Földünkön gravitáció van. Működik. A gravitáció addig működik, ameddig annak összes szabályát megismerjük úgy, mint amikor első után tudjuk, hogy létezik második, de ha az elsőt nem abszolváljuk, akkor nem férünk, nem férhetünk hozzá a másodikhoz. Így működik mindig minden aktuális törvény. Addig él, amíg teljes megismerése már tény lesz számunkra. A tények már nem jelentenek kihívást nekünk. A tényeknek az a lényege, hogy megtörtént a megismerés, és új tudásokra lehet ráfókuszálni megint. Ilyenkor a fizika is változik, ilyenkor a Föld is fordul. Más arcát mutatja nekünk: olyat, amelyet még nem láttunk, olyat, amelyet még nem ismerhettünk meg, és olyat, ami megint izgalommal tölthet el minket: egy új emberi tudatot mutat számunkra.

A történelemnek ez lenne a lényege: az, hogy régen mennyire kevés dologra láttunk rá, és hogy ez mutasson nekünk irányt, hogy ne álljunk le az új tudások megismerésével, hiszen az vitt mindig előre minket. Az új tudásokat pedig meg kell tanulni eladni. Vannak olyan tudások, amelyhez ragaszkodik az ember, pedig már elavultak. A föld gravitációja is ilyen. Részben él még és részben aktualitását veszítette: van, akire teljesen hat és van, akire részlegesen. Akik levitálnak, azokra már nem hat és vannak és mindig is voltak a történelemben olyan alakok, akik levitáltak.

Mire szolgál a levitáció? Arra, hogy megmutassák, hogy van több, arra, hogy ne ragadjunk le a fizika megismert törvényeiben, hanem keressük az új törvények lényegét. Mire lehet használni azt a tudást, amit újként megismertünk? Én is így kezdtem: elkezdtem hallani és látni abban a formában, amelyre a társadalom extraként gondol. Három évet töltöttem el azzal, hogy megtanuljam, hogy mire jó ez a tudás, vagy hogy mire is lehet használni. Nem akartam ártani, csak segíteni és közben megtanultam, hogy a segítség mindenkinek más: van, akinek az a segítség, ha szembesíted azzal, hogy hol tart, milyen ember és ettől ő elkezd változni, alakulni. Másoknak a segítség az, hogy meghallgatod és elfogadod az álláspontját és nem akarod megváltoztatni és van akinek az a segítség, ha „felrobbantod” a világát, amely már teljesen fals volt. Nem azt látta, ami egyébként számára a valóság volt. Ezekkel az emberekkel azért a legnehezebb, mert őket senki sem akarja már megérteni. Annyira fals az elképzelésük, hogy mindenki menekül tőlük. Valakinek őket is fel kell ébreszteni, és el kell mondani nekik, hogy a föld már nem lapos, mint sokáig hittük, hanem gömbölyű. A szkeptikusok ilyenek. Megállítják a Föld gondolkozását, megállítják a Föld fejlődését: az is egy vallás. Nem a vallásokkal van bajom, sőt: szeretem, ha fejlődünk, szeretünk, de amikor egy vallás megszületik, mindig újat akar hozzáadni az emberiséghez. Valamit mindig újítani akar a régi megállt valláson. Lazítani akarja azt, új színt akar elhelyezni a társadalmunkban, de a szkeptikusok nevű vallás nem akar semmit hozzátenni, hanem értéket lát abban is, ami már elavult.

Amikor a tárcsás mosógépet feltalálták, hihetetlen nagy előnye származott azoknak belőle, akik meg tudták vásárolni, mert a kézzel mosáshoz képest rengeteg plusz időt nyertek. Azóta azonban az automata mosógépek még több időt adtak számunkra, és nem gondolnám, hogy megálltunk, nem gondolnám, hogy nem tudnak újat kitalálni, hogy még több időnk legyen. Megy tovább a világunk, amelyben nekünk kell megtalálnunk azt, amely dolog érdekelni fog minket. Mit kezdjünk az új időnkkel: ez a fontos. A tudás, ha halad tovább, akkor azért könnyít ki minket, hogy új dolgokat ismerjünk meg, tanuljunk meg, amely már jobban érdekel minket, mint a régi. Egy ideig nagyon jó mosni az új mosógéppel, de egy idő után szeretnénk mást venni, mást megismerni. Igen, a világ felgyorsult, és ha mi idősebbek nem tudjuk fölvenni a tempót, akkor azokat, akik fölvennék, megállítjuk. Ha a többiek - akik haladnának - lelassulnak, vagy megállnak, akkor drogozni fognak, hogy valamivel addig, míg mi átengedjük a helyünket, eltöltsék az időt. Lehet, hogy mást vártál fizika gyanánt, de minden, ami a fizikai - tehát a létező - világban történik, az fizika. Ez is fizika, hogy megállítjuk az újat, vagy engedjük tovább menni. Akarjuk-e a fejlődést vagy félünk tőle, és tovább adjuk félelmünket mások számára vagy nem. Ha tovább adjuk mások számára félelmünket, akkor minden, ami új, az veszélyes. „Ott sárkányok laknak”: ha sárkányok laknak, akkor senki sem szeretne arra menni.

A Földön irányítanak minket. Nem összeesküvés-elméletről írok, hanem arról, hogy valaki, aki lát, segíthet: ha én egy hatalmas piramison ülök fönt, akkor látom, hogy a piramis melyik oldalán a legkisebb a tudás. Ha jól látok, akkor tudok irányítani. Azt mondom, mint főnök, hogy azt kell megértenetek, megtanulnotok, hogy miért nem működik az egész piramis - a cég - akkor, ha az egyik oldal virágzik, a másik oldal pedig haldoklik. Minden, ami megtermelődik a virágzás által, azt elviszi a haldoklás. Ha viszont a piramison egyensúlyt látunk fentről, akkor minden ága a cégnek együtt halad, minden oldala a családnak együttműködik. Mindig abba kell tennie a főnöknek az energiát, ami nem halad vagy megállt. A szkeptikusok a földön a leginkább állnak. Ez a vallás mindent be akar fagyasztani: ilyen volt a szcientológia is sokáig,  most ilyen a szkeptikusság. Nem félelmet generálni akarok, hanem megértetni veletek, hogy oda kell fordulni, ahol  állunk: ha egy családban valaki áll, ráhat az egészre, ha egy munkahelyen valaki áll, az ráhat a cégre, és ha egy ország áll, az az egész emberiségre hat a Földön. Ezek csak rálátások, diagnosztizálások. Ebből még nem lett megoldás. A megoldás úgy születik meg, ha hajlandóak vagyunk ránézni arra, ahol a probléma van, és minden energiánkat arra fordítjuk, hogy az megváltozzon. Azért, hogy a család együtt tudjon HALADNI, hogy a cég együtt tudjon HALADNI, és hogy az emberiség is együtt tudjon HALADNI. Ez a mi keringésünk, az életünk, hogy haladunk. Ahol nem halad az energia, az élet, ott haldoklások vagy halálok lesznek. Ez lehet egy cégnél, egy családnál vagy az emberiségnél is. Ez okozta már többször az emberiség illetve a bolygó halálát. Semmi sem véletlenszerű, hanem minden azért történik, hogy tanuljunk. Ahhoz, hogy tanulni tudjunk, bele kell néznünk a tükörbe: ha belenéztünk, akkor fejlődhetünk és felnőhetünk. A felnőttség egy folyamat, amit soha sem érünk el akkor, ha megsértődünk, mint egy gyermek, viszont meghallgatjuk mások kritikáját, belenézünk egymás tükreibe, akkor fejlődünk gyorsan, és akkor a Földünk és benne mi is növekszünk, szépülünk, tanulunk. A fizika új dolgokat hoz egy idő után, amely felülírja a régit. A relativitás elmélet - amit már rég feltaláltunk - önmagában hordozza, hogy valamihez képest: az új relativitás is valamihez képest születik és valamihez képest változik. Jó gondolkozást kívánok ezen.