Képzeljük el, hogy ebből a két dologból teremtünk: fényből, azaz a minden jó, minden szép, minden szeretet állapotából és árnyékból, azaz a minden rossz, boldogtalan és félelmetes állapotából. Ha úgy tetszik a mindenből, abból a mindenből, ami ketté osztotta magát valami és semmire. Ebből a kettőből azért tudunk teremteni, mert a két ellenpont feszültséget generál. A feszültség az a töltés, ami a teremtés benzinje. Anélkül nem történik semmi, ezért van világunkban nő és férfi. Két olyan ellenpont, ami töltéssel rendelkezik, ezáltal teremt. A töltés attól függően nagy, hogy mennyire nő és mennyire férfi a két teremtő ember. Nőnek vagy férfinak lenni, nem csak női és férfi testben lehet: van, amikor beszélsz egy férfival, aki láthatóan technikailag férfi, de több a női energiája, ezért teremtésileg nő. Ilyenkor valaki olyan lesz a párja, aki vagy egy férfias energiájú nő vagy egy férfiasabb energiájú férfi. Miért? Mert az energiák a különbözőt vonzzák. A mágnes is az ellentétét vonzza, a hasonlóság taszítja őt. Ugyanilyen az ember: azért, mert ha csupa hasonló emberrel vesszük körül magunkat, akkor soha sem leszünk többen. Ahhoz, hogy fejlődjünk, szükségünk van a lehetőségek ismeretére. A tanulás ezt a célt szolgálná. Azt, hogy lehetsz több, mint szüleid. Azt, hogy több vagy, mint szüleid. Értsd meg, hogy te is, mint mindenki két genetikáből, két szülőből születtél azért, hogy mindenképpen több legyél, mint valamelyik szülőd. A lehetőség nyílik meg a kettős genetikában, hogy kinek az útján szeretnél haladni vagy kitől mit szeretnél elfogadni, és dönthetsz úgy később felnőttként, hogy mit szeretnél hozzátenni ahhoz a tudáshoz, amit kaptál. A feladat, hogy légy több. Legyél több, mint szüleid, hozzátartozóid és akkor az evolúció halad tovább. Az a feladat, hogy tapasztaljuk meg a fény és árnyék megismerésén keresztül a lehetőségeket, a tudásokat, ismerjük meg az érzéseket és akkor, amikor már mindent megismertünk, akkor jutunk el a teljességhez. A teljességben a fény és az árnyék már egy. Eggyé válik minden és a mindenben megnyugszunk, békére lelünk, de egy rövid idő után megunjuk azt és újra játszani szeretnénk. Ennek a körforgását szimbolizálja a nappal és az éjszaka is. Nappal mindig történik valami, ami izgalmas. Alig várjuk, hogy újra és újra történjen valami: de ahhoz, hogy ezeket a tudásokat, érzéseket, hiteket befogadjuk, aludnunk kell, ami közben megnyugszunk, megpihenünk és agyunk integrál. Agyunk éjszaka nem csak integrál, hanem szelektál is, ezért álmodunk. Álmainkban vagy felerősödik az, amit be szeretnénk fogadni és akkor a holnapok is arról fognak szólni, amit éppen meg szeretnénk tanulni, vagy kiüresítjük azt, amit nem szeretnénk már megélni: ezért van sokszor gyerekként rémálmunk vagy szerelmesen szexuális álmunk, stb. Az álmok, az éjszaka az árnyék részei, a nappal pedig a világosság, a fény részei. Amikor álmodunk, akkor vagy integrálunk valamit vagy kivetjük az életünkből. Amikor egy sötét égboltra kivetünk magunkból valamit, akkor egy csillag születik belőlünk: egy olyan csillag, ami a mi fekete vásznunkra kikerült addig, amíg azt nem szeretnénk megélni, megoldani. A spirituális emberek fekete vásznán nagyon sok kis csillag világit. Miért? Mert többnyire oldásokat hajtanak végre önmagunkon. Oldásokat, ami a nagy egészből, belőled kirak valamit: ha az egy probléma, akkor azt, ha az egy beteljesületlen szerelem, akkor azt. Megoldatlan problémákat hordozunk és a fekete vásznunk is tele van fényes csillagokkal, ami a mi részünk, a mi megoldatlan életünk: ezek megoldásával úgy tudsz foglalkozni, hogy ránézel ezekre a csillagokra. Ránézel a te megoldatlan égboltodra és szépen lassan elkezded megoldani azokat. Ezek lehetnek családi konfliktusok, megoldatlan élethelyzetek, pénzügyi problémák, stb. Minden megoldása úgy kezdődik, hogy elkezdesz figyelmet fordítani a problémára. Ránézel arra, ami már veszettül világít. Azért kell megoldani a problémákat, mert a fekete vásznon, az égboltodon úgy tudsz csak haladni, hogy csillagról csillagra szállsz. A saját csillagösvényedet kell végigjárnod, hogy megérkezz a célodhoz, vagy egy teljesen fehér vászon születik az út végén vagy egy teljesen fekete. A különbség az, hogy a „jó oldalon” haladtál vagy a „rossz oldalon”. Végül ugyanoda jutunk, a teljesség megismeréséhez. A teljesség megismerése itt a földön nem lehet a világmindenség, mert jóval több bolygó létezik, mint a föld és jóval több naprendszer létezik, mint a miénk, sőt jóval több univerzum és világegyetem is van. Ha logikus akarsz lenni, akkor a Jóisten nem teremthette a földi életbe bele a mindent, mert akkor nem láthatnánk a mindennél többet a naprendszer bolygóiban. Legyünk biztosak abban, hogy amit megismerhetünk itt a földi életünkben, az rengeteg, de messze nem a minden, ezért gondolkozzatok azon, hogy a minden megismerésére jövünk. A minden megismerésének pedig egy kicsiny része a földi élet. Minden kicsiny résznek rendkívül nagy szerepe van az egészben. Az első osztály egy kicsiny része a felnőtt életünknek, viszont anélkül nem tudtunk volna továbbhaladni. Minden ugyanannyira fontos. Ne azon küzdj, hogy mid nincs még a többiekhez képest, hanem azon, hogy te mit szeretnél. Ha ezt tudod, akkor elindítasz egy vágyat, pl. okos szeretnél lenni vagy bölcs vagy tv bemondó, stb. Ezeken a vágyakon energiák fognak elindulni, ami elvezet ahhoz a „csillagodhoz”, ahol ott van a megoldása annak, amit szeretnél. A „csillagodból” visszafelé elindul a fény feléd, elindul a teremtés. A te feladatod az, hogy  be kell fogadnod a fényt, a tudást, az információt, ami elvezet a megoldáshoz. Sokszor elküldik a fényt és sokszor nem vesszük észre vagy sokszor nem tudjuk befogadni, mert zártak vagyunk, mint a viccben: „Istenem küldj nekem itt a házam tetején segítséget, hogy az árvíztől megmeneküljek. A jó Isten küld egy csónakot, de a mi szereplőnk nem száll be, mert várja az Isteni segítséget. Isten újabb csónakot küld, de még mindig nem száll be, hiszen majd Isten segít rajta. Isten egy utolsó segítséget küld, ismét egy csónak formájában, hiszen ebben a valóságban ez a kézenfekvő ebben a helyzetben, de nem. Még mindig nem száll be emberünk, hiszen rajta majd Isten fog segíteni. Végül meghal és odafent balhézik. Istenem, miért nem segítettél nekem, miért kellett meghalnom? Én küldtem háromszor is segítséget…” Néha meg kell értenünk, hogy a földön a földi segítség a realitás. Néha, amikor csodára vágyunk, a többiek utálatával, irigységével kell számolnunk majd. Néha könnyebb, ha olyan segítséget kérünk, amelyet be tudnak fogadni a többiek. Ha haladsz az utadon, biztosan lesznek irigyeid, mert elszáguldasz mellettük. Biztos, hogy lesznek olyanok, akik féltékenyek lesznek rád. Arra vigyázz, hogy annyira gyorsan ne akarj haladni, hogy el akarjanak tüntetni. Jó utat a haladásodban és legközelebb arról írok, mit jelent, ha valaki áll.