Ki vagy te? Ember. Hogy jön létre az ember? Egy anyából és egy apából. A Föld is így jött létre. Egy anyából és egy apából. Az atyaisten teremtette a Földet egy nőből és egy férfiból, mint ebben a valóságban mindent. Osztott világban élünk, és az osztódás férfivá és nővé, azaz Fele-séggé és Férjé tett mindent. Minden fél itt, ezen a bolygón, ezért mindenki keresi a társát, párját, hogy újra egy legyen. Egy teljes ÉN. Minden – ami teljes énné válik – rájön, hogy újabb egyesüléssel, újabb tudások várnak rá. Így haladunk előre; haza, a teljesség tökéletesedése felé. Emberből születtél, akkor egy embert kell magad mellé helyezni párként. Ha együtt megéltétek a teljességet, az még csak az emberi tudatszint. Utána rájössz, hogy miután teljes osztódáson megyünk keresztül, míg leszületünk ide; utána teljes fúzión kell keresztül mennünk, míg újra elérjük a teljes teljességet. Előtte viszont mindig meg kell keresnünk önmagunk fél-ségét, hogy kivé születtünk le! Vannak emberek, akik saját nemükhöz vonzódnak. Ezek az emberek még nem érték el a saját önmaguk teljességét, azaz nem készek fele-ségnek vagy férjnek lenni. Nekik még meg kell tanulni eljutni a fél állapotáig, amikor még saját nemükből választanak partnert. Ha saját nemükből választanak partnert, akkor még nem készek önmagukat elfogadni, megélni. Ez nem rossz, hanem egy állapot. Mint a gyermek, aki még nem nőtt fel. Nem haragudhatunk a gyermekre, ha még nem nőtt fel. Ezért nem haragudhatunk azokra, akik még nem élték meg teljes identitásukat nőként vagy férfiként. Nem betegség a szexualitás hiánya, mint ahogy az sem, ha túlzásba viszik – csak egyensúlytalan. Az egyensúlytalan pedig jelzi, hogy még nem kész, nem tökéletes. Ha egy férfi saját neméből megtanulja, hogy milyen egy férfi, akkor egy nőhöz fog vonzódni; mert teljessé egy nő – azaz az ő egyik aspektusa – fogja tenni. Ha a férfi még nem férfi, akkor egy férfitól vagy egy férfias nőtől fogja megtanulni azt, hogy ki Ő, mindaddig, amíg férfiassága megszületik. Utána Ő is csak nővel tudja kiegészíteni magát. Ugyanígy működik a gyermek. A gyermek még nem nőtt fel. Ha nem nőtt fel, akkor segíteni kell felnőni neki. Olyan tudásokat adunk át számára, amelytől felnőtté válik. Ha felnő, akkor saját maga kiegészítésére szintén egy felnőttet – másik nemből vagy saját neméből választ. Ha a felnőttet egy másik felnőtt kiegészíti, akkor még többet tud. Akkor fejlődik.

Ha egy kör elérte a kör állapotot, akkor tágul. A tágulás létrejöhet egy torzió által is, és létrejöhet folyamatos növekedés által is. Egy kör, ha torzul, akkor ovális vagy amorf formát vesz fel, míg tágul. Akkor egyensúlytalanul jutunk el a következő teljes körig. Ha viszont folyamatosan nő, azaz tágul, akkor mindig egyre több, egyre nagyobb. Így kellene haladni az embernek, de ez lefordítva azt jelenti, hogy tökéletes félkört alkot egy férfi, ahhoz tökéletes félkörként kapcsolódik egy nő, és a kettő tökéletes összhangban, nem amorf módon nő. Ez nincs. Honnan tolódik el az arány? Onnan, hogy azt állítjuk, hogy fontosabb a férfi, vagy azt állítjuk, hogy fontosabb a nő. Egyik sem lehet fontosabb egy körben, mint önmaguk egyforma fele. Erre épülnek a vallási eltolódások. Ahogy már az előző cikkemben írtam, az anyaisten és az atyaisten közül egyik sem lehet fontosabb. Kipróbáltuk. Rengetegszer éltünk emberként úgy, hogy az anyaistent éltettük, és rengetegszer– most is – élünk úgy, hogy az atyaistent éltetjük. Nem látjuk, hogy nem jó? Nincs egyensúly. Nem lehet egy testben egyensúly úgy, hogy nem hiszünk a testben, csak a szellemben, és fordítva sem volt soha egyensúly.

Kezdjük a testtel! Isten létrehozta. Létrehozta a testet, amelyben belelehelte a szellemet. A szellemet, amely Ő. Az atya. Az Isten. És mi azt mondjuk, hogy Isten kívül helyezkedik el bennünk. Kívül nem lehet az Isten, a lehelet, mert akkor nem élnél. Létrehozta az életet egy testben, amelyet a Föld szült. A Föld, amely mi, testként vagyunk. A Föld, nem porból és vízből van bennünk, hanem a Föld által megtermelt élelemből. Abból, ami éltet minket. Így vagyunk föld, és nem úgy, hogy isten sárgombócból formált minket. Így, élelemből, amely nincs a Föld nélkül. Sárgombócból nem születik ember, kivéve, ha olyan teremtő erővel rendelkezel, mint Jézus. Ő bármit életre tudott kelteni. Miért? Mert elhitte, hogy ő a Földből, és az atyából, az Istenből lett. Ugyanúgy, mint te, vagy én, vagy bármelyikünk. Mi vezet el ennek megértéséhez? Az, ha egyensúlyban leszel a teremtőddel. A teremtőddel, aki anyád és apád egyben – benned. Tebenned, mibennünk ott van apánk és anyánk. Ez nemcsak a fizikai apánkat és fizikai anyánkat jelenti, hanem azt, aki megalkotott minket. A Földet, tehát Istenanyát; és az Eget, tehát az Atyaistent jelenti. BENNÜNK. Akkor mi a teremtő Isten gyermekei lettünk. Élünk is ezzel a tudásunkkal. Teremtünk. Mit jelent ez? Azt, hogy beszélünk. Szólunk. És Isten azt mondta, hogy szólj, és lesz. Teremtünk. Ha tudod ezt, és ha nem tudod ezt, akkor is teremtünk. És hogy miből? Abból, amik lettünk. A bennünk lévő erőből, hitből, igazságból, és a bennünk lévő frusztrációkból is. Mindenből, ami vagy. Annak felelősségével együtt.

Tudjuk például, hogy mi történik akkor, amikor egy ember dicsér? Kiáramlik belőle a szó, és hat. A szó hanghullámok sokasága. Indulatok alakítják. Ez teremt. Ha a szót érteni akarod belőled, akkor értsd meg azt először, hogy ki vagy. „Nem az fertőzi meg az embert, ami bemegy, hanem ami kijön belőle”. Fontos hogy értsd! Amit adsz – az vagy. Ha csupa indulat vagy, akkor mit hozol létre magadból? Egy újabb indulatot valakiben. Belőled átmegy valakibe az indulat, de miközben megnyilvánul belőled, azt teremted magad számára is mindaddig, amíg nem vagy hajlandó szembenézni azzal, hogy ezt te hoztad létre. Gyermekedben például, környezetedben, és bárhol, ahol vagy, mert elengeded energiáidat puszta jelenléteddel. Meg kell tanulnod beilleszkedni a társadalomba, de ki fognak lökni magukból, ha állandóan haragos vagy, dühös és indulatos. Állandóan panaszkodsz. Nem fogják kérni, azaz téged nem fognak akarni, és olyan egyedül leszel, mint az ujjam. (Bár az ujjam nincs egyedül, nem tudom, miért alakult ki ez a mondás.) Egyedül lenni pedig nem jó. Akkor nem fuzionálsz, hanem osztódsz. Még többet engedsz el magadból. Még többet panaszkodsz, még többet bántasz, de nem tanulsz senkitől, így egyszer csak elfogysz.

A tudatos ember ilyenkor dönt, hogy már nem akar elfogadni semmi újat a világból, bezáródik, és egy idő után kiventilálja azt, aki volt, és elengedi az összes energiát magából, azaz Isten másik aspektusát, a férfi Istent, azaz az Atyaistent, és meghal. Kileheli a lelkét. De a lélek továbbél. A fény nem tűnik el. Nem tűnik el innen. Sőt a Föld, azaz anyaisten továbbra is vonzani fogja magához a fényt. Azt akarja, hogy szüless újjá, és játssz. És élj! A játék akkor kezdődik, ha megérted, hogy TÁRSAS. Társasjátékról beszélünk. Olyan társasjátékról, amilyen még jól nem zajlott itt. Ez a játék arról szól, hogy egyforma tudás van a nőben, és egyforma tudás van a férfiban. Ha már kész vagy ennek elfogadására, akkor izgalmas játéknak nézel elébe. Ha viszont még fontosabb a nő, vagy akár a férfi tudása számodra, akkor a te tudatosságot egyensúlytalanul fog fejlődni. Rájössz, hogy a te gömböd folyton – mint egy amorf forma – úgy fog éppen alakot váltani, akár több életen keresztül, hogy hol női aspektusból fogsz mindent elhinni, hol pedig férfi aspektusból. A férfi aspektus élése közben maszkulin leszel, és akár nőgyűlölő; míg fordítva pedig feminin leszel annyira, hogy akár amazonná válhatsz. Az amazon már nem tud férfival kapcsolódni, annyira elment egy másik irányba. Az értés ez. Ezt kell megértened, és ehhez képest kell visszamenned saját nőies vagy férfias aspektusod önmegismerésére, azt ki kell egészíteni az ellenkezővel, majd megérteni, hogy ez mind a testben zajlik! A testben, amivel ha spirituális vagy, akkor alig, vagy egyáltalán nem foglalkoztál; és ha pedig csak a Földben, a testben hiszel, akkor el kell kezdened megértened az Atyaistent, aki többet hoz életedhez, mint ami eddig voltál. Van egy fény fönt, és van egy fény lent. Mind a kettő pont annyira fontos. Nem lehet különbséget tennünk! Az atyával nem lehetsz kapcsolatban test nélkül, és az anyával nem tudsz máshogy kapcsolódni, minthogy leszületsz, és testet hozol létre –TE. Ez a TE játékod. Mindannyiunknak a saját játéka ez, ahogy élünk a Földön. Ha megérted, hogy a testedben zajlik minden, akkor először ismerd meg azt. Rakd helyre, és kezd el lehozni a tudást! Test nélkül nincs értelme a spiritualitásnak. Test nélkül nem tudsz hova lehozni tudást. A fény egy formában tud megmaradni. Ha nincs forma, amely megtartsa azt, úgy elillan. Ez a testünk, ezért kell vigyáznunk rá. Ha a testünk rossz állapotú, akkor csak nehéz fényeket tud rögzíteni. A nehéz fények sötétek. A sötét fények bántóak. A bántó fények betegséget okoznak a mi szánkból is. Akármennyire is szeretnél jó lenni, ha rossz állapotú a tested, akkor nem fog menni. Gyógyulj meg! Mérd fel, hogy hol tartasz, milyen állapotban vagy, és edz, fuss, egyél jól magadhoz képest; és minél jobb állapotú vagy, annál kedvesebb emberekkel fogod körülvenni magad! Annál jobban fejlődsz. És ha olyan emberekkel veszed körül magad, akik jót mondanak, kedvesek, akkor figyeld meg, hogy változol. Számodra az a fenti fény a segítség, hogy elfogadod mások segítő szerepét, tudását. Erről írok legközelebb.