem az enyém, akkor élvezem, amikor megveszem, majd ha kiörömködtem magam benne, akkor újra szeretnék örülni valaminek, amit megteremtettem. A hitelt viszont még sokáig fogom fizetni. Ha a hitel fizetése, illetve a hitel kifizetése is képes örömöt és büszkeséget éreztetni veled, akkor megérte előrehozottan megteremteni valamit. Ez jó hitel volt. Amennyiben viszont a hitel fizetése hónapról hónapra nehéz, problémás vagy nem sikerül, akkor nem áldás az előre hozott teremtés. A hitel jó, ha ésszel, realitással párosul. A hitel nem jó, ha nem realizáljuk előre azt, hogy milyen ütemben és hogyan fizetjük vissza. A hitel egy felnőtt, dönteni képes személy számára ajándék, míg egy gyermek, illetve egy nem felnőtt személyiség számára teher vagy mérföldes súly. Amikor ezt megértjük, akkor jövünk rá, hogy mennyire igaz az a mondás, hogy addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Igen ám, de a szomszédomnak már VAN. Nekem pedig még NINCS. Ez a konfliktusaink alapja. Azért válunk iriggyé, mert lemaradtunk. Azért válunk telhetetlenné, mert nagyon lemaradtunk. Akkor már mindent is akarunk, lehetőleg egyszerre. Ha ez nem megy, akkor elkezdünk ideológiákat gyártani: a másiknak úgyis olyan sok van, hogy észre sem veszi, ha kicsit elveszünk belőle. Így indul a lopás. Szüleink segíthetnek gyermekként azzal, hogy láttatják velünk, hogy hol tartanak. Minden gyermek elfogadja azt, ha tiszta a kommunikáció. Mi viszont hazudunk. Hogyan? Úgy, hogy a gyermekünknek a legjobbat szeretnénk. Beiratjuk olyan iskolába, ahol mindenkinek több van. Majd megoldjuk valahogy. Nem sikerül. Gyermekünk viszont úgy nő fel, hogy mindenkinek több van. Mindenki jobb, okosabb, szebb, gazdagabb. Nem érzi magát a helyén. Nincs is, de mi elhitetjük vele, hogy ő is ugyanolyan, mint a többiek. EGYENLŐ JOGOK!!!!. Itt rontjuk el. Lehetnek az embereknek egyenlő jogaik persze, de ahhoz ugyanazt a tudást kell hordoznunk. Minél többet tudunk, annál több lehetőségünk lesz bármire. Minél több a lehetőségünk, annál több mindent vagyunk képesek megvalósítani. Attól, hogy beraktak egy elit iskolába, még nem tartok ott, mint a többi. Amikor szüleink jól akarnak eljárni velem szemben, akkor magukhoz képest keresnek egy kicsit jobb helyet számomra. Oda be tudok integrálódni. Ott fogok haladni, mert van motivációm. Ott fejlődni fogok és nem irigykedni. Amikor viszont irigy leszek, akkor előbb utóbb megfogalmazódik bennem a gondolat, hogy elveszek másoktól. Legyen az az Állam, nem adózom. Legyen az a szomszéd kertje, ahol annyi virág van, észre sem fogja venni, hiszen neki mindenből túl sok van. Legyen az az osztálytársam szép tolla, mert nekem sosem lehet olyan, stb. A lopás rövid öröm: egyre rövidebb, viszont ugyanannyi energia, mint ha magunkat juttatnánk el oda. Az igazi lopások megtervezése, félelmei és utána a lebukástól való félelem pont annyi energiát kér, mintha egyedül jutottál volna oda, hogy megvettél valamit, amihez eljutottál tanulásod és munkád során. Nem kevesebb energia megy a lopásra, de jóval kevesebb öröm van utána. Büszkeség pedig semmi, hiszen kinek büszkélkedhetnél azzal, hogy “szereztél” valamit. A hit segít abban, hogy képesek vagyunk valamire. A hitünket azonban rendesen megkurtították azzal, hogy “elmondták”, mire is vagyunk maximum képesek. A hit feladata, hogy törj át az eddigi hitünk általi határokon. Együtt mindig könnyebben törünk át, de aki lop, az nem tud kapcsolódni, mert el kell rejtenie magát. Minél többen vagyunk, minél nagyobb hittel vágunk bele valamibe, annál nagyobb eséllyel sikerül. A hit legyőzi a meglévő Világképet. A hit legyőzi a meglévő Tradíciót. A hit képes tovább látni az úton, míg a cselekedet megvalósuláshoz vezet. Hidd el, hogy képes vagy többre, mint gondolnád és azok az emberek, akik hisznek, nem lopnak. Nem lesz rá szükségük. Bíznak magukban. Aki nem hisz, az nem mozdul. Aki nem mozdul, az leragad. Aki leragad, amellett elmennek mások és vágyakozni fog a javaikra, majd el is veszi azt. A hit kimozdít. Óriási szerepe van a hitnek, de nem abban, hogy VALAKIBEN hiszünk, hanem abban, hogy többek is lehetünk. Ezen az úton haladj. Higgy abban, hogy van több és ha elindulsz az úton, akkor szembesülsz is vele. Mindig mindennél van több. A hit lehet motiváló és pozitív, míg a hit lehet ártó és megállító is. Erről írok legközelebb.