Minden, ami a szeretet, értés. A szeretet nem csak fikció, hanem lehetőség. Arra, hogy megértsük egymást. Nem lehet úgy szeretni, hogy nem tanultad. Akármennyire is furcsa, mégsem lehet. A szeretetet is meg kell tanulni. És ha megtanultad, akkor tovább tudod adni. De mi természetesnek vesszük, ha szeretünk. Mert nem tudjuk, hogy lehet tanulni és ezáltal lehet fokozni. Ha fokozod a szeretet mértékét, akkor jobban érzed magad mindenkivel. Mindenki, aki be tudja fogadni a szeretetet, annak segítség kell. Ha egy ember csak annyi szeretetet tud befogadni, amit otthon megtanul, akkor semmivel sem lett több. Nem tanult semmit. De ha még azt sem tudjuk befogadni, amit otthon kaptunk, akkor végképp megrekedtünk. Nem hogy haladtunk volna, hanem inkább visszafordultunk. Ha úgy tudunk szeretni, mint szüleink, akkor legalább odáig eljutottunk. De ha még úgy sem, akkor előbb tőlük kell tanulnunk. Miért szeretnek úgy, ahogy szeretnek. Mi az oka, hogy csak annyit tudnak adni, amennyit adnak? Mi az oka, hogy nem értik, hogy nekünk milyen szeretetre van szükségünk? Mert igen, a szeretetnek van különbözősége. Lehet, hogy szüleink nem kaptak elég szeretetet otthonról, ezért máshonnan próbáltak tanulni. Nekünk meg ez sem elég. Mindig többet szeretnénk. Miért? Mert nem figyelnek ránk. Nem tudják ezáltal megérteni, hogy mire, azaz milyen fajta szeretetre van szükségem nekem. És nem értik, hogy miért nem elég vagy miért nem elég jó, amit adnak. Azt mondják, hogy elégedetlenek vagyunk. Pedig sokkal többet adnak nekünk, mint amit ők kaptak szüleiktől. És nekünk még ez sem elég. Nem az a gond, hogy adnak, hanem az, hogy nem pont azt, nem pont úgy, ahogy szeretnénk. Nem figyelnek ránk és akkor nem értenek minket. Ha figyelni akarnak ránk, akkor energiára van szükségük. Ha nincs, akkor nekik is hiányzik, tehát egyáltalán nem érnek rá figyelni ránk. Mert fel kell tölteniük a készleteket. Hogyha figyelmet kapsz, ahogy írtam valamelyik előző írásomban, akkor energiát nyersz. Ha nem kapsz figyelmet, akkor minden energiád elfogy, eltűnik. Nincs, aki töltsön. Sőt gyermeked is azt várja, vagy a környezeted, hogy őket is te töltsd föl. De miből? Ha már nincs. Nincs semmi. Akkor hogyan szeressem gyermekem? Hogyan éreztessem vele, hogy Ő a legfontosabb számomra? Hogyan segítsem abban, hogy feltöltés, ha én sem vagyok feltöltve.

Abból adunk, amink van. Ha nincs semmink, akkor azt adjuk tovább. A hiány, az fény hiány, tehát sötétség. A sötétség tehát nem más, mint valaminek az árnyéka. Az, ami nincs. Ami nincs - tehát energia -, abból nem lehet semmit adni. Ha azt várja tőled valaki, hogy töltsd föl, de neked még kevesebb energiád van, mint neki, akkor nem hogy fel fogod tölteni, de még el is veszel. Miért? Mert kért tőled valamit. De azt most nem tudod megadni neki, mert neked üres a kaptár. Nincs benne semmi. És abból adni nem lehet. Ezért felveszel belőle egy kis energiát, hogy rá tudj figyelni és akkor legalább azt érzi, hogy figyelsz rá. Nyilván nagy töltés nem lesz belőle, de legalább annyi hogy figyelmet kap. Az pedig tölti. Akár abból, amit ő adott neked. Még így is jobb, mintha semmi sem történne közöttetek. De az energia nem vész el, csak átalakul. Ha a tiéd volt, én átvettem, te újra átveszed, és így tovább. Akármeddig fenn tudod tartani az energiát. Ha fenn tartod, akkor forog. Áramlik. Ha áramlik, akkor él. Ha él, akkor gyorsabban rezeg, gyorsabban mozog. Az irányát is tudod változtatni. Hogy kinek adod tovább. És ha tovább adtad, akkor újra vissza fogod kapni. Ha pedig visszakapod, akkor megint adhatod tovább. Ilyen értelemben az energia soha nem fogy el. De mi nem úgy éljük az életünket, mint ahogy azt az iskolában megtanuljuk. Hiszen ezt mindannyian megtanuljuk, hogy energia nem vész el, csak átalakul.

Akár hasznos energiát is tudunk termelni, hiszen használunk olyat, hogy levegő, kőolaj vagy szén, amely áramot vagy valamilyen energiát termel. Ha én hasznosítom a kőolajat, akkor fűtök belőle. Ha fűtök, akkor energia szabadul fel. Ezt az energiát akármeddig tudnánk felhasználni, ha forgatnánk azt. Itt még nem tart az emberiség, vagy már mégis, csak tudásokat bizony zárolnak. Azért, mert ahhoz, hogy energiát termeljen valami, most még fizetnünk kell. Az ember is termel energiát. Áramot. Hőt. És káros kibocsájtása is jócskán van. Ha egy ember rosszat eszik, a káros kibocsájtása is megnő. Ha jót, akkor könnyebb energiákat lövel a környezete számára, magából ki. Az a káros kibocsájtás, amelyet nem tud hasznosítani most az ember. Ezt hívjuk káros kibocsájtásnak. És ha mégis hasznosítanánk? Ha az ember is képes lenne magából kijövő gázok helyett akár oxigént kibocsájtani? Mi lenne akkor? Mi történne akkor társadalmunkkal? Olyan világba kerülnénk, amelyre nem vagyunk még készen. De a lehetőségét ne vessük el magunkból. Lehet, hogy eljön a pillanat, amikor az ember elérkezik oda, hogy már nem szennyezi a levegőt, a vizeket, vagy akár a föld valamely területét. Ha elérkezik ez az idő, máshogy élünk.

Ma még elképzelhetetlen számunkra, hogy az ember összhangba kerülhet saját környezetével. Saját hazájával. Saját bolygójával. Ha az ember kész lesz erre, akkor nem arra kell felhívni a fiatalok figyelmét majd, hogy ne szemetelj, hanem arra, hogy ne egyél olyan táplálékot, amely szennyez. Minden, ami alacsonyabb rezgésű nálad, az számodra szennyező. És ha alacsonyabb a rezgése, akkor neked, méreg. Ami lefelé húz. Amelytől változol, de nem pozitív irányba. Amelytől nem egészségesebb, hanem betegebb leszel. Környezetünk tele van, ártalmas, azaz számunkra ártalmas anyagokkal. Mi ebből főzünk. De miért, hiszen ha megkérdezzük azokat az embereket, akik biogazdálkodással foglalkoznak, azt mondják, hogy olcsóbb a bio élelem előállítása! Akkor miért szennyezzük földünket különböző műtrágyákkal, különböző növényvédő szerekkel, és különböző szintetikus, azaz emberi szemmel nem élő anyagokkal? Miért hozunk létre drágább és rosszabb minőségű élelmeket? Kinek jó ez? Nekünk biztos, hogy nem. Minél több a „mű” anyag a testedben, annál nagyobb az úgynevezett káros kibocsájtásod. Még az autónkra is jobban figyelünk. Megvédjük a környezetünket tőle. De az ember káros kibocsájtásával senki nem foglalkozik. Miért? Ráadásul rengetegen vagyunk. Többet ártunk, mint az autóink. Többet, mint repülőink. És többet, mint állataink, akiket mi etetünk műanyagból. Minden az üzletről szól. De ha így folytatjuk, akkor egy idő után, már nem lesz kinek eladjunk, mert nem lesznek emberek. Mert nem lesz bolygónk.

Vigyázzunk rá. Vigyázzunk arra, amin élünk. Vigyázzunk arra, amiben - azaz házunk, lakásunk - élünk. Vigyázzunk környezetünkre. Hogyan? Úgy, hogy átgondoljuk, hogy kinek mire van szüksége. Minél több műanyagot ettél, annál inkább lent van a rezgésed. Minél egészségesebben próbálsz élni, annál magasabb rezgés képviselője vagy. Ha magasan, vagy magasabban rezegsz, akkor kevésbé szennyezed a légteret. És ha kevésbé szennyezed, akkor máris gyógyítottad a földet. De ha nincs pénzed jó minőségű élelemre, akkor szennyezel. És ha szennyezel, akkor lent vagy. És ha lent vagy akkor egész társadalmunkat betegíted meg. Kié a felelősség? Mindenkié! Mindenkié, aki felismeri ezt. Az olcsóbban előállított élelmet ne adjuk drágábban, mint azt, ami ugyan rosszabb minőségű, de szemét. Az a közértekben általában  megvásárolható „élelmiszer”. Azt esszük. Nincs benne semmi hasznos. Ürességet fogyasztunk. Olyan ürességet, amelytől azt várjuk, hogy energiánk legyen. De nincs. Mert nincs benne semmi. Ha jobb minőségű élelmet eszel, nem leszel olyan gyorsan éhes. Ha pedig rossz minőséget adsz magadnak, akkor akár egész nap ennél.

Van, aki alacsonyabban rezeg és van, aki magasabban. Ha olyan élelmet adsz annak az embernek, aki alacsonyan rezeg, ami magas tápértékű, már be sem tudja fogadni. Ha befogadja, lehet, hogy kihányja. Miért? Mert túl nagy a rezgés különbség. Ha nagyon lent van valaki, akkor neki lehet alacsony tápértékű élelmet elkezdeni adagolni. Minden egyes energia befogadása után mehetsz feljebb. Erősebb, azaz jobb minőségű táplálékot egyél. Ha már bírod az eredetit, azaz olyat, amelyet megtermel valaki, akkor mehetsz még följebb. Hogyan? Úgy, hogy megáldod az ételt. Ha megáldod, még magasabban fog rezegni. Azt is be kell tudni fogadni. Ha megáldják, akkor segíteni akartak neked. De nem tudják, hogy te még nem ott tartasz. és ha már mégis, akkor kifejezetten segít az étel. Jobb lesz tőle a közérzeted, gyógyul a tested, de először mindig fel kell mérni, hogy hol tartasz. És ha ott tartasz, hogy áldott élelmet fogyassz, akkor hajrá. Aztán emeld tovább rezgését. Úgy, hogy már nem fogyasztasz állati élelmet. De ha még nem ott tartasz, akkor kívánni fogod. És ha kívánod, akkor jelez a test, hogy ő még nem ott tart ahol szeretnéd. És akkor még fölöslegesen eszel növényeket, mert hiányod van. Abból, ami a hús, vagy abból, ami a vaj, vagy táplálék, amely állati eredetű. A saját jelzéseidet kéne figyelned. De nem megy. Mert már arra sem tudunk figyelni, hogy mi jó nekünk. Nem értjük saját testünk jelzését, mert azt mondják, hogy az nem jó. Ne kívánj olyat, ami nem jó neked. És ki fogja megmondani, hogy mi a jó nekem? Az, aki érti, hogy hogyan működik egy test. Az, aki látja, hogy mire van szükséged. Neked. Nem az átlagnak, nem mindenkinek vagy bárkinek, hanem neked! Bizony van, amikor olyan lent vagyunk, hogy akár gumicukorra van szükségünk. És bizony van, amikor pedig annyira fenn, hogy már tényleg fénnyel táplálkozunk. De a kettő között rengeteg szín van. Rengeteg féle élelem. És rengeteg féle ember. És az ember nem egyforma. Véletlenül sem. Van, aki magasan és van, aki alacsonyan rezeg. Sőt, tovább megyek. Saját testeden belül is különböző rezgések vannak. Tehát nem vagy egységes.

Ha egységes lennél, akkor nem lehetne olyan, hogy a nyakam, vagy a szemem fáj, de egyébként teljesen egészséges vagyok. A teljes egészségbe a nyakad és a szemed is benne van. Ha pedig egyik testrészem alacsonyabban rezeg, mint a másik, akkor nem egyforma élelemre van szükségem. Ha a szememet táplálom, lehet, hogy még gumicukor kell. És lehet, hogy a szívem már kész jó minőségű táplálék behozatalára. És, hogy a spirituális emberekre is gondoljunk, lehet, hogy agyad már csak fényből fejlődik. Mindegyikre szükségünk van. És ahogy egyre jobb állapotú a tested, annál kevesebb már a gumicukor és annál több a természetes élelem. „Vissza a természethez” Lehet, hogy e mondat mögött sokkal több van, mint eddig gondoltuk volna. Az emberek éheznek, és fáznak. Olyan élelmekkel látjuk el őket, amelyek megbetegítik őket. Miért? Mert nem akarjuk, hogy károsak legyenek mindannyiunk számára. Ha megetetjük őket egészséges élelemmel, meggyógyulnak, és hasznos részei lesznek a társadalomnak. Hasznosak és egészségesek lesznek. Ez egy másik módja a  helyreállításnak, mint amiben eddig hittünk. Próbáljuk ki. Mi történhet. Legfeljebb egészségesebb emberek születnek. Legfeljebb egészségesebb társadalmak születnek. És legfeljebb olyan emberiség születik, aki hasznos tagja a földnek. Mint a növények. Amelyek megszűrik az általunk kibocsájtott rémségeket. És megszűrik az állatok is. A bálnák, megtisztítják a vizeket. És kibocsájtanak olyan anyagokat benne, amely gyógyítja a földet.

Mi is képesek leszünk erre, csak tudatosságunkat kell újra felismernünk. Mi nem ártani jöttünk, hanem segíteni. Mérjük fel, hogy hol tartunk most és használjuk tudásunkat megfelelően. Jó gondolkozást kívánok.