Van egy testem. Ez a test tárolja az összes információt arról, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Amikor egy gyermek megszületik, már a család örökségével jön a világra. Ez a genetika. Minél több a meg nem oldott probléma a családból, annál rosszabb genetikával születik meg a gyermek. Mindent hordoz. Minden szeretetet és minden gyűlöletet. Minden érzelmet, testként. Abba a testbe van bele rejtve, bele kódolva az hogy ki vagy, tehát hogyan viszonyul hozzád, és egymáshoz a családod. A családod mindenki, aki valamilyen módon belekerült. A családod nem csak apád anyád, testvéreid, hanem nagyszüleid, rokonaid, unokatestvéreid, és hogy még nehezebb legyen, a testvéreid választottai is, sőt annak családtagjai is része lesz a testednek.
Amikor összekapcsolod magad valakivel, annak célja, a genetika kijavítása. Minél több a hiba benned, annál inkább kell okosan kiválasztani a partnert. Ehhez viszont nem elég az ész, hiszen a test leközvetít minden információt arról, hogy ki vagy. Ez a kémia. A test is dönt. A test is választ. És minél rosszabb állapotú egy test, annál több választási lehetősége lesz. Úgy alakul általa jobbá, vagy akár rosszabbá testünk. Ha én azt mondom, hogy nagyon jó állapotú testem van, akkor olyat vonzok be, akinek szintén nagyon jó állapotú teste van. Ha viszont ezt csak elhiszem magamról, akkor a kémia nem csal meg. A kémia tényleg azt vonzza hozzád, aki vagy. Közel azonos rezgésű embert. Még ha fáj is, hogy miért kívánok egy „olyat” aki nem tökéletes. Egy tökéletes test, képes meggyógyítani úgy egy nem tökéletes testet, hogy lemegy érte. Mit jelent ez? Azt hogy kicsit beteggé válik. Mindig kicsit jobb lesz, mint amilyen egyébként párja teste, de sokáig nem lesz megint tökéletes, mert túl nagy rezgéskülönbséget nem bírnak ki a párok. Úgy szoktam mondani, hogy amikor találkozik két ember, nyilvánvalóvá válik, hogy ki van fönt, és ki lent. A fentinek kell magával húzni azt aki lent van. Miért? Hogy egyenesen felfelé haladjunk. Hogy jobb legyen mindenkinek. Hiszen az okos ember vezeti a kevésbé okosat. Az egészségesebb húzza felfelé a gyengébbet, és így tovább. Amikor túl nagy rezgés különbség alakul ki, az baj. Azt a szívet sem tudja befogadni a test amelyik sokkal jobb állapotú a testtől. Minden testet meg kellene vizsgálni, hogy milyen kisugárzása van. Hol tart, és ehhez képest lehet beültetni szervet belé. És akkor egy nagyon rossz állapotú testbe soha nem fognak többé beültetni egy nagyon jó állapotú szívet mert azonnal ki veti magából. Mint a magzatot is kiveti a test az anya méhéből, ha túl nagy rezgés különbségről indul. Nem bírja befogadni a test. Nem bírja benn tartani azt.
Ilyen a család is. Vannak akik lejjebb rezegnek, és vannak akik feljebb. Aki lent rezeg, hajlamos elhinni magáról, hogy ő van legmagasabban, mert kompenzál. Azért fontos, hogy tudjuk, hogy hol a „helyünk” a családban, hogy meg tudjuk érteni, kitől, és mit kell elfogadnunk. Ez pedig azért fontos, mert ha olyan embertől fogadsz el, aki kevesebb nálad, akkor lefelé haladsz. Ha viszont olyan embertől fogadsz el aki fölötted van, akkor fölfelé indulsz el. Viszont ha nagyon lentrő, vagy nagyon fentről kapod az információt, akkor nem tudod egyáltalán befogadni azt, mert a túl nagy rezgéskülönbség miatt kiveti magából a segítséget a test. Nem fogad be.
Az egészség attól is függ, hogy mit hoztál. Megszülettél egy olyan testben, amelyet nem teljesen oldott meg anyukád, családként és apukád családként szintén. Ha családilag teljes harmónia van, akkor te Jézusi egészségnek örvendesz. Ha nincs, akkor keresni kell az okokat, hogy miért beteg, vagy nem tökéletesen egészséges a gyermek. Például azért, mert haragszanak rád, mert anyukád szerint rosszul választottál, és ezt az embert, aki a férjed, nem fogadja el a család. Rossz utat nyitsz ki a gyermeked számára ezzel. Ha egyáltalán nem fogadják el választottadat, akkor olyan problémát jelenítesz meg születendő gyermekedben, amely autóimmun probléma. Az autoimmunitás azt jelenti, hogy minden szervet, szövetet, mirigyet, érinti a baj. Mindene beteg, nem elfogadott. Attól függ, hogy mennyire lesz egyből beteg, hogy mennyire tudsz fölé menni a problémának. Mennyire tudod kezelni, mint villámhárító. Ha te vagy a „támadás” középpontjában, akkor te leszel autóimmun, és gyermeked egy darabig nem. Ha viszont te már nem bírod erővel, akkor azonnal megjelenik rajta is a betegség, amely íly módon „öröklött”. Az örökség egy energia, amely vagy harag, vagy indulat, vagy akár szeretet. A szeretettel is lehet bántani. Túl nagy szeretet, túl nagy fény. Nem mindenki képes befogadni. Minél többen akarnak jó sok fényt azaz szeretetet befogadni, először ismerjék meg családjukat, hogy együtt képesek e erre. Vannak szülők, vagy nagyszülők, akik már annyira zártak, hogy csak saját magukkal tudnak foglalkozni. Akkor bárkit választhatsz, mert őket ez már nem érdekli. De van olyan szülő, vagy nagyszülő, aki csak azzal foglalkozik, hogy neked biztos hogy nem jó az aki jön, és biztosan nem lesz jó ezért a család számára sem. Nehéz emberek ezek, de a nehéz emberrel való tanulásból lehet a legtöbbet profitálni. Nálunk a családban is volt olyan, aki kijelentette, hogy ő csak akkor fogadja el a választottat, ha már összeházasodtak. Jó, de akkor addig ne szidd, ne kritizáld, mert már hat a kapcsolatukra, hat az egészségükre, és így tovább.
Sokkal egyszerűbb egyébként ha a család nyitottan fogadja azt, aki a leendő pár. De azt mondják ezek az emberek, hogy „nem pazarlom” arra az energiámat, aki nem tuti. Egy gyermek, egy fiatal felnőtt, honnan tudná, hogy választottja lesz e a tuti, vagy sem? Sehonnan, ha mi nem beszélünk vele arról, hogy milyen a család. Mennyire befogadó, vagy elfogadó. Mennyire nyitott, vagy sem. Akkor ismeri meg általunk önmagát, és ehhez képest zár vagy nyit. Azért fontos, hogy hozzánk igazítsuk, mert a túl nagy rezgéskülönbséget nem tolerálja a család. Ezért vannak „fekete bárányok” és ezért vannak kiugró tehetségek benne. Mindegyik, saját családjától, saját rezgésétől való elmozdulás, amely vagy lefelé, vagy felfelé húzza a családot. Ha lefelé, akkor a család háborgóbb, dühösebb, mélyebb. Ha pedig felfelé, akkor a család lágyabb, kedvesebb, finomabb, és intelligensebb lesz.
Az irány a felfelé. Ez az evolúció lényege. Haladj felfelé. A felfelé haladás azokra vonatkozik, akik az evolúció azon irányát képviselik, akikről tanulunk, hogy majomból ember lett. De van egy másik „evolúció” is. Ez az evolúció arról szól, hogy fentről leszületni. Magasról mélyre születni.
Amikor olvassátok a Bibliát, vagy valamely szent könyvet, mindig megjelenítik azt az ember típust, aki az itt élő emberhez képest, Isten. Ő nagyobb, okosabb, bölcsebb, tudóbb. Ezek az emberek azért születnek ide, hogy a „hagyományos” evolúció folytatódhasson. Hogy hozzanak valamit nekik az itt élőknek, amitől jobbak, okosabbak, bölcsebbek lesznek. Túl vagy fényt viszont senki sem tud befogadni. Ha teljes tudással születnek ide azok akik segíteni jönnek, akkor kirekeszti magából őket a társadalom. Ezt tette Jézussal is, sőt minden „szenttel”. Az emberek nem bírnak bele nézni a reflektorba. Túl nagy a rezgéskülönbség. De abba ami kicsit jobban világít, az vonzza őket. Attól tud tanulni. Attól hajlandó tanulni. Attól akar tanulni. Ezért a „fenti emberek” addig csúsznak az anyagba, ameddig hasonlatossá válnak a „lent emberrel” és innen kezdik felemelkedésüket. Azok az emberek akik fentről érkeznek, többnyire úgy élik az életüket, hogy nagyon nagy feladattal jöttél. Akár gyerekkorodtól érezheted ezt. Ez olyan erős kód a DNS-edben, amelyre nem tudod azt mondani hogy NEM. Ez fontos. És az is hogy ettől egy ember nem több mint az aki innen indította evolúcióját, csak más feladattal jöttél. Ettől nem leszel több.. És az aki innen indul, csak azt kell megértenie, hogy feladata a fejlődés, mert ha ezt nem érti, akkor mindenkit megállít. Lehet gyönyörködni tudásokban, lehet gyönyörködni abban amit Én tudok, de mindenkinek magához képest kell értelmeznie mindent. Akinek ez sok amit írok, annak még nem kell befogadnia. A túl nagy fény, nem jó, de akinek írom, annak már fel kell ébrednie, hogy ne adjon sokat, sem keveset sem, hanem pont annyit amennyit kibír a másik. Ehhez meg kell érteni az ima erejét, és azt is ez által, hogy az egy fény, ami bizony lehet sok. Ha túl sok, akkor bánt. A nagy fényt annak add, aki be tudja fogadni, úgy, hogy nem bántja, hanem segíti. Csak annyit lehet adni valakinek, amennyit teste képes befogadni. És igen, van olyan, hogy adsz valakinek, fényt tudást, gyógyítást, de az nem tud annyit már befogadni. Vagy túl sokat adtál, és úgy járunk a beteggel, hogy a túl jó szívet kivetette magából és ezért halt meg. Imádkozni is úgy kell, hogy legyen meg az Úr akarata. Ha ezt elfogadtad, akkor nem adtál többet, mint a mennyit be tud fogadni a páciens, de ez valóban vezethet halálhoz, ha ahhoz már kevés a fény, a gyógyítás, hogy tovább éljen. És meg kell tanulnunk elengedni hozzátartozóinkat, mert akik nem tudnak haladni, azok lent tartják azokat, akik mennének fel. A következő írásom arról fog szólni, hogy 3 és fél százalékos agy megnyitás helyet. hogyan jutunk el a 4 százalékhoz mindannyian. Ez a negyedik tudatszint. Ide kell eljutnunk. Ha mindenki agya kinyílik minimum 4 százalékra akkor a fentről jövő emberek megint távoznak ezer évre. Megint él az ember, és fejlődik tovább. Minden fejlődésének ideje van. A következő tudatszint ahová az emberek tartanak az után az ötödik és így tovább. A spirituális emberek viszont belekukucskálnak ezekbe a tudatszintekbe és leragadnak ott. Erről írok legközelebb. Hogy ne ragadj le. Van tovább. A hazafelé vezető út sokkal több tudást mutat meg számunkra mint hinnéd. Hajrá előre.