Minden embernek kell, hogy legyen célja. Kell, hogy valami irányt adjon számunkra. A cél a sorvezetőnk. A cél az iránymutatónk. Manapság sajnos bizonyos célokat istenítenek, bizonyos célokat pedig kinevetnek, pedig minden cél eljuttat valahova. Ne teremtsünk különbséget azért, mert a te célod magasztosabb, mint az enyém vagy fordítva. Gondoljuk végig, hogy világunk haladása a cél. A haladásban néha az a fontos, hogy okosak legyünk, néha az, hogy érzelmesek vagy akár egészségesek és így tovább. Minden az egy teljességéről szól. A szétválasztódás addig tart közöttünk, amíg meg nem értjük, hogy minden fontos. Egyik tudás sem működik egy másik alap nélkül. Ahhoz, hogy szeretetet érezz, valószínűleg szüleid, nagyszüleid érzelmi fejlődésén keresztül jutottál el. Ahhoz, hogy okosabban indulj az életben, mint mások, megint csak szüleidnek, nagyszüleidnek köszönheted. Ezek még nem a te érdemeid, ezek a kegyelmi állapot részei, hogy honnan induljon az életed. Bármit megvalósíthatunk, ha tisztában vagyunk „örökségünkkel”. Örökségünk az, amiért szüleink, nagyszüleink, családtagjaink megdolgoztak. Ha szép lettél, akkor kötelező megőrizni a szépséget és eldöntheted, hogy miben szeretnél te fejlődni. Ha okos lettél, akkor azt kell megőrizned és természetesen fejlesztheted azt is, vagy találhatsz számodra vonzóbb célt, amelyben kiteljesedsz majd. A feladat, hogy legyél több bármiben. Ahhoz, hogy több legyél, tisztán kell látni, hogy honnan indultál, ki vagy és hogy milyen lehetőségeid nyílnak a felemelkedésre. A felemelkedés sem egy spirituális maszlag. Feljebb emelkedni mint a szülők, többnek lenni: ez a cél mindenki számára. Hol rontjuk el? Ott, hogy elhisszük, hogy mi már a szüleink vagyunk. Amit ők letettek az asztalra, az már a miénk is. Nem. Csak akkor, ha azt megőrizzük. Ha megőrizzük szépségüket, akkor a miénk az örökségük. Ha megőrizzük és éljük tudásukat, akkor leszünk egformák velük. Az egyformaság még nem tett hozzánk, ne felejtsétek. Ha a szüleink tudásából veszítünk, ha durvábbak vagy bántóbbak leszünk, akkor nem jó irányba indultunk el. Kevesebbek lettünk. Akik rájönnek erre, ott ugyanúgy van lehetőség az úton megfordulni. Bármeddig képesek vagyunk változni. Bármikor dönthetünk arról, hogy elengedjük a siránkozást, hogy a mamám szebb volt, az apukám sokkal okosabb, és így tovább. Vegyük kezünkbe az örökségünket és éljünk vele. Érezzük és tanuljuk meg, hogy hol tartunk, honnan indultunk és tegyünk hozzá. Legyünk barátságosabbak, bölcsebbek, hittel telibbek, mint a családunk, és akkor elmondhatjuk, hogy megcselekedtük, amit a haza megkövetelt.

A legnagyobb problémát mindig az jelenti a haladásunkban, hogy vannak olyan célok, amelyek vonzók és vannak olyanok, amelyek nevetség tárgyává tesznek bennünket, vagy kirekesztést vonnak maguk után. Van, amikor világunkban érték a finomság és van, amikor nevetséges leszel tőle. Van, hogy az erő bolondságnak hat és van, hogy Istenítenek érte. Világunk nem egyensúlyban fejlődik, de mi magunk tehetünk ezért. Tehetünk azért, hogy az egyéni fejlődéseket értékelve megtanítsuk gyermekeinknek, hogy ha okosabb lesz, mint szülei voltak, akkor az is érdem, mint amikor valaki szebb lesz vagy kedvesebb vagy odaadóbb, mint szülei voltak. Javítsátok meg azt, amibe beleszülettetek, engedjétek meg magatok számára, hogy válasszatok a lehetőségek közül, hogy miben szeretnétek fejleszteni magatokat, mi pedig legyünk elfogadóbbak, ha olyat választ gyermekünk fejlődésében, amit társadalmunk éppen nem értékel. Most például nem nagy érték a kedvesség fejlesztése vagy az elfogadás fejlesztése. Most az az érték, ha éltanuló, élsportoló vagy akár milyen furcsa, csaló leszel. A csalás most nagyra van értékelve. Fifikásnak, életrevalónak fogják becézni.

Értéket képviselj és tegyél hozzá önmagad alapjához. Legyél több, mint szüleid lettek és tudd, hogy mindent amit elértél, azért érhetted el, mert szüleid alapjára építettél. Nem szabad lebecsülni az alapot. Ha az csak egy ”kapavágás” volt csupán, azt sem neked kellett megtenned. Mindenki valamire épít. Annyira könnyű életre vágytunk mindannyian, hogy a többiekkel, akik előrébb vannak, szerettük volna felvenni a versenyt. Mi is olyanok szerettünk volna lenni, mint a nagyon okosok, nagyon szépek, bölcsek stb. Ezzel önmagában nincs semmi baj, de azt is látnunk kellett, hogy Ő és Mi honnan indultunk. Ki mit örökölt. Szépséget avagy értelmet, szorgalmat, vagy hitet, stb. Hidd el, mindenkinek az a legfontosabb, amilye nincs. Lehet, hogy mindig olyan életre vágytál, mint a barátnőd családja. Lehet, hogy ott harmónia volt és rend. Nálad talán becsület és okosság volt az irányadó. Minden érték, csak legyünk többek: ez a fejlődés. Fontos, hogy értsd. Bármilyen irányban fejlődhetünk és bármivé válhatunk, amit mi magunk szeretnénk elérni.

A fejlődésünk is többrétű. Van, amikor érzelmeinket fejlesztjük, ez a vízelemmel analóg. Van, amikor értelmünket fogjuk fejleszteni, ami bármilyen furcsa: a föld elem, van amikor a kommunikációs készséget, a dalt, dallamot, ami a levegő elem és van, amikor a tűz munkál bennünk, amely átalakít mindent. Új célokat teremt és új lehetőségeket hoz. Találd meg önmagad mostani fejlődését, de ne ragadj le egy életen keresztül valamiben, mert akkor bizony egyensúlytalan leszel. Világunk most a legegyensúlytalanabb. Onnan tudod, hogy bizonyos dolgok egyáltalán nem képviselnek érdeket. Nem érdem most az alázat, pedig annak tudása nélkül nem juthatsz tovább. Nem érdem a csendesség, mert kinevethetnek érte. Az udvariasság, a figyelmesség nincs helyén kezelve. Változtassunk. Változtass és legyél boldog. Engedd meg magad számára, hogy azt tanuld, amit szeretnél. Ha mindenki a helyére kerül, akkor nem lesz tülekedés sehol. Akkor nem akarunk mindannyian okosak, bölcsek lenni vagy nem akarunk mindannyian finomak és lágyak lenni, csak annyian, amennyitől fenn tud maradni az egyensúly. Az igazság segít ebben benneteket. Az igazság, hogy elfogadjátok, honnan jöttök, és hozzátesztek. Gyakoroljátok a hitet, az erőt, az igazságosságot, de ne forduljon át ezek fontossága dogmákká. Ne legyen az - amit fejlesztesz éppen - a legfontosabb a világon mindenkinek, de neked legyen addig a legfontosabb, amíg abban nem lettél jobb vagy akár sokkal jobb. Ha elérted azt a célt, amit szerettél volna, akkor válts. Újabb célt tűzz ki és újabb úton indulj el, hogy mindig legyen mindenkinek lehetősége az önmaga tökéletesítésére. Vigyázz, hogy ne fordulj át oda, hogy csak az legyen az érték, amit te fejlesztgettél magadban, mert akkor túlfejlődtél. Ilyenkor már csak a sport vagy csak a tudás egy bizonyos irányzata vagy csak a vallás valamely formája az érték. Ekkor jön létre az elválasztódás. Ez szakadáshoz, azaz harchoz vezet mindig. Erről írok legközelebb.