Mi kell ahhoz, hogy akarjunk tanulni? Az, hogy lássuk annak az eredményét, hogy hova visz a tudás. Sajnos most nem ezt látjuk, ezért a fiataljaink megálltak a tanulásban és nem élvezik. Azért nem élvezik, mert rossz a mintájuk. Ha mi azt mutatjuk, hogy minek tanulj, hiszen akkor „semmit sem fogsz elérni”, akkor tényleg nem akarnak majd tanulni. Hogyan mutatjuk ezt számukra? A fizetéseinkkel. Mennyit keres egy jogot végzett fiatal, mennyit egy friss orvos, egy mérnök, egy tanár? Mennyit keres egy kozmetikushoz képest, vagy egy villanyszerelőhöz képest? És miért alakult ez így? A fiatal azt látja, hogy tanulni nem jó. Nem jó, mert sok idő elmegy vele és 5 évvel később kezdi a felnőtt, gyűjtögetős-teremtős életét. Azt látja, hogy Pistike, aki sík hülye volt általánosban, nem tanult semmit, de elkölteni sem tudja a temérdek pénzét, mert kőműves lett. Nem a kőművesekkel van a baj, mielőtt ezt hinnétek, hanem Pistikével, aki azért lett kőműves, mert nem tudott sehol sem megfelelni. Pistike ezáltal vélhetően kőművesnek is csapnivaló. Ha lenne a munkának tisztelete és sokan versenyeznének a kőműves piacon, akkor Pistike azt élné meg, amit érdemel, hogy nem kell. Azért, mert nem tanult, tehát nem tud. Az aránytalansággal van most problémánk. A világunk minden embert „egyetemi” képzésben részesít. Már pincér sem lehetsz egyetem nélkül. Felemelkedett a követelmény, de nem tudunk megfelelő tudást biztosítani a szakmák mögött. Ha egy pincér egyetemet végez, vélhetően nem lesz jobb pincér, mint aki csak szakmaként tanulja azt. Nem attól lesz jobb pincér, hogy tovább jár az iskolába, hanem attól, hogy élvezi. Ha egy pincér élvezi azt, amit csinál, akkor jobb és jobb és még jobb szeretne lenni benne. Akkor mehet tovább és érje el a szakmája csúcsát. Ha viszont fogalma sincs, hogy mi szeretne lenni és bedugják egy egyetemre, hogy legyen pincér, ettől még nem fogja élvezni és nem lesz jobb, mint az, aki viszont élvezi. Tanulnunk kell a hibáinkból, a rossz döntéseinkből, amelyeket mindig az aktuális vezetők hoznak. Ők a felelősek azért, hogy egy másik úton menjünk tovább. A tömeg elfogadja, hogy megy a vezető után, de ha a tömeg rájön, hogy a „király meztelen”, akkor kihátrál mögüle és keres másik vezetőt. Ezt csinálják gyermekeink is. Akkor lázadnak szüleik ellen, ha nem tartják őket jó vezetőknek. Akkor lázadunk tanáraink, felső vezetőink iránt, ha rájuk látva azt látjuk, hogy nem tökéletesen élik az életüket. A minta a legfontosabb az ember számára: azon az úton haladunk. A minta mindenkor meghatározza, hogy hova tartunk és azért kellenek a vezetők, mert ők mennek előttünk. Az ő életükön látjuk, hogy jó-e az irány vagy már ők is eltévedtek. Ha eltévedtek, akkor kiállhatunk mögülük. Kiállhatunk és kereshetünk másik vezetőt, ha még magunk nem tudjuk pontosan, hogy hová szeretnénk eljutni. Ha már tudjuk, akkor konkrét vezetőket keresünk , ha még nem tudjuk, akkor csak valakit, aki jobb, mint az előző. A vezetők elöl mennek. Nekünk nem kell végig követni őket, ha közben rájövünk, hiszen látjuk az ő életét, hogy nem tetszik. Ilyenkor mehetünk egy másik vezető után. A valóságban ez úgy zajlik, hogy a kamasz rájön, hogy nem elég neki, ahogy szülei éltek. Szeretne változtatni és keres másik vezetőt. Ez lehet egy keresztanyu, egy barát apukája vagy valaki, akit felnőttként elfogad valamiben. A felnőtt nehezebben választható le a „vezetőiről”. Miért? Mert már merevebb lett. A vezetők mindig fontosak számunkra, de az úton ne felejtsd, ő előtted halad azért, hogy lásd: hova tart. Meggondolhatod magad, ha mégsem akarsz olyan lenni, mint ő. Meggondolhatod magad, ha közben mégis jobb ember vagy okosabb ember szeretnél lenni, mint eddigi vezetőd: ekkor tanulj mástól. Tanulj a könyvekből, azaz más tudásaiból. Tanulj emberi csoportoktól, ahol sokan, sokfélét képviselnek. Tanulj gyerekektől, akik rugalmasak és nyitottak. Egy dolgot vegyél figyelembe: akitől tanulsz, ahhoz leszel hasonló. Akikkel vagy, azok fognak hatni rád. Ha elkezded kívülről látni magad, rájössz, hogy barátaid, ismerőseid, családtagjaid milyen hatást gyakoroltak rád. Ha nem tetszik, alakítsd át magad. Legyél jobb, mint szüleid: ez is tanulás. Legyél okosabb, mint a barátaid: ez is tanulás. Minden, ami hozzád tesz, a tanulás soha sem szégyen, kivéve, ha az új tudásodat régi vezetőd előtt próbálod megélni. Mi történik ilyenkor? Le fog nyomni. Ő a vezetőd (aki lehet egy barát is), mindig azt szeretné majd, hogy maradjon minden a régiben. Ő jól érezte attól magát, hogy ő elöl, te pedig hátul. Igen ám, de ha tanultál valamit, akkor valamiben több lettél. Ezt a többet meg szeretnéd mutatni. Ha ő nem nyitott rád, akkor nem igazi barátságról beszélünk, hanem függő kapcsolatról, ahol ő függ a te energiádtól, a te Istenítésedtől, a te hitedtől, barátságodtól. Rájössz, hogy belőled működött a kapcsolatotok és ha rájössz, szeretnél másikat: olyat, ahol mindenki tesz bele, olyat, ahol egyformán adtok, ahol egyensúly van. Az egyensúlyban születik meg a béke. A béke, amely szabaddá, boldoggá, erőssé és „’isteni tudatúvá” tesz. Miért mondom ezt? Mert Buddha is elérte az Isteni tudatot a béke megismerésével. Buddháról és a békéről írok legközelebb.