Nehéz téma, hogy ne érintsen fájdalmasan minket, viszont jó lenne értenünk, hogy miért jöttek létre. Az emberiség fejlődése lassú. Amikor lassan fejlődünk, akkor először egyformák vagyunk, majd egy kicsit más lesz az egyikünk és egy kicsit más a másikunk: ezt még el tudjuk fogadni. Ilyenkor két tudatszint van. Aztán ahogy fejlődünk tovább, lesz háromféle tudat vagy négy és eljutunk a 12 féle tudatszintig. A 12 az az álomhatár, ahol bár már rettenetesen nagy különbség van az 1-es embertípus és a 12-es ember típus között, de még megférnek egymással. Amikor azonban már kialakul a 13. féle típusú ember, akkor az első és a 13. között már elfogadhatatlan nézet, hit, erő és energia különbségek vannak. Ilyenkor az 1-ső típusú ember el akarja távolítani a 13. típusú embert, mert elfogadhatatlan a különbség közöttük. Ezért van az, hogy egy oktávban tudunk gondolkozni. Ezért van az, hogy maximum 12 csakrát, 12 bolygót tudunk egyszerre értelmezni és ezért nehéz a változás, mert egy újabb oktáv megismeréséhez egy újabb hanggal, újabb lehetőséggel följebb kell emelkedni. A zsidók anno azért jöttek, hogy bemutassák, hogy lehet 13. is és nem csak 1-12-ig tartó valóság létezik. Bármi, ami fölé emelkedett volna a 12-nek, annak mindenképpen ez lett volna a vége. Ha valaki túl jó valamiben az átlaghoz vagy a közösen elfogadotthoz képest, akkor kilökődés jön létre. Nem azt állítom, hogy Ők, a Zsidó emberek nem voltak hibásak, de azt állítom, hogy mi nem voltunk nyitottak az ő tudásukra, ezért kilöktük őket magunkból. Bárki, aki az új, a 13. síkból szeretne lejönni, és tudást mutatni nekünk, az egyelőre halálra volt ítélve, főleg ha korán jött. A korán ebben az esetben az volt, hogy az emberek nem hogy egy oktávban gondolkoztak volna, tehát 12 féle típusú emberben, hanem hat volt. A hatodik után megjelenő 13. pláne halálosan veszélyes. Olyan ez, mint amikor hatodikosnak azt mondják, hogy most értesd meg a 13.-os tudást: lehetetlen. Nem fog menni, mert én érzem magam hatodikosan nagyon kevésnek hozzá, ezért féltékeny leszek. A féltékenység még nem öl. Ha 12 osztálynyi különbség van köztünk, akkor irigy leszek. Az irigység sem öl, de az már fosztogat, rabol. Itt már az emberek el akarják venni másoktól mindazt, ami több mint a sajátjuk, de mégis ebben még lehet együtt élni. A 13 osztály már nem működött együtt. Amikor a 13.-os megjelenik bármikor, bármilyen náció formájában, akkor gyilkosság jön létre. Minél nagyobb a társadalmi különbség, annál inkább ölünk. Mi ebből a tanulság? Az, hogy amikor megszületik a 13. osztályos nép, egyén, valaki, titkolnia kell egyelőre kilétét addig, amíg az első osztály elhagyja a földet. Az első osztály, mindig az aktuálisan legkevesebbet tudó népcsoport vagy később egyén. Azért kell, hogy ők elhagyják a bolygót, mert nem fogják elfogadni az újat. Nem fogják befogadni a haladást, mert ők már megmerevedtek és alkalmatlanná váltak minden új megértésére. Nevezhetjük őket időseknek is, de sokszor az idősebb emberek jobban képesek az új befogadására, mint a fiatal, egymást hergelő generáció. Ne nevesítsünk, mert véletlenül sem szeretnék háborút és kirekesztést, de vélhetően azokat érinti, akik nem fejlődnek. Az univerzum a fejlődést preferálja. Mi viszont emberek, nem. Ha egy egyén fejlődni szeretne, akkor ha nyitott, láthatja, hogy kitől tanulhat. Egyénileg könnyen dönthetünk a fejlődés mellet, társadalmilag azonban vezető függő. Minél nagyobb, egészségesebb, bátrabb vagy akár szebb a vezetőnk, annál inkább abba az irányba halad, ami a fejlődés. Minél kisebb, degeneratívabb, betegebb vagy akár csúnyább a vezetőnk, annál inkább azt az irányt válassza számunkra, ahol őt fogják Isteníteni. Isteníteni csak ott fogják őt, ahol a tömegek kevesebbek nála. Ezért a mi vezetőnket nem tudja mindenki Istenként, jó vezetőként elfogadni. Minél bölcsebb, okosabb vagy akár egészségesebb valaki, annál bölcsebb gondolatokat, döntéseket és egészségesebb irányokat mutat nekünk. Ha valaki a tetejéről, azaz a 12-esből vezet minket, akkor ő már nem tud máshogy fejlődni, mint hogy eljut a 13-asba. Amikor ez sikerül, akkor előtte már az elsősöket átvezette a másodikba és így minden további harc vagy akár háború elkerülése megtörténik. A harc és háború mindig a nagy különbség miatt alakul ki. Aki rossz vezető, az nem azokat húzza fölfelé, akik elsősök, hanem azokat írtja ki, akik 13.-osak. Miért? Mert a 13.-os nem fogadja el a kisebb tudást. Nem vezetheti őt az, aki kevesebbet tud. Amikor az ember akar beavatkozni az univerzális rendbe, akkor az még sohasem sikerült. Hiába irtotta Hitler a Zsidókat, mégis életben maradtak. Amikor viszont az elsősöket írtja valaki, az ugyanolyan tanulatlanság és tudáshiány. Nem megölni kell azokat, akik kevesebbet tudnak vagy rosszabb körülmények között élnek, hanem fel kell őket nevelni a második osztályig. Ami a hajléktalannal vagy a cigánysággal zajlik, az az első osztály tudatos kiirtása. Így egy univerzum soha sem dönt. Így egy jó vezető soha sem hoz rendeletet. Ha három gyereked van, akik közül a legkisebb elsős és a legnagyobb már 13.-os, akkor nem azt mondod, hogy a kicsit már nem kérem, mert ezek úgy vívnak egymással, hogy ezt már nem bírom, hanem azt mondod, hogy kicsikém gyere és megtanítalak arra, hogy hogyan is kell nagyobbként, felnőttebbként gondolkozni és cselekedni. Ezt kell megtanulni az államnak, nekünk pedig azt, hogy olyan vezetőket válasszunk, amelyek fajunk, példányaink legkiemelkedettebbje. Fejétől bűzlik a hal: mindig. Ha nem tudunk jól vezetőt választani, akkor mi is túl jutottunk a bizonyos 12. osztályon. Ha valaki többnek gondolja magát, akkor a „kicsik” megmakacsolják magukat és erővel győznek. „Munkás ököl vasököl, oda üt ahova köll”. Tanuljunk a múltból és ne kezdjük benépesíteni a táborokat megint. Ne kezdjünk kiszórni senkit azért, mert más, hanem értsük meg, hogy tanulnunk kell-e tőle vagy tanítanunk kell-e őt. Akitől tanulunk, az valamiben jobb nálunk, aki pedig a tanításunkra szorul, az gyengébb, tudatlanabb nálunk. Tanuljunk meg együtt élni sokfélén és tanuljunk meg együtt összefogva, jól választani vezetőt. A fejlődésünk kulcsa ez. Rengeteget tanulhatunk abból, ahogy a komoly vezetői pozíciókba beültetett bábok tönkretesznek vállalatokat, cégeket, mert hogy nem tudják tudásukkal, tekintélyükkel azt vezetni. Hozhatnak szankciókat, különböző túlzó intézkedéseket, a tömeg csak annak fog hinni, aki tud és aki karizmatikus. A karizma fényünk, a tudásunk. Mindig akkor kell megvilágítani azt, ha a mellettünk lévő ember érti, ha túl sok a fény a környezetedhez képest, akkor vedd magad takarékra. Erről írok legközelebb, hogy fényedet, tudásodat okosan világítsd meg és ne mindenáron égjen, öncélúan.