Ahogy a gyermeket vezeti a szülő, úgy a felnőtteket is vezetik. A felnőttek eldönthetik, hogy kit választanak meg vezetőül önmaguk számára. Ez járhat munkahelyváltással, hogy ott találjanak jó vezetőt maguknak, ez járhat életmódváltással vagy akár barátok lecserélésével, váltásával is. Mindenki önmaga döntheti el felnőttként, hogy miben kér vezetést, tanítást. Ha a munkában szeretnétek fejlődni, akkor egy vezető - aki nálatok jobb a szakmában - segíthet. Ha érzelmi vezető kell, abban szeretnétek tanulni, akkor olyan vezetőt kell választani, aki ott, az érzelmek területén jobb nálatok. Ha érted önmagad, ha tudod, hogy miben hol tartasz, akkor jól fogsz tudni vezetőt választani bármiben. Amikor viszont nem tudod, hogy te magad ki vagy és hol tartasz, akkor sodródni fogsz. Nem fogod tudni kiválasztani a számodra megfelelő vezetőt. Nem fogsz tudni jól dönteni. A jó döntéshez önismeret, önmagad ismerete kell. A gyermeknek nincs önismerete. A felnőtt: miután felnőtt, megismerhette magát. A felnövekedés egy út, amely alatt megismerhetjük magunkat. Ezen az úton találkozunk más emberekkel, akik tükröt tartanak számunkra. Jelzik nekünk, hogy milyennek látnak és ez alapján kialakul egy önképünk, amely ha tetszik, akkor élvezzük azt, akik vagyunk, ha nem tetszik, akkor pedig elkezdhetjük megváltoztatni magunkat. Az önismeret még nem mentett meg senkit senkitől, de önállóvá, ezáltal felnőtté tesz minket. Sokszor sajnáljuk azokat az embereket, akik nagyon máshogy látják magukat, mint ahogy mi látjuk őket, viszont ezzel nem segítettünk nekik. A segítség az, ha jelezzük számukra, hogy milyennek látjuk őket, viszont ha ezt nem kérik tőlünk, akkor sajnos nem jelezhetünk. Ha viszont nem jelezhetünk, akkor rá kell jönnünk, hogy nincs őszinte kapcsolat köztünk. Ha nincs őszinte kapcsolat köztünk, akkor se az ő számára, se a mi számunkra nem építő a dolog. Baráti, családi kapcsolatok épülnek illúziókra: „ne mondjuk neki, mert nem fogja tudni feldolgozni”, stb. Ilyenkor vajon van értelme alakoskodni? Van értelme fenntartani egy kapcsolatot úgy, hogy a másik talán jól érzi magát benne? Talán ő elhiszi, hogy minden rendben van köztünk és nekünk is jó. Sajnos nincs értelme: az őszintétlenségnek mindig súlyos következményei lesznek. Például, ha sokáig akarod elhitetni barátaiddal, rokonaiddal, hogy nem is bántó, amit tesznek vagy nem is rossz, ahogy viselkednek veled, vagy tulajdonképpen te is jól érzed magad velük, akkor ha ezt elhiszik, később nem fogják érteni, hogy miért nem akarsz velük lenni, miért nem keresed a társaságukat. Minél előbb mutassátok meg magatokat egy kapcsolatban, akkor az alapján lesznek barátaitok és az alapján alakíthatjátok családi kapcsolataitokat, ahogy a felnőtté válásotokban ismeritek meg magatokat. Soha nem egyedül kell akarni a kapcsolatokat, ahhoz minimum ketten kelletek. Ne akarjátok a jót se ledugni a szeretteitek torkán, ha ők nem kérik. Hagyjátok őket felnőttként úgy élni, ahogy szeretnének és ha jó nekik, akkor csak fogadjátok el. Ha csak azt mutatják, hogy jó nekik, akkor azt is fogadjátok el. Mindig arra reflektáljatok, amit tesznek vagy amit mondanak, de ti is legyetek jelen a kapcsolatban és mutassátok meg, hogy nektek mi a jó, ti hol tartotok, kik vagytok éppen, hiszen az életünk folyamatos alakulás, változás, ami néha közelebb visz emberekhez, néha pedig távolít tőlük.

Az önismeret határozza meg a kapcsolataidat és a kapcsolataid milyenségét. Amikor egy gyermek felnevelése véget ért és azt látod, hogy őszinte baráti kapcsolatai vannak, tehát olyanok, mint ő, akit felneveltél, akkor jól csináltál valamit. Ha azt látod, hogy gyermeked, akit felneveltél szorong, meg akar mindig felelni, akkor nem végeztél jó munkát, illetve még nem fejezted be a felnevelést: mindegy, hogy 30, 40 vagy akár 50 éves a „gyermeked”. Akkor még nevelésre szorul, hiszen nem önálló, nem fog tudni önállóan dönteni. Ennek veszélye az, hogy rosszul választ vezetőt. Aki rosszul választ vezetőt, azt egy rossz vezető fogja „elvinni a málnásba”. Mik ennek az ismérvei? Ha a vezető a párja, akkor teljesen olyanná fog válni, mint amilyen a párja. Felad mindent abból, amilyen volt és teljesen idomul ahhoz, akivel van. Ez a gyerekszemélyiség elsőszámú ismérve. Ha egy ilyen „gyerekember” munkában választ vezetőt, akkor folyton a megfelelésben lesz és nem az önmaga fejlődésére fog koncentrálni, hanem a főnökének az igényeit fogja kielégíteni. Azt a tudást sajnos nem fogja tudni magával vinni később, ha új munkahelyet keres, hiszen az csak a főnökéhez jó, ezért függő kapcsolatot hoz létre vele. Ha az ország vezetőjét választja ki egy gyerekszemélyiség, akkor szintén meg akar felelni a „főnöknek”. Ha meg akar felelni egy rossz vezetőnek valaki, akkor úgy viselkedik, ahogy a főnök szeretné, olyanná válik, amiért a főnök megdicséri őt. Ebben sem fejlődünk, nem leszünk többek, csak megtanulunk alakoskodni. Amikor viszont már nagyon jól alakoskodunk, tehát hazudunk, akkor elveszítjük a realitás tudatunkat. Egy idő után elhisszük igazságnak azt, amit gondolunk, teszünk és ragaszkodni fogunk hozzá. Előbb utóbb identitásunk részévé válik és az eszmét összemossuk a vezetőnkkel. Ilyenkor megmerevedünk és ragaszkodunk hozzá. Ragaszkodunk saját identitásunkhoz még akkor is, ha már közben kiderült, hogy a „föld nem is lapos, hanem gömbölyű”. Így lehet leragadni egy rossz kapcsolatban, egy rossz munkahelyen vagy egy rossz országot vezető politikus mellett. Nyilván észrevettétek, hogy ez nem épít minket és talán azt is, hogy a nem felnőtt személyiséget tudják jól és könnyen vezetni és megvezetni. Ugyanannyira veszélyes a vezetettség egy párkapcsolatban, mint bármi másban, mert aki nem akar felnőni, annak muszáj vezetőt választania. A vezetőt pedig saját tudásunk vagy saját tudásaink hiánya alapján válasszuk.

Fejlődjünk, hogy jól rálássunk saját vezetőinkre és legyünk mi is felnőttek, mert akkor „bevesznek minket a döntéshozatalba”, bevesznek minket a buliba. Felnőttként csak akkor fogod jól érezni magad, ha felnőtt életet élsz a maga döntéseivel. Gyerekként pedig mindig függeni fogsz valakitől. Tanulj, hogy többet tudj és tudj, hogy alakíthass önmagad és mások környezetén. Legyél boldog, hogy felnőttél és élvezd a felnőttséget, amíg akarod: ehhez viszont a test is kell, amelyben boldogan vagy boldogtalanul élhetsz. Erről írok legközelebb.