Az öröm az adásból van. Ha tudsz adni, akkor lesz öröm az életedben. Ha tudsz örülni más örömének, akkor tudsz adni. Az adás egy fontos szó a teremtésben. Adni csak abból tudunk, amink van. Tedd magad adó emberré. Töltsd fel magad élményekkel, hálával és örömmel, hogy legyen miből adni. Aki egyszer már adott, az megélte, hogy öröm lesz belőle: ahogy látjuk a másikon az örömöt, ez átterjed ránk is. Mi a mások öröméből tudunk töltekezni, ahogy mások pedig a mi örömünkből tudnak töltekezni. Képzeld el, ha elfogy az örömünk, akkor hihetetlenül szomorúak vagyunk, és azt tudjuk utána adni. Minél szomorúbbak vagyunk, annál kevésbé keresik társaságunkat, annál kevésbé vagyunk boldogok és egy idő után az, akinek nem keresik társaságát, az nem akar élni. Egyedül nem jó játszani. Örömmel feltöltve sosem leszel egyedül. Mindenki számára vonzóbb az öröm, mint a szomorúság. A szomorúság csak azokat az embereket vonzza, akik el akarnak menni. Akiknek teher az élet. Akik önigazolást keresnek saját haláluk megértéséhez. Akik meg akarnak halni, nem keresik a boldog emberek társaságát, mert akkor az a hitük, hogy az élet nem jó, borul. Akkor, amikor örülni szeretnénk, akkor tele vagyunk élettel. Vágyunk az életre, ami öröm. Ha az életed nem sok örömöt tárol, akkor nem élsz.

Az élet nem az, hogy elfoglaljuk a helyünket egy munkahelyen és leéljük az életünket minden nap ugyanúgy. Az élet öröm: ha munkahelyeden, ha párkapcsolatodban, ha családodban, országodban nincs öröm, akkor nem élsz. Ha viszont szeretnél élni, akkor valamit változtatnod kell. Változtathatsz a munkádon, a párkapcsolatodon, a családodon és az országodon is, de csak úgy, ha közben te is változol. Ha az országodban rosszul érzed magad - mert mindenki depressziós és szenved -, akkor hiába mész egy másik országba ezzel a szomorúsággal, mert akkor ugyanolyan rosszul fogod érezni magad ott is: te változz.

Ha örömet akarsz, akkor keress olyan embereket, lehetőségeket, hiteket, amely örömet okoz számodra. Az öröm olyan, mint a pestis: ragadós, terjed. Ha a te örömödet nem tudták elfogadni, nem sikerült átragasztani rájuk, akkor olyan nagy a baj, hogy a te örömöd nekik már túl nagy volt. A nagyon szomorú embernek kicsi örömöt kell adni, amit be tud fogadni. A nagyon boldog emberek nagyon sok örömöt tudnak még pluszban elfogadni. Ha növelni szeretnéd az életedben az örömöt, akkor mint mindenben, itt is meg kell határozni a kiinduló pontodat. Lehet, hogy azt hitted magadról, hogy boldog ember vagy, de ha találkoztál más, nálad sokkal boldogabb vagy sokkal szomorúbb emberekkel, akkor tudod igazán belőni magad hozzájuk képest. Ez is önismeret. Az, hogy mindenkihez képest hol tartok: hogy mennyire tudom fölvenni a ritmust egy nagyon vidám társasággal és mennyire tudok azonosulni egy boldogtalan gyászoló tömeggel. Mindent szeretnénk megismerni magunkban, hogy hol tartunk és ennek alapján szeretnénk változtatni magunkon, hogy hová szeretnénk tartani.

A boldogságot, örömöt ugyanúgy lehet tanulni, mint a matematikát. Ugyanaz az alap, hogy hol tartunk benne. A matekhoz is tisztán kell látnunk, hogy mennyit tudunk, hiszen arra fog épülni a következő szint. Az élet más fogalmaihoz is a legfontosabb tudás a kiindulópont, hogy hol tartunk benne. A kiindulóponthoz képest képzelhetek többet vagy kevesebbet is magamról, akkor önbecsapásban, önámításban szenvedek. Azok, akik becsapják magukat, nem lehetnek boldogok, mert elhitetik magukkal, hogy csupa öröm az életük, de nem érzik, nem tudják, hogy mi az öröm: következésképpen megtanítani sem tudják gyermeküknek. Ha nem tudom, hogy mi az öröm, boldogtalan vagyok. Ha azt látom, hogy a gyermekem is boldogtalan, akkor még jobban szenvedek és egy idő után nem is akarok élni. Boldogtalannak lenni nem jó, örömmel élni: csoda. Az örömben is,     - mint mindenben - kellenek a segítők: kellenek a barátok, ismerősök, családtagok, kollégák, akik valamilyen tükröt tartanak elénk. A tükörnek az a lényege, hogy nézz bele. Nézz bele és ha nem tetszik az, amit látsz, akkor változz. Aki nem hajlandó belenézni önmaga tükrébe, az sosem fog változni. Következésképpen, ha szomorú vagy és nem fogadod el mástól a véleményét - amely mutatja számodra szomorúságodat -, akkor nem kezdheted el a változás útját. Azon az úton minden megvilágítódik, ami nem jó neked és nem jó másoknak. Legyél okos és nézz bele a tükörbe. Ne sértődj meg, ha tükröt tartanak eléd, csak fogadd el és indulj el a változás útján. Minél gyorsabban haladsz, annál jobban fogod érezni magad. Minél több visszajelzést kapsz, hogy változol, megint csak jobban fogod érezni magad. Minél jobban érzed magad, annál boldogabb vagy. Minél boldogabb vagy, annál többen keresik társaságodat, amelytől megint jobban érzed magad. Innentől kezdve öngeneráló a folyamat. Addig viszont, amíg nem jutsz el a szembesítésig, addig állsz. Állhat egy ember egy életen keresztül. Ragaszkodhat hitéhez, hitrendszeréhez és szomorúságához is: ilyenkor az ember a makacsságot fejleszti ki magában. A makacsság meszesedést okoz a testben. A meszesedés merevséget jelenít meg jellemünkben és rugalmatlanságot: ha ezt látod, akkor lazíts, változtass azon, amitől merev lettél. Nem muszáj mindig igazunknak lenni. Néha csodálatos érzés, ha másoktól tanulunk. A makacs ember nem tud másoktól tanulni: merev és megállt. Erről írok legközelebb, hogy a merevséget hogyan lehet elengedni és hogyan tudunk lággyá, simulékonnyá, formálhatóvá válni.