A társak összekapcsolódása kémia. Mit jelent ez? Azt, hogy van egy DNS szálad neked és van egy DNS szálam nekem. Ez a kettő úgy kapcsolódik össze, hogy valamely DNS szálon hiányos vegyületek vannak, és valamelyik DNS szálon pedig többlettel terhelt vegyületek vannak. Az egyensúly a cél. Ha összeadjuk azt, amink van, akkor a rövid szénlánc hosszabb lesz, és a hosszú pedig rövidebb. Ez mindenkinek ajándék. Ha tökéletes a szénlánc hossza a DNS szálon, az már nem alakul, nem változik, az fix marad. Tökéletes. Mindig azt fogjuk változtatni, alakítani, ami még nem tökéletes, vagy ami már túl hosszú. Egyik sem jó, nincs benne egyensúly. A tökéletes szénlánc egymás tükrében könnyen alakul. látom, hogy miben vagy jó, jobb nálam és én is mutatom saját tudásomat, szépségeimet és azokat is amelyben sok vagyok. A sok, nem jó. De a kevés sem. Ha valaki nagyon sokat beszél, egy olyan ember lesz vonzó a számára, aki tud hallgatni. Vagy ugyanúgy túlbeszéli őt, és ezzel, viszont nem változott a DNS szál. Nem javult semmit.

Egymást tanítjuk az alapján, amit tudunk. Ehhez viszont pontosan fel kell mérni azt, hogy miben vagyunk jobbak és miben jobb a másik. Ha a DNS szálon annyi plusz szénlánc van, mint amennyinek nem kell lennie, akkor elhisszük, hogy mindent tudunk. Ha pedig nagyon hiányos, akkor önértékelési problémákkal küzdünk. A cél, a teljesség. A teljesség, a teljes összekapcsolódás. Ha egy szénlánc tökéletes, akkor már nem keresel párt, azért, hogy kiegészítsen. Ha keresel, tehát ha életedben egyszer is felmerült a vonzódás, más pár iránt, akkor nem vagy teljes. És nem is lehetsz addig teljes, míg meg nem ismered teljesen magadat, vagy valakit el nem fogadsz tanítódként azon a területen, ahol hiányod van. A tanítás, nem egyetemi szintű. Ha te csókolózásban vagy jobb, akkor abban tanítasz. Ha kommunikációban, akkor pedig abban. És bármiben, amiben jobb vagy, tanítanod kell. Ehhez viszont tudnod kell, hogy miben vagy jobb. Az önismeret nem divat ma. Azt hisszük, hogy szinte mindenben jobbak vagyunk. Ha ezt elhisszük, akkor minek társ. Minek kell, hogy valaki, bárki kiegészítsen minket. Nincs szükség társra, ha „túl jó vagy”. Ha viszont felméred korlátaidat - magyarul tudod ki vagy -, akkor úgy keresel társat, hogy kiegészítsen. De ahhoz tudnod kell és neki is, hogy miben jobb. Miért fontos ez? Mert ha én elhiszem, hogy jobb vagyok nálad matematikából, te elfogadod ezt és azt tanítom, ami számomra több, akkor te, ha elhitted, és mégis te voltál a jobb, akkor olyat tanítottam neked, amitől kevesebb lettél. Nem haladtunk együtt. Ha felméred a tudásodat és abból tanítasz, amiben jobb vagy, akkor együtt haladunk fölfelé. Ha pedig elhiszed, hogy jobb vagy, de nem volt igaz, akkor együtt haladunk lefelé.

Nem jó a lefelé haladás. Azon az úton egyszerre veszítjük el a hitünket egymásban. És elválunk. Pedig segíthettünk volna egymásnak, magunknak, ha nem ragaszkodtunk volna ahhoz az igazsághoz, hogy Én mindent jobban tudok. Ha az igazságot keressük, az középen van. ha én „a”-t mondok, te pedig „b”-t, akkor valószínűleg egyikünknek sincs abszolút igaza. Hacsak nem egyikünk megérti azt, amit a másik mond. Az lesz a közös igazság. Ahhoz lehet igazodni. Akkor valami változott a DNS-ben. Valami közelített egymáshoz benne. És akkor, ami rövid volt bennem, hosszú volt benned, az mindkettőnkben változott. Talán az igazi, tökéletes hosszra. A DNS-ek állandóan alakulnak bennünk. Amikor a folyamat kitisztul, tehát elérjük változásunk végét, akkor születünk meg. Akkor megtaláltuk önmagunkat. Akkor más a DNS-ünk, mint amikor megszületünk. Javul, és gyógyul. Minél jobb a DNS-ünk, annál jobban örökítünk tovább. Amit mi megoldunk DNS-ként is, azzal már gyermekeinknek nincs dolguk. Mert az tökéletes. És a tökéleteset nem lehet tökéletesíteni. Az kész. De van azon a DNS szálon sok szál, amelyet lehet gyógyítani, tökéletesíteni. A gyermekünk is tökéletesedni szeretne. Ezért olyan emberek vonzásában fogja jól érezni magát, akik kiegészítik őt. És elfogadják azt benne, ami már tökéletes. Ehhez semmi más nem kell, mint nyitottság. De mi nem vagyunk nyitottak. Miért?

Mert az emberek nem hiszik, és nem tudják magukról, hogy miben jók, miben lehetnek akár tökéletesek. Mert zártak. Ha kinyitsz, látnak téged. És megmondják, hogy jó vagy rossz vagy. Ha pedig be vagy zárva, azt mondják, hogy rossz vagy. Hiszen nem mutatsz semmit magadból, ami esetleg tökéletes vagy legalább jó lenne. Azért nem mert félsz.

Félünk attól, hogy ha kinyitjuk magunkat, kinevetnek. Félünk attól, hogy magunkról alkotott képünk leborul. Félünk attól, hogy amit hiszünk magunkról, az esetleg nem is igaz. Ezért inkább nem is nyitunk ki. Nem mutatjuk meg magunkat. Mert félünk. Ha félünk, biztosan nem ismernek meg. Ha félünk, biztosan nem tudunk olyan DNS-el találkozni, aki kiegészíthet minket. Ha félünk, nem tudunk kapcsolódni. És akkor se párkapcsolat, se baráti kapcsolat, se szerelem, se érzelem nem tud kialakulni, hiszen elzártuk magunkat mindennemű kapcsolattól. Akkor nem változunk. De nem is haladunk. Nem gyógyulunk meg, nem alkotunk közösséget, amelyben tanulhatunk, és nem változik semmi. Ez a komfort zónánk. De az unalmas egy idő után. Mindenképpen elkezd nyomni, hogy ez így nem jó. Nem alakul, nem halad semmi. Ami komfortos volt sokáig, az unalmas egy idő után. És ha haladni akarsz, akkor tovább kell menni azon a bizonyos DNS szálon fölfelé. Ahol lesznek újabb hiányok és újabb többletek. És ezek a hiányok bepótlásra várnak és azok a többletek pedig elengedésre. Nem mindegy hogy kinek adjuk azt, ami nekünk többlet és nem mindegy, hogy kitől egészítjük ki hiányainkat. Ahhoz emberismeret kell.

Ha ismered jól az embereket, akkor csak attól fogadsz el tudást, információt, aki több nálad. Ha pedig nem ismered őket, akkor bárkitől. Így előfordulhat, hogy amúgy is hosszú szénláncú vegyületeidhez, még teszel hozzá és az is előfordulhat, hogy rövid vegyületeid, szénláncaid, rövidülnek. Ha rövidülnek a rövidek, vagy hosszabbodnak a hosszúak, akkor még egyensúlytalanabb leszel. És ezen az egyensúlytalanság mentén haladsz tovább. Ettől mozdul ki a lélek, ettől nincs a helyén és nem tud jól irányítani. Fontos, hogy a lélek, a helyén legyen. Fönn, a fejed fölött, középen. Akkor pontosan látja, hogy mivel kell foglalkoznia. Mi a leg fontosabb, amivel dolgoznia kell. De akkor nem biztos, hogy 13 évesen az ellenkező nem lesz számodra a legfontosabb. Hanem inkább a család. A család a legfontosabb, hogy megértsd saját hiányaidat. Anyuból és apuból vagy. Minden. ami bennük tökéletes, az benned is ott van. Hiszen azon már nem kell dolgoznia a léleknek, hisz az már tökéletes. A te feladatod az, hogy amiben nem vagy még tökéletes, megold. A családot azért érdemes érteni, mert tükrök neked. Segítenek megmutatni, hogy miben nem tökéletesek. Csakhogy ez nem divat, hogy megmutassuk hibáinkat. Oké. Ha nem mutatjuk meg szülőként hibáinkat, elhiszik gyermekeink, hogy azzal már nincs dolguk. Abban tökéletesek. Miattunk, mert hazudtunk nekik. Miért? Mert nem mertük felvállalni magunkat. Azt, hogy nem vagyunk tökéletesek. De akkor, ha már tökéletesek lennénk, nem is szeretnénk gyermeket, hiszen nincs mit megjavítani magunkon, a tökéleteset nem lehet javítani. De mi akarunk szülni. Többször is. Hogy magunkat lássuk bennük jobb kiadásban. Jobb helyzetben. Nagyobb tudásban. Mindenben, ami több. A gyermekeink hordozzák kódjainkat, amelyeket meg kell fejteni. Mi kódokban élünk. Nem mutatjuk meg magunkat. Hazudunk nekik, hazudunk magunknak, a társunknak és környezetünknek. Mert nem tudjuk, hogy kik vagyunk. Nem értjük, hogy amíg nem fejtjük meg kódjainkat, addig nem változunk. Nem akarunk addig változni. Miért?

Mert a szüleink is azt mutatták, hogy tökéletesek. Mi meg ezt elhittük. És éltük az életünket aszerint, ami az alap volt. De nem volt jó az alap, ezért mindig bedőlt a ház. Azt hittük, hogy kész és tökéletes az alap, amelyre építhetünk. Azt hittük, hogy minden oké lent. Azt hittük, ha szüleink tudtak „jó” házasságban élni, akkor nekünk is megy. Azt hittük, ha ők ügyesek voltak, akkor mi is azok leszünk. De nem így van, és akkor csalódunk bennük. Mert amit ők nem oldottak meg, nekünk kell megoldani. Hiába építették egész életünkben a mi alapunkat lehet, ha nekünk elölről kell kezdeni. És akkor semmit nem ért az ő életük. Nem haladtak, nem nyíltak ki. Így nincs párkapcsolat. Önismeret nélkül, ne kezd el. Önismeret pedig a családod. Ki vagy te. Kivé akarsz válni. Mi van meg ehhez benned, és mi nincs. Kivel kell kiegészíteni az életedet, hogy hiányaidat bepótold. Kivel töltsd fel magad, és ki töltődjön fel belőled. Mert azt elfelejtettem mondani, hogy ez a játék, nem csak rólad szól. Ha nem tudsz adni, akkor nem kapsz. Ha túladsz, akkor egyensúlytalan leszel. Ha nem tudsz adni, akkor nem változol, mert nincs mit adnod, tehát te sem fogsz befogadni. És akkor megint nem haladsz semmit.

Teljesen materiálisan gondold végig. Ez egy cserekereskedelem. Ha nekem van sok szeretetem, mit adsz érte. Nyilván olyan fog kelleni, ami nincs bennem. Ezt egyeztetjük lélekként. Minél többet kér egy lélek, annál többet kell adni érte. Egyformán a legjobb. De ehhez tudnom kell, hogy mim van. Mi az, amim van. Ha nem tudom, akkor olyat is ígérek, amim nincs. Akkor meg baj van, ha az kiderül. Hiába mondom, hogy azt hittem, hogy van olyanom, de kiderült, hogy nincs. Akkor csaló voltam, vagyok. Nem akartam, mégis csalóvá váltam. Ezért fontos az önismeret. Hogy ne árulj olyat, amid nincs. Csak azt, amid van. És ha azt adod, fogalmazd meg, hogy mit vársz érte cserébe. Ha meg tudod fogalmazni, akkor olyan ember lesz társad, aki kiegészít téged. Addig pedig olyat kapsz, amiben hiszel. Amire szerinted szükséged van. Ha nem tudod az igazságot magadról, akkor összevissza kérsz. Olyat is, amid már bőven van. És akkor a lélek el kell, hogy válasszon attól, akiben hittél. És miután a lelked pontosan látja fentről, hogy nincs benne az, amire szükséged van, próbálja megértetni veled. Először kedvesen, majd egyre intenzívebben. Egy idő után már azt is hagyja, hogy bántson, hogy engedd végre el. De te még akkor sem. Még akkor sem válsz le. Miért? Mert nem vagy összehangolva a lelkeddel. Nem vagy ön azonos. nem érted a lelked jelzéseit. És nem érted, hogy mennyi mindent félreértettél magadban. Akkor a lélek, ha annyira nem érted, el akar menni. Meg akar halni. Hiszen bármilyen módon próbál vezetni, nem érted. Ha felveszed a lelkeddel a kommunikációt újra, akkor elindul az önmagad megismerése. Ha megismerted magad, kész lehetsz egy párkapcsolatra, amely arról szól, hogy kiegészítjük egymást. Addig nem. Akármennyire is fura, nem attól függ, hogy kész vagy-e egy párkapcsolatra, hogy elmúltál 21, vagy bármennyi, hanem attól, hogy felismerted-e hogy ki vagy. Akkor van értelme segíteni valakinek és az a valaki segíthet nekem tovább tökéletesedni. Ezen kéne gondolkozni, és erről kéne tanítani, mielőtt belelépünk egy párkapcsolatba, amely segíthet így felemelkedni vagy árthat úgy nekünk és a másik félnek, hogy saját szándékunkon kívül, ártunk magunknak és neki. Ne ártsunk senkinek, de segítsünk magunknak. Szép napokat nektek.