A testünket úgy képzeljük el, mint egy térképet. A röntgenfelvétel részben belelátást nyújt számunkra testünkbe. Ezt látja egy spirituális ember is. Belelát testünkbe, mint egy röntgengép. A röntgen nem gyógyít, csak láttat. Ezt felejtjük el, amikor spirituálisak, felemelkedettek leszünk. Ez még tudásunknak csak az eleje. Minél többet tudunk, annál spirituálisabbak, annál felemelkedettebbek leszünk.

A felemelkedett mesterek óriási tudással rendelkeznek. Azok, akik úton vannak felemelkedésükben, résztudásokkal rendelkeznek. Ezek a résztudások összeadódnak, minél feljebb emelkedünk önmagunkban. Az önmagunkban való felemelkedés segít megérteni saját hiányosságainkat. Saját tudásunknak a kevés vagy sok, vagy valamilyen voltát. A tudásunk soha sem elég. Mindig van és lesz több, de van olyan, hogy annyira sok, hogy környezetünk már nem tud mit kezdeni vele. Ha környezetünk nem tud mit kezdeni a már túl nagy tudásunkkal, akkor keressünk új környezetet. Keressünk olyan embereket, akik befogadóak tudásunkra, akik elfogadják új szemléletünket, és akik tudnak velünk gondolkozni. Ha találunk új környezetet, új közönséget, akkor játszhatunk tovább, fejlődhetünk tovább. Ha nem találunk új közönséget, akkor eldönthetjük, hogy számunkra véget ért e tudás, a fejlődés, a játék, vagy sem. Ha nem ért véget, akkor biztos, hogy elkezdjük meggyőzni ismerőseinket az új felfedezésünkről. Ha meggyőztük őket, akkor újabb felfedezések tárulnak fel előttünk, és játszhatunk tovább. Így izgalmas a játék. Ha nem fedezel fel semmit, akkor nem élsz, nem élvezel semmit. Éled azt az életet, amelyet szüleid, nagyszüleid, őseid fedeztek fel, és nem fejlődünk tovább. Mindannyian játszani jöttünk, játszani a Földön, de az új játékszabályokkal, a régiek már nem aktuálisak, idejét múltak, nem kompatibilisek a mostani testünkkel: ahhoz, hogy a mostani testünkkel kompatibilis játékot hozzunk létre, ismernünk kell a testünket anatómiailag. Mi nem ismerjük saját testünket: nem erről szól a biológia, nem tanítják meg, így nem is értjük, hogy testünkre hogyan hatnak a különböző energiák, amelyeket mi magunkból bocsájtunk ki. Nem akarok túl spirituális lenni, így leírom, hogy minden, amit megeszünk, megiszunk, belélegzünk, felfogunk, energia. Így ebből a megközelítésből nézzük át testünket.

Ha hiány van egy testben, akkor azonnal be kell tölteni. A hiányt különböző energiákkal lehet betölteni: savval, vízzel, ásványianyagokkal, levegővel, stb. Minél több a hiányunk, annál inkább kell betölteni. Hogyan? Úgy, hogy találkozunk emberekkel, növényekkel, állatokkal, és különböző ásványokkal. Mindig azt kell betölteni, ami hiány. Mi van akkor, ha nem találkozunk állatokkal. Az ő energiájukkal nem tudunk betöltődni. Jó ez így? Nem, de a test azonnal helyettesíti a hiányt valamivel. Valamivel, ami az állatnál gyengébb, de a hiánynál több. Így töltődünk be, „valamivel”. Ha valamivel be vagyunk töltve, az még nem biztos, hogy tökéletes. Minden energiát el lehet engedni, ha helyette jobbal tudunk betöltődni. Akkor érdemes elengedni, de ha helyette rosszabbal töltődünk be, akkor nem érte meg az elengedés. Azt hívom fölfelé haladásnak, ha az elengedett energiát jobbra cseréltük, és azt hívom lefelé haladásnak, ha az elengedett energiát rosszabbra cseréljük. Hogy történhet ez? Miért cserélnénk rosszabbra azt, amink van? Önismeret nélkül nem tudjuk, hogy jó e amink van, vagy nem jó. Találkozunk emberekkel, és tetszik számunkra vagy nem tetszik számunkra, ahogy ők élnek. Innen vesszük mintáinkat. Minél jobb mintát rögzítünk, annál jobbak leszünk, és minél rosszabbat rögzítünk, annál rosszabbak leszünk mi is. Önismeret hiányában azonban nem vesszük észre, hogy hol tartunk: ilyenkor szüleink, akik tudnak segíteni, látnak minket. Látják, hogy változásunk jó, vagy rossz irányba zajlott. Amikor jelzik, hogy rossz irányba megyünk, mi általában megsértődünk. Miért? Mert jól érezzük magunkat egy társaságban, amely „végre” befogad. Miért fogad be? Mert olyanná váltunk, mint ők. Miért váltunk olyanná, mint ők? Mert hiányunk volt társaságban, hiányunk volt tükörben. Tükörben, hogy milyenek lettünk, tükörben, hogy hogyan változzunk.

Valakinek nagyon mélyre kell lezuhanni, hogy észre vegye önmaga változását. Van,  akinek elég egy kis elmozdulás lefelé, és érti. Mindenki más: honnan tudjuk biztosan, hogy lefelé vagy fölfelé haladtunk? Onnan, hogy változik életünk pozitív vagy negatív irányban, és ezt testünk jelzi számunkra.

Testünk jól érzékel. Ha energikusak lettünk, akkor jót tett nekünk a sport. Ha elfáradtunk tőle, akkor túl sportoltuk magunkat. Minden jó számunkra, csak megfelelő mennyiségben. Ha hulla beteg valaki, akkor nem fogja azt jelezni a teste, hogy holnap fusson egy maratont. Ha viszont jól vagyunk, akkor kívánjuk a maratont. Kívánjuk a megmérettetést, kívánjuk a sportot. Minél jobb állapotban van testünk, annál jobb állapotú barátaink lesznek. Minél jobb emberek leszünk, annál inkább élvezzük a jobb emberek társaságát.

Mi emberek nagyon ragaszkodóak tudunk lenni. Azt mondjuk, hogy a mi családunk ettől eddig tud valamit, és ezen nem lehet változtatni. Pl. a mi családunkba nincsenek diplomás emberek. És? Legyenek. Hogy lesznek? Úgy, ha felül emelkedünk önmagunkon, és megmutatjuk gyermekeinknek, hogy van diploma is, és hogy az mit is jelent, mivel jár, milyen baráti társasággal, milyen életkörülmény változásával, stb. Amikor ezt megmutatjuk gyermekünknek, az olyan mint egy energia elhelyezése a testben. „Legyél több”: ezt az információt rögzíti, befogadja a test. Ebből az energiából szül újabb sejteket. Minél több jó minőségű sejtünk születik, annál egészségesebbek leszünk. Minél egészségesebbek leszünk, annál inkább tudunk jót terem teni testünkkel. Minél jobbakat teremtünk a testünkből kibocsájtott energiából, annál jobb életet mutatunk gyermekeinknek, társadalmunknak, Univerzumunknak, stb. Abból teremtünk, amely bennünk megjelent. Abból nem tudunk teremteni, ami csak körülvesz minket. Abból nem tudunk teremteni, ami a szomszéd jó kedve. Csak abból, ami a miénk. Abból, ami alkot minket.

Javulj meg. Tedd magad teljessé. Vállald fel felelősségét a közös teremtésnek, és ne légy haladásunk megállítója. Dolgozz, szeress és érezz, akkor élvezni fogod az életet. Jó gondolkozást kívánok Nektek.