A félelmek összehúznak bennünket. Ha összehúzódás jön létre bennünk, akkor összeszűkülnek az erek, a nyirokkeringésünk és összehúzódnak az idegszálaink is. Az információk bennünk az érhálózatainkban, a nyirokereinkben és az idegpályáinkon haladnak. Egy jó érhálózaton, egy jó idegpályán jobban halad az információ. Minél lassabban jutunk hozzá az általunk várt információhoz, annál jobban félünk. Ez a vírus is ilyen. Lassan kapjuk az információt róla. Lassan tudunk meg bármit is felőle, ami megnyugtathatna minket. Azért, mert az információ lassan halad testünkben, még nem állunk meg. Azért, mert lassabban jut vér az agyunkba, még nem várunk rá egész nap, hogy na vajon megérkezett e már, hanem akkor azzal foglalkozunk, ahová már megérkezett a vér. Ha az agyban nincs még, akkor lehet, hogy az izomban ott van már: akkor edzünk. Ha a gyomorban érkezik meg, akkor egész nap eszünk. Valamit csinálunk és nem állunk meg teljesen. A vírussal kapcsolatban valóban nem érkezett még meg minden információ, de ne álljunk meg teljesen, mert akkor - ahogy már látható - behozhatatlan lesz a kimaradás máshol. A vírus itt él köztünk csakúgy, mint rengeteg másik vírus is. Miért nem próbáljuk megérteni, hogy mindenkinek hozzá kell alkalmazkodnia előbb vagy utóbb. Be kell engedni a testünkbe és át fog menni rajtunk. Ha félünk, akkor a félelem értésével segítek, hogy mi is történik velünk spirituálisan. A félelem a teljes hiány, a félelem a teljes tudatlanság. Valami, ami ismeretlen, félelmetes nekünk. A félelem a testben olyan, mint egy fekete lyuk: szívja magába az energiát. A tudás hiánya ilyen. Próbálja a tudást magába szívni. Amikor nem tudok valamit, akkor mindent megpróbálok befogadni, ami reményeim szerint hozzám tesz valamit. A kontrollálatlan befogadás viszont sokszor árt. Amikor félek, semmit sem értek, semmit sem tudok. Ilyenkor azoktól próbálok információt szerezni, akik vezetnek minket. Azért próbálok a vezetőimtől információt szerezni, mert a vezetők mindig felettünk vannak. Azért választjuk őket, mert többet tudnak nálunk, ezért megbízhatunk bennük, hogy jól fognak vezetni, irányítani minket. Amikor egy vezető fél, akkor ő sem tud mást átadni, mint önmagát. Önmaga félelmét. Amikor egy vezető fél, akkor kiderül, hogy nem több nálunk. Ha nem több nálunk, akkor ebben a valamiben nem tud vezetni. Ha másban jobb nálunk, akkor abban kell vezetnie, de ha sorra derül ki, hogy nem jobb nálunk semmiben, akkor le kell mondania, mert ahová vezet minket, amit átad nekünk, az az ő felelőssége. Ez az ország régóta van félelmen nyugvó vezetés alatt. Fél a vezetőnk, de félnek a különböző országok vezetői is mind attól, amit nem tudnak. A jó vezetőnek az az ismérve, hogy amit nem tud vagy nem eléggé, azt mástól kérdezi, azt másra bízza, tehát szétosztja a feladatokat: ha ezt jól csinálja, akkor jó felsővezető, ha ezt nem jól csinálja, akkor ugyan még nagyobb lesz a felelőssége, de még kevesebbet fogunk általa tudni. Azt tudja átadni, ami ő: önmagát, önmaga félelmeit, hiányait, önmaga tudásának a hiányát, amit mi befogadunk. Azért fogadunk be, mert ahogy írtam, aki fél: az üres, hiányos, bermuda háromszög, azaz olyan ember lesz, aki mindent elfogad. Azért, mert a hiánynál, a semminél minden több. Ha két hiány kapcsolódik össze, akkor ezek a hiányok felerősítik egymást. Én félek, te is félsz és együtt hatványozódik, tehát egymás félelmével erősítjük egymást. Az eredmény, hogy még jobban fogunk félni. Ez csak matematika. A félelem viszont mutatja azt, hogy hol tart a tudásunk. Az az ember, aki tud, az nem fél. Az az ember, aki fél, az nem tud és a félelem és a tudás között valahol elhelyezkedhetünk sokan.

Minél nagyobb a félelem, annál több impulzus, hiány áramlik át az idegpályáinkon. Gondold végig, hogy hogy érzed magad akkor, amikor megijesztenek. Gondold végig, hogy az jó-e neked. A vér olyankor egy pontra összpontosul mindenhonnan, tehát egy helyen van vér, máshol pedig nincs. Ez az állapot minden, csak nem az egyensúly. Akkor egyensúlyozódunk ki, ha megértjük azt, hogy a félelem által nem kaptunk semmit. Akkor olyan embereket, olyan információkat keressünk, amelyek hozzánk tesznek.  Az sem információ, hogy nyugodjunk meg, ne pánikoljunk. Abból adunk, amink van. Ha én nyugodt vagyok, mert tudok mindent, akkor ebből a tudással meg tudok nyugtatni mindenkit. Amennyiben én is félek és pánikolok, hiába mondom, hogy ne féljetek, a szavakon túl az én valódi énemet fogom átközvetíteni. Ha megnyugodtok ezáltal, akkor sajnos öt perc múlva újra féltek, mert nem volt valós tartalom a megnyugtatásom mögött. Mindenki csak önmagát tudja adni. Önmaga tudását vagy önmaga tudásának hiányát. Azok az emberek, akik félnek, azt adják. Ha a félelem hatványozódik, akkor idegpályák mennek tönkre. Egyre több olyan ember lesz beteg mentálisan, akik eddig nem féltek, csak élték az életüket.

Felelősség vezetni addig, amíg nem leszünk többek. Egy vezető pedig mindig addig tud vezetni minket, ahol ő tart. Ha egy vezető felméri, hogy nem tud tovább vezetni, mert már minden tudását átadta, akkor el kell engednie azokat, akiket eddig vezetett. Értelemmel, önvizsgálattal eljuthatunk ide, félelemmel azonban nem. A félelem ledarálja az idegpályáinkat, aztán ahogy tovább halad a testünkben az információs rendszerünkön, úgy elér a gyomrunkig. Aki fél, annak nincs étvágya, összeszűkülnek a járatok és étvágytalanul nem fogunk gyógyulni. Ha nincs élelem, akkor nincs miből megújulni és konzerváljuk a félelmeinket önmagunkban. Abban az önmagunkban, amellyé váltunk. Rossz állapotú, egészségtelen testben csak félelem, tehát tudáshiány marad. Ilyen országot szeretnénk? Ezt szeretnétek? Azt, hogy birkaként fogadjátok el mindazokat az intézkedéseket, amelyeket félelemből, tehát tudáshiányból hoztak? Egy cukrászdában például háromig ülhettünk eddig, de három után már fertőz a vírus? Utána már féljük. Aki nem ad értelmes tájékoztatást, csak össze-vissza döntéseket, az nem ért. A vezetőnk nem ért, tehát nem tud. Szomorú ezt látni, és szomorú azt látni, hogy mindez hová vezet. Amúgy is sérült emberek vagyunk, akiknek az idegrendszere: hát nem kimondottan tökéletes. Tegyünk még rá egy kicsit. Minél jobban félsz, annál inkább megy tönkre a test. Ilyenkor szoktak emberek elhatárolódni és kivonni magukat a forgalomból, hogy nem érdekel semmi. Ezek az emberek szoktak „megvilágosodni”, azaz érteni. Amikor viszont „megvilágosodsz” és értesz, akkor már nem félsz. Mitől is félnél, ha már tudod a matekot? Mitől is félnél, ha megértetted a lényeget? Értsünk és ne féljünk. Ha olyan információkat kaptok, amelyek után csak jobban féltek, pánikoltok, akkor az hiányból, tudáshiányból érkezett. Minél nagyobb a tudáshiány, annál inkább fogsz rálátni arra, hogy kik is vezetnek minket. Ébredj fel, és akkor nem kell majd vezető. Akkor a vezetőink hiába félnek, nem fog a félelmük hatni rád. Ez felelőtlenség lenne? Nem, csak tudás, értés és egészség. A tudás az értéshez, az értés pedig az egészséghez fog elvezetni minket. Erről írok legközelebb.