Úton útfélen azt halljuk magunkról, hogy teremtő emberek vagyunk. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy alkotni, teremteni tudunk. Alkotni egyenlő teremteni. Alkotni azt jelenti, hogy létrehozni valamit: valamit, ami eddig nem volt. Valamit, ami nincs még. Valamit, amitől többek leszünk, jobbak, okosabbak, bölcsebbek vagy teremteni azt is jelenti, hogy rontunk valamin, valamiből elveszünk, valamit ellopunk, stb.

Miből teremtünk? Abból, amik vagyunk. A szeretetből csak jóindulatot, jót tudunk teremteni. Bántásból, fájdalomból csak olyat, ami fáj másnak is. A teremtés felelősség: ezért kell önmagunkat megvizsgálnunk, ezért kell önmagunkat kontrollálnunk és ezért kell önmagunkat kezelnünk, feltöltenünk, mert a képesség önmagában csak egy eszköz. Az eszközt pedig mi mozgatjuk: a férfi és a nő, akik teremtenek, ők rendelkeznek töltéssel. Minél több a női energiád nőként, annál több teremtő erővel rendelkezel és minél több a teremtő erőd férfiként, te is annál több teremtő erővel rendelkezel: ezeket a hormonokkal érjük el. A hormonok határozzák meg a teremtő energiánkat és a genetikánk és önmagunk fejlesztése pedig meghatározza a teremtő energiánk milyenségét: ebből fogunk teremteni. Nem elég, hogy nagyon macsó vagyok, mert ha nagyon nagy teremtő erőm van és egyébként önző, gátlástalan vagyok, akkor csak önmagam számára akarok teremteni: akkor elfogom venni más férfi energiáját is, sőt akár a nőkét is, mert az önzés önközpontúságot is jelent és a mindenkitől elvett energiából saját részre fogok önzőn teremteni. Miért baj ez? Azért, mert az egyensúly felborul: ha én elveszek mástól, akkor mások pedig tőlem fognak elvenni. Ezért láthatjátok világunkban, hogy ha valakinek hirtelen nagyon sok pénze lesz, akkor azok, akik még többel rendelkeznek, magukhoz fogják vonzani. Aki csaló módon teremt, azt csalók fogják helyre tenni. Tanulni sohasem késő.

Mindig azt kéritek, hogy bár lennének képességeim, bár tudnék hallani jobban, látni spirituálisan és tudnék belelátni a jövőbe. Vajon végig gondoltátok, hogy mire használnátok ezeket a tudásokat? Végig gondoltátok, hogy mindennel lehet ártani is? Én sajnos akkor, amikor kifejlődtek bizonyos képességeim, nem gondoltam arra, hogy esetleg árthatok is vele. Például akkor, amikor átruháztam másokra. Amikor te megkapsz vagy megszerzel egy képességet, akkor okkal te kapod. Te dolgoztál meg érte. Te fejlesztetted ki magadban, tehát neked jutott a lehetőség, hogy használd. Amikor valakinek túl jó a szíve (ilyenkor túl nagy a szívcsakra), akkor adni fog mindenkinek. Azt viszont tudatlanul nem mértem föl, hogy akiknek adtam, nem volt mindenkinek jó a szíve. Nem mindenki akart jót mindenkinek, sőt igen önző családtagjaimra bukkantam közben. Mindent meg akartam nekik adni, miután azt vettem észre, hogy nekik szárnyal az életük, nekem még áll és még mindig kértek és még mindig kértek és kértek. Ekkor döbbentem rá, hogy ez így nem jó. Ráadásul az én teremtésem, az én felelősségem lett. Vissza kellett mindent állítanom az eredeti állapotra, hogy ők is tovább fejlődhessenek és a saját hiányosságaikra ránézhessenek, és én is élvezhessem végre a teremtő tudásomat.

Miket lehet teremteni? Bármit, tényleg bármit. Mi állított meg benne? Az, hogy nem tudtam, mit kell tennem a teremtéseimmel. Féltem attól, hogy nem tudok majd gazdálkodni a sok pénzzel. Féltem attól, hogy a hatalom meg fog szédíteni. Féltem attól, hogy fontossá válok annyira, hogy megkeresnek a „nagyon fontos” emberek és szövetséget kínálnak. A félelem pedig óvatosságra késztetett. Addig nem szerettem volna sok pénzt, amíg nem tudok vele bánni. Addig nem kértem a hatalmat, amíg meg nem értettem, mire van és addig nem akartam, akarok „fontos” emberekkel dolgozni, amíg meg nem tanulom, tanultam a szándékot. A szándék belőlünk fakad. A szándék, ha úgy tetszik: örökségünk, genetikánk, amely valóban megváltoztatható vagy átalakítható. A szándék határozza meg a célt. Hiába akarok jót teremteni, ha a szándékaim rosszak. Jó energiából, „Isteni fényből” sem tudunk jót teremteni, ha hozott energiánk, azaz a szándékunk önző, bántó, durva stb. A szándék átalakítása kell előbb ahhoz, hogy ne hozzunk létre, ne teremtsünk torz valóságot. Hogyan teremtünk torz valóságot? Nagyon egyszerűen: jó szándékkal, de tudatlanul. Legalább annyira lehet rosszat teremteni, ha a szándékunk jó, de a tudásunk nulla. Minden az egyensúlyra épül. A jó szándékú ember kihasználható, megvezethető, hacsak nem tanul és megtanul érteni. Érteni csak akkor fogsz, ha megtanulod felülírni azon tudásaidat, hogy minden ember jó. Nem jó minden ember, de mindenkinek van lehetősége jóvá válni. Az az ember, aki jó lesz és a szándékai is jók, már ésszel teremt. Nem akar mindenkit megmenteni, mert ha nem magadat mented meg, akkor soha sem fogod megérteni a felnőttséget. Ha egy felnőtt teremt, akkor a felelősség is az övé. Egy gyerek viszont nem tud teremteni, ezért kér segítséget. A gyereknek azért nincs töltése, tehát teremtő ereje, mert még nem érti a világot. Egy gyerek sok pénzből sok gumicukrot venne. Egy gyerek nem csak önmagára költené a sok pénzt, ha jószándékú, hanem mindenkinek gumicukrot venne. A felnőtt már megtanulta, hogy a gumicukor lebontja az agysejteket és már nem csak az érzelmeivel teremt, hanem az agyával is. Ő már tud, míg egy gyermek még nem tud: ezért nem teremthet, mert butaságokat venne. Amikor valaki felnő, elkezdődik a teremtése. Először csak butaságokat teremtünk: pl. veszünk valamit, ami akkor nagyon fontos, majd egy hét múlva már mást vennénk. Ez a teremtés próbálkozása. Később minél felnőttebbek leszünk, okosabban fogunk teremteni. Fontos lesz a lakás, a ház, a vagyon, mert abból fogunk tudni gyermeket vállalni. Akinek nem fontos a vagyon, az még nem készült fel a gyerekvállalásra. A vagyon természetesen nem az INKÁK kincse, de egy alap, amire már lehet építeni, hiszen várhatóan rövidebb-hosszabb ideig nőként nem fogsz dolgozni, ami a költségvetésetek hiányát fogja jelenteni. Ehhez kell a vagyon vagy akár egy alap, ami kitart addig, amíg otthon vagy a gyermekkel. Olyankor, amikor gyerekünk születik, megnyílik a szívünk. Akkor megint „elveszik” a teremtést, mert az apa és az anya, no meg a gyermek nem rendelkezik töltéssel, tehát nem rendelkezik teremtő erővel. Miért veszik el a teremtő erőt az apától és az anyától? Azért mert akkor a szív működik és a szív mindent meg akar adni a szeretett gyermeknek: MINDENT. A szív nem gondolkozik. Mindenből a legjobbat akarjuk gyermekünknek, ezért sokszor a vagyon, amire vártuk a gyermekünket, elfogy: a legjobb babakocsira, a legjobb babahordozóra, kiságyra, ruhákra stb. Miért baj ez? Azért, mert ilyenkor megőrülünk. Elhitetjük magunkkal, hogy meg tudjuk adni gyermekünknek, ami a legjobb, majd amikor már gyermekünk megszokja azt a jólétet, színvonalat, akkor meg önzőnek kiáltjuk ki, mert mindent IS akar. Mi magunk rontottuk el azzal, hogy csak a szívünkkel éltünk. Amikor az anya és az apa újra teremt, mert újra egymásra figyelnek és nővé és férfivé válnak újra, akkor kezdenek gondolkozni megint. Mit rontottunk el? Miért adtunk többet, mint amennyit tudtunk? Azért, mert a fókusz lekerült rólunk, rólunk: akik teremtenek. Rólunk, akik nélkül a gyerekek nem tudnának felnőni. Rólunk, akik háttérbe húzódtunk és azt mondtuk, hogy TE VAGY A LEGFONTOSABB GYERMEKEM. Amikor egy szülő végre felébred, akkor rá kell jönnie, hogy a gyermek nem lehet fontosabb, mint Ő. Nem lehet fontosabb, mint ŐK, mert akkor a gyermeknek nem lesz vezetője. Ha a gyermek fog vezetni, akkor „örökre gumicukor van”. Ha visszaveszitek a vezetést, akkor pedig meg kell tanulni úgy vezetni, hogy értelemre is épüljön a vezetés, ne csak a szívre. Azok a szülők, akik csak a szívüket használják a gyereknevelésben, önző, kiállhatatlan gyerekeket fognak nevelni, akiket a köznyelv csak elkényeztetettnek hív. Ha egy szülő használja az eszét is a szíve mellett, akkor jóindulatú, értelmes gyerekeket fog nevelni. Nekünk nem mindegy, hogy majd amikor ők felnőnek, önző elkényeztetett emberek veszik át az irányítást vagy becsületes, értelmes emberek. Ezért a teremtés felelősség. Ezért vannak olyan emberek, akik meg vannak állítva a felelősségvállalásban, azaz a gyerekvállalásban. Ne sértődj meg, mert az gyermeki tulajdonság, csak gondold végig, hogy mit adnál gyermekednek. Gondold végig, hogyan „nevelnéd” és láss rá tisztán, mit is teremtenél. Ha egy szülő többet tud adni gyermekének annál, mint amit ő kapott, akkor engedik a teremtést, a gyermekvállalást. Ha viszont még ő azt sem tudja mit kapott, mert nem akart szembenézni önmagával, akkor mit fog adni gyermekének? Honnan fogja tudni, hogy mi a több, ha az alappal sincs tisztába?

Ez a teremtés kulcsa. Tudod-e, hogy ki vagy és tudod-e, hogy mit teremtenél magadból! Aki tudja, az alkalmas a teremtésre, aki pedig még nem tudja, az ismerje meg önmagát, fejlessze önmagát és képes lesz a teremtésre. A teremtés első lépcsője a gyerekvállalás. Addig, amíg nem voltunk képesek a gyermekvállalásra, nem vagyunk képesek objektíven látni önmagunkat vagy a párunkat vagy mindkettőnket együtt. Ezért fontos az önismeret. A következő alkalommal arról írok majd, hogy milyen módon tudunk teremteni és hogy miket is tud vagy tudna teremteni az ember, ha képes látni saját magát és megérti végre, hogy felelőssé fog válni minden teremtéséért. Jó gondolkozást kívánok!