A tudatos ember ért. Minél tudatosabb vagy, annál inkább értesz. Aki ért és tud, az nem bántja magát, nem teszi tönkre a testét tudatosan. Nem akarja tönkre tenni magát, hanem élvezni akarja az életét. Sokan azt mondjátok, hogy nem mindenki élvezheti az életet. Nem mindenkinek adatik ez meg. Miért is? Azért, mert nem olyan családból jött. Azért, mert nem kapott annyi támogatást. Azért, mert betegen születetett és nem tudja megélni mindazokat a jókat, amiket mi szép életnek hívunk. Vajon változtathatunk ezen? Igen. A változásnak az a lényege, hogy ne hidd el, azaz ne fogadd el, hogy az a maximum, amit a környezeted mond. Nem lehet több. Bányász családba születtél, legyél te is bányász és ne álmodozz másról. Így általában jól le is szabályozzuk gyermekeinket és determináljuk őket. Az sem jobb, ha valaki alul kezdi és hirtelen akar felemelkedni. Hirtelen úgy, hogy nem készült fel rá. Ő legalább elhiszi, hogy lehet jobb, de nem fogja tudni megtartani, ha nem változik. Félelmetes a változás? Igen. Sokunknak igen és sokunknak már nem. Az új az ismeretlen, az félelmetes. A megszokott az ismert, viszont unalmas. Unalmasan akarsz élni vagy érdekesen, új információkkal körülvéve? Válassz! Mindenkinek joga van ahhoz, hogy válasszon. Senki nem kényszerít arra, hogy jobban élj, ha nem szeretnél és senki sem fog arra kényszeríteni, hogy ne éld meg az álmaidat, kivéve, ha magadhoz képest nagyon másmilyen párt választasz. A választás fontos. Ha én nagyon nagyvonalú, szerintem boldog életet szeretnék, míg párom nagyon puritán ingerszegény életet akar, akkor bizony köztünk különbözőségek lesznek. Mindkettőnknek lehet tanulás, hogy képesek vagyunk-e idomulni vagy sem, de ha általánosságban megkérdezel valakit, akkor halálra van ítélve a kapcsolatotok. Miért? Mert nagyon mások vagytok.

Amikor elkezd változni valaki, akkor azért teszi, mert szeret valakit, meg akar felelni neki. Ez lehet egy szülő, egy pár, egy barát, egy tanár, stb. A változás addig fog kitartani, amíg tart az érzelem. Utána viszont azt fogod érezni, hogy mindent úgy csináltál, ahogy a másik szerette volna és Te eltűntél az egészből. Ilyenkor jön a hibáztatás, hogy rám nem figyelt senki.

Furcsa erről írni, de annyira nem működnek a kapcsolatok, hogy már ott tartunk, hogy tanítani kellene. Ebben a világban már semmi sem furcsa igazán, ahol már a helyes légzést, a helyes mozgást, a helyes kommunikációt, a helyes szexet is tanítjuk. Miért ne taníthatnánk a helyes párkapcsolatot? Minden szakmát az igények szülik. Ha arra van igény, hogy megtanítsuk, hogy működik egy párkapcsolat, akkor nyugodtak lehettek, el fognak nem sokára lepni bennünket a párkapcsolat szakértők. Bármilyen témában tanultok, figyeljetek, hogy kitől fogtok tanulni. Ha gazdaságot akarsz tanulni, akkor annak - aki tanít - jól kell élnie, különben nem hiteles abban, hogy gazdaság. Ha fodrászatot akarsz tanulni, akkor a fodrásznak minimum jó frizurája kell, hogy legyen és persze jól kell a szakmáját tudni, különben hiteltelen lesz. A párkapcsolati trénernek muszáj, hogy jó legyen a párkapcsolata. Vajon rálátunk erre? Nem. Akkor a tudása alapján tudod tesztelni a te párkapcsolatodon a tanításait. Kicsit orosz rulett lesz, mert vagy sikerül vagy nem, de legalább elindultál és próbálsz tanulni. Aki akar fejlődni, tanulni, az mindig megkapja fentről a támogatást. Kérjetek és adatik néktek. Aki viszont nem akar fejlődni, az nem hozzád való. Jó lenne ezt látni, hogy ki az, aki agilis, fejlődni akaró és ki az, aki Pató Pál, mert később ezek a problémák ki fognak jönni. A szerelem vakká tesz bennünket. Kérjetek tanácsot szüleitektől, környezetetektől, hogy ők hogyan látják kapcsolatotokat. Ritka, hogy valaki elfogadja szülei véleményét, mert ritka, hogy hiteles a szülő számunkra. Akkor viszont marad az orosz rulett. Sokan fognak sérülni benne, mert nem csak ti, akik éveket tesztek a kapcsolatba, hogy egymást megváltoztassátok, hanem a gyermekeitek is, akik időközben megszületnek. Két különböző emberből nagyon nagy amlitúdójú gyermek születik. Tönkre tesszük őket azzal, hogy ilyet és olyat is szeretnénk tőlük, lehetőleg egyszerre. Azért lenne jó, ha felnőttként választanánk párt, mert akkorra már megismertük magunkat és ahhoz hasonlót vagy ahhoz kiegészítőt keresünk. Egy karantén, egy elzártság segíthet önmagunk megismerésében. Segíthet abban, hogy megértsük, hogy valójában mi jól érezzük magunkat otthon vagy alig várjuk, hogy elmenjünk és találkozzunk emberekkel, stb. Kik vagyunk és hol tartunk? Használjuk ki ezt az időt az önmegismerésre és talán könnyebben választunk hozzánk illő párt. Egy nyugodt embert egy feszült, ideges, pörgős ember lemerít, míg egy pörgős ember megőrül egy túl nyugodttól. Mi nem tudunk jól kapcsolatokat kialakítani addig, amíg nem tudjuk, hogy minek örülünk. Miután szüleink sem ismerték magukat, így nekünk is meg kell ismerkedni önmagunkkal.

Vannak jó és rossz emberek. Ezek tények. Még társadalmunk is elismeri, hogy vannak rosszak, akiket néha még be is kell zárni. Nagy a különbség köztünk. A különbség közelítésére szolgál mindig egy szelekció. A szelekció megváltoztatja a társadalmat, megváltoztat minket. Attól függ, hogy melyik irányba változunk, hogy a jók vagy a rosszak szelektálódnak ki. Amikor az ember avatkozik be, pl. Spárta, haláltáborok vagy akár koronavírus, akkor nincs értelmes szelekció. Ott csak a mennyiségre mennek. Amikor az univerzum avatkozik be, ott mindig az megy el, aki rosszabb, boldogtalanabb, butább, egészségtelenebb. Nem félni kell a vírustól vagy vírusoktól, hanem kikerülni azt, hogy a szelekció részesei legyünk. Ez egy értelmes szelekció, amit a fölöttünk lévő létforma hoz létre. Azt viszont, amikor az ember szelektál, sosem lehet értelmezni. Mindig félelem az alapja és a félelem kiszámíthatatlan. Milyen károkat okoz nekünk a félelem alapú szelekció? Gondoljatok a haláltáborokra. Erről írok legközelebb.