Mi mindig sodródtunk. Igazi tudatosságot, tudást ritkán hoztunk létre. A tudásnak az a lényege, hogy ad. Hozzáad ahhoz, aki hallgatja, aki kapja. A magyarok már régóta nem tudnak adni a tudásukkal, mert nagyon kevés. Amikor tanulsz, akkor olyan embertől fogadsz el tudást, aki nálad többet tud vagy jobb valamiben. Ezért írtam, hogy a magyarok most nagyon keveset tudnak adni, mert kevés a tudásuk. Minél több a tudás, annál nyitottabban közelítenek felénk a tanulni vágyók. Minél okosabbak, bölcsebbek vagyunk, annál inkább jelentkeznek a tanulni vágyok.

Valamikor nagy Nemzet voltunk. Tudással, hittel, erővel. Nem jól használtuk tudásunkat, hitünket és az erőnket: amit nem jól használunk ilyenkor, azt elveszik tőlünk, de megküzdhetünk újra annak a tudásnak a birtoklásáért. Az a baj, hogy mi nem akarunk megküzdeni a tudásért, hanem elhisszük, hogy az már a miénk. Tudással hihetetlen dolgokat képes az ember létrehozni. Tudással boldogan fejlődnénk és körülöttünk mindenki tudást szeretne tőlünk. Ti ezt látjátok? Folyton tőlünk szeretnének tanulni a körülöttünk élők? Én sajnos nem ezt látom. Ha nem akarnak tőlünk tanulni, akkor nem vagyunk annyira hitelesek. Ha nem vagyunk annyira hitelesek, akkor nekünk kell tanulni. Kitől? Azoktól, akik többet tudnak nálunk. Többet a munkánkban, többet az életünkben, a kapcsolatainkban, és így tovább. Ha azt érzed, hogy szeretnél tanulni, akkor beszélj olyan emberekkel, akik nálad többek, okosabbak, bölcsebbek.

A magyarság hibája, hogy nem tanul. Nem akar tanulni, mert hiszi, hogy nála van a tudás. Bizonyítsuk be. Bizonyítsd be, hogy tudsz annyit, mint a Német, a Svájci, az Orosz, stb. Bizonyítsd be és figyeld a reakciókat. Ha sokan szeretnének tőled tanulni, akkor valóban bölcs vagy és tudatos, ha viszont kevesen - vagy senki sem kéri tudásodat -, akkor tanulj te tőlük. Ebből tudod, hogy hol tartasz. A nagyképűséget írtam le, amely sajnos a magyarság legismertebb jelzője. A magyarságot sajnos már régen nem a tudása alapján ítélik meg, hanem a pökhendisége vagy a makacssága vagy a butasága által. Miért? Mert az összes képviselőnket sajnos ez jellemezi. Egy népet a képviselői, vezetői által ítélnek meg. Vagy leváltjuk a vezetőinket vagy megtanítjuk őket arra, hogy mit is szeretnénk közvetíteni - mint Nemzet - kifelé. Az a baj, hogy ha leváltjuk a vezetőinket, akkor az belső harccal jár, ha viszont meg akarjuk változtatni őket, ahhoz pedig segítséget kell kérni és akkor már nem „csak” belső harcunk, tehát polgárháborúnk van, hanem mások is beszállnak az elnyomás leverésében és az akár világháborúhoz is vezethet. Ez már mind megvolt és nem oldott meg semmit. Tanuljunk ezekből  és hozzunk létre új szabályokat és változzunk.

A magyaroknak elsősorban a makacsságukat kell feladni. Akkor adod fel a makacsságod, a fafejűséged, ha megaláznak. Elmondják - lehetőleg mások előtt -, hogy amit hiszel vagy gondolsz, az már elavult, vagy nem is volt soha aktuális, vagy egyszerűen kevés. Most mi annyira igyekszünk kommunikációnk szépségét megőrizni és nem bántani, hogy azt - ha minket megbántanak - már nem is értjük. Rengetegszer tapasztalom, hogy fiatal házasok egymásról bántóan beszélnek és párjuk csak nevet magán benne. Nem tűnik fel számukra, hogy megalázó az, ha kibeszélik egymást, és bántják a másikat. Ez is elválaszt minket. Minél okosabb, bölcsebb vagy, annál kevésbé akarsz bántani, annál kevésbé akarsz megalázni, és annál kevésbé tűröd a bántást és a megalázást. Ez megint harcokhoz vezet, hogy kiállsz magadért, de ezek a harcok már viták. A vitát meg lehet oldani, hiszen azok csak nézetkülönbségek. A vitában nem kell győznie az egyiknek, csak közelíteni kell. Az a vége. Ha a vita harcba torkollik, akkor az már veszekedés. Ott kezd végiggondolni azt, hogy ugyanazt a hegyet nézitek, csak két oldalról. Ugyanarról beszéltek, csak mást láttok és érzékeltek. Ha megadjátok egymásnak a lehetőséget arra, hogy figyelmet fordítotok saját tudásotokra és ránéztek, hogy mennyire helytálló, vagy tévedés az egész, akkor nem akartok olyan vehemensen győzni. Nem akartok mindenáron legyőzni valakit azért, mert ti valamit másképp gondoltok, vagy láttok. Elmúlik a harci kedv és felszabadul a nemzet egy életen át tartó nyomástól, hogy mi vagyunk az agy. Nekünk mindent jobban kell tudnunk.

Ha jobban tudunk mindent, azt észre fogják venni. Ha jobban tudunk mindent, akkor jönni fognak hozzánk segítséget kérni.

Gondolkoztatók már azon, hogy egy Nemzet, aki a legjobb és vezet, miért kezd egy idő után hanyatlani? Miért kezd valaki más az élre kerülni? Azért, mert a hatalmat, a tudást is lehet tanulni és fejleszteni. Minél jobban fejlődünk, annál inkább vezethetünk. Ha mi akarunk vezetni, akkor előbb le kell vetni a régi tudásainkat, amelyek a mostanival már nem kompatibilisek. Le kell vetnünk évszázados hiedelmünket, miszerint a magyar a legokosabb és a legbölcsebb. Le kell vetnünk azt a hitrendszerünket, hogy nekünk kell vezetnünk, amíg ezt nem kérik mások. Akkor fogják mások ezt kérni, ha a minta - amit mutatunk - tetszik. A minta - amit mutatunk - láthatóan megváltoztat minket, és akkor fognak minket vezetőként felkérni. A vezetőség az nem egy pozíció, ahova be lehet ülni. A vezetőség az egy érdem, amit ki kell érdemelnünk. Ha kiérdemeltük a vezetést, akkor viszont annak tudatában kell elfogadnunk, hogy felelőssége minket fog terhelni. Ne akarj minden áron vezetni, csak ha kiválasztanak és felkérnek rá. A kiválasztottság mindig azt jelenti, hogy valamiben jobb vagy. Mindig azt, hogy amit megtanultál és megértettél, azt éled cselekedeteid által. Jobb lettél és nem zárod el az utat magadon keresztül, hogy esetleg más is jobb lehessen. Ha jobbak leszünk, akkor esetleg „kiválasztanak” minket és kérik a tudásunkat. Addig viszont ne éljünk a múltból, hogy mi vagyunk a legokosabbak, legbölcsebbek, mi vagyunk az agy, mert már rég nem így van.

Legyünk. Ez a lehetőség mindenkié. Legyünk a legokosabbak, legyünk a legbölcsebbek, de előtte lássunk tisztán, hogy most hol tartunk. Minden Magyart felkérek az önismeretre, az önvizsgálatra, aki változtatni szeretne és együtt újra nagy dolgokra leszünk készen. Sok sikert hozzá. Legközelebb arról Írok, hogy nekem mit jelentett az eddigi tudás által az életemben az átalakulás.