Próbáljatok meg felülről ránézni a Földre. Eltávolodva tőle azt fogjátok látni, hogy minden fejlődik: nemcsak mi, hanem minden. A papucsállatkákból ma is alakul ki újabb és újabb létforma. A majmok ma is fejlődnek és újabb fajok születnek. Az ember most is több, mint 20 évvel ezelőtt. Miért ne fejlődnének gépeink is, tudásaink által? A mesterséges intelligencia a gépek fejlődésének a mindenkori csúcsa. Most ott tartunk, hogy a NASA-nál már olyan számítógépeket tudunk működtetni, hogy akár idegen létformákkal is tudunk beszélgetni velük. Természetesen az átlag embernek ez nem fontos, ezért a gépeink mindig egy átlagot elégítenek ki. Ráadásul ezeket a gépeket meg kell tanulnunk működtetni. Amikor kitalálunk valamit, akkor csak páran vannak, akik értik azt. Az a feladatuk, hogy minél több ember számára lehozható legyen a tudás. Minél többen tudják használni azt, akár készség szinten. Ehhez a tudást át kell alakítani arra a szintre, ahol be tudjuk mind fogadni vagy minket kell tovább „fejleszteni”, tanítani, hogy megértsük a jövő tudományát.

Miért jó, hogy ezt gépekkel tesszük? Azért, mert gépeink minket tükröznek. A mi tudásunkat, a mi vágyainkat és a mi „hol tartásunkat” is. Ez is egy tükör számunkra. Ebbe a tükörbe is belenézhetünk, és megállapíthatjuk haladásunkat felülről. Ha nem tetszik az, amit látunk, akkor haladhatunk megint más irányba, ha viszont tetszik, akkor fejleszthetjük tovább magunkat azon az úton, amelyiken járunk. A mesterséges intelligencia szóban is benne van a „mesterséges” szó. Nem tökéletes, ami mesterséges, de segít valamiben. Amikor előszőr kezdtük kialakítani a mesterséges élelmiszereket, még nem tudtuk, hogy hová visz bennünket. Most már van rálátásunk, jó pár év távlatából. Amikor élő élelmet eszünk, akkor élők leszünk és élvezzük az életet, és amikor mesterséges vitaminokat vagy táplálékot viszünk be a testünkbe, akkor már látjuk, hogy nem lesz ugyanolyan vitalitásunk, nem lesz annyi életkedvünk, mert az élet az élőből származik. Ugyanez várható a mesterséges intelligenciával is, mert egy ideig élvezzük, hogy a számológép kiszámolja helyettünk és ezzel felgyorsul életünk és másra tudunk fókuszálni, de egy idő után mindig megjelenik Rousseau után szabadon a „vissza a természetbe” mondás. Egy idő után nem fognak annyira érdekelni minket az autók, a minden technikával felszerelt házak, amelyek nem lélegeznek, de bekapcsolják helyettünk a világítást is. Félre ne értsétek, nekem tetszik a technika, de általában minden, ami a technika általi vívmány, egy idő után megbukik és visszatér az a természetesség utáni vágy, ami már elindult. Amikor hosszan ülsz az autóban és nő a feneked, akkor elkezdesz gondolkozni azon, hogy mozognod kellene. Ha mozogsz, akkor marad az autó egy ideig és ülsz tovább a dugóban, majd a munka után éjszaka lemész edzeni, és nem marad időd másra, mint munka, plusz dugók és edzés. Ha többet szeretnél, akkor át kell csoportosítanod. Vannak, akik azért járnak biciklivel, mert akkor az edzést egybe kötik a munkába menéssel, ahol a dugó kevesebb, de lassabb jármű révén, kb. ugyanannyi időt vesz el a munkába érés, viszont este már nem kell edzőterem. Ott a felszabaduló időben már lehet valamit kitalálni. Akár párkapcsolatot keresni, akár a meglévőbe energiát tenni, stb.

A mesterséges intelligencia ugyanúgy egy evolúció. A fejlődés lineáris, viszont mi - akik a gépek alkotói vagyunk - eldönthetjük, hogy melyik irányba fejlesszük őket. Ugyanígy dönthetünk saját fejlődésünkről, gyermekeink fejlesztéséről és dönthetünk arról is, hogy az evolúciós fejlődésben hogyan veszünk részt. Ha a gépeket válasszuk, akkor valahonnan elveszünk időt, de ha saját testi vagy mentális fejlesztésünket éljük éppen, akkor szintén az vesz el időt tőlünk. Mindig mi kell, hogy eldöntsük, miben szeretnénk fejleszteni magunkat. Amikor látjuk, hogy hova visz minket egy út, akkor könnyen haladunk, haladhatunk rajta. Vannak azonban még olyan utak, amelyeken nem haladtunk vagy akár az ember nem haladt még soha. Ki kell próbálni azokat is. Ha kipróbálunk egy utat, akkor utána mindig kell, hogy legyen egy konklúzió, amely összegez. Mi volt jó azon az úton és mi nem volt jó rajta. Azért kellenek ezek a konklúziók, hogy akik utánunk jönnek, már ne kelljen mindent újra „kipróbálniuk”, hiszen ha már valaki kipróbálta, akkor nekünk csak hozzá kell tennünk vagy meg kell változtatnunk azt. A családok erre szolgálnának. Nézd végig szüleid útját és haladj tovább rajta vagy alakítsd át és változtass vagy teljesen írd újra.
Ugyanilyenek a gépek is. Ha valami nem működik, akkor újra kell tervezni. Ha valami nagyon nem működik, akkor meg kell szüntetni és ha valami új és még nem ismerjük a hatását, akkor azt ki kell próbálni. Így haladunk előre.

Amikor egy ember kitalál valamit és még nincs kikísérletezve, hogy hatásában mit ad az emberiségnek, akkor nem szabadna nagyban gyártani, mert ha valaki már sok pénzt tesz bele, akkor biztos, hogy az ő érdeke ellene fog menni a közös érdekkel. Ha ez történik, akkor hiába szeretnénk beszüntetni az olyan autókat, amelyek szennyezik a levegőt vagy hiába akarunk üvegből inni műanyag palack helyett, érdekellentétek vannak.

Amikor megint fordul a Föld és elhangzik a „vissza a természethez”, akkor eddig mindig rosszul döntöttünk. Mindent, ami gép vagy művi, meg akartunk szüntetni (lásd: ipari forradalom). Gondoljatok csak bele, hogyha az ősember megszűntette volna a szakócát vagy elvetette volna a kerék értelmét, akkor hol tartanánk most? Nem mindent kell beszüntetni, csak azt, ami zsákutca volt. Azt viszont még gyártás előtt be kellene szüntetni, hogy ne tegyük tönkre a Földünket. Ehhez vannak vezetőink, akik jól, rosszul, de valahogyan döntenek. Amikor egy vezető jó és az egész javát nézi, az addig maradhat vezető, amíg csak akár. Az a vezető, aki nem jó és önérdeket képvisel csak, az mindig letaszítódik a trónról. A mindig letaszítódik különbözően történik: van, amikor puccsot hajtanak végre; van, amikor annyi bántást és szidást kap, amitől megbetegszik és meghal; és van, amikor egyszerűen a „fönt” dönt és fölé emel valakit tudásban, amitől a régi vezető tudása idejétmúltnak tűnik. Ez a legjobb, mert ilyenkor már van új vezető. A puccs után választani kell egy másikat. Mindig azok közül választódik ki az új vezető, akik megdöntik a hatalmat. Neki is van egy meglátása, de ha nem tanul az előző vezető hibáiból, akkor még nagyobb baj és még nagyobb kapzsiság lesz belőle. Na, most itt tartunk. Én megvárnám, amíg kialakul egy újabb felelős vezetés, ami fölé emelkedik a mostaninak. Ez a vezetőség most fejlődik, tanul tőlünk. Nekik kell megmutatnunk az irányt, hogy mi mit rontottunk el és mi volt fejlődésünben a jó. Ez a staféta átadása. Mi ezt még nem tettük meg. Rábíztuk magunkat a gépekre, azoknak tanításaira bíztuk gyermekeinket. Látjuk, hogy ez zsákutca, úgyhogy ki kell vezetnünk őket, sőt már magunkat is belőle. Nem azt írtam, hogy add el az autód és menj biciklivel ezután, de azt írtam igen, hogy gondold át, hogy egy gép, egy tárgy használata hogyan befolyásolta az életedet eddig, ennek milyen jó és rossz hozamai voltak és ahol nem volt jó, ott változtass. A következő alkalommal a gépek és a mi közös utunkról írok, lehetőleg az emberi vezetés által.