Vajon min múlik, hogy az univerzum működik-e tovább vagy sem? Mi kell hozzá, hogy tönkre menjen, felrobbanjon, becsődöljön? Emberi akarat. Emberi bántás. Emberi meg nem értés. Ne felejtsétek el, hogy mi teremtünk. Olyat, amit el tudunk képzelni. Olyat, amihez nem elég az energiánk, és ha nem elég az energiánk, akkor az ellenkezőjét teremtjük meg annak, amit szeretnénk. Gondolkozzunk. Két ember szereti egymást: mindkettőnek önbizalom hiánya van. Ezek energiák. Hiányról beszélünk. Abból is teremtünk. Valamelyik írásomban már leírtam, hogy egy egyenesen, ha elképzeljük magunk energia szintjét, akkor egy 10-es skálán mozgunk. A 10-es skála első számjegye az 1, az utolsó a 10. Ha az 1-esből teremtünk, az valaminek a teljes hiánya. Ha a 10-esből, akkor az valaminek a tökéletessége. Nézd meg, hogy mid van. Hiszel-e abban, amiről szólna teremtésed, vagy sem? Ha hiszel, akkor 3-as 4-es között állsz a teremtő energiáddal. Ha tudod, hogy valami meglesz, akkor 5-ös fölött állsz vele, és ha egyértelműen meglesz az, amit szeretnél, akkor 10-es a teremtő erőd benne. Ha 10-es, akkor nem kell segítséget kérni hozzá. Ha viszont csak 1-es, akkor muszáj. Ha muszáj segítséget kérni, akkor jön az Istenem segíts, vagy anyu, apu segítsetek, vagy a barátaim segítsenek nekem. Akkor derül ki, hogy a többiek hozzám képest hol tartanak. Ha ők jobban hisznek bennem, akkor az ő energiájukból sikerül az, amit szeretnék. Ha ők sem hisznek bennem, mert nincs elég energiájuk, akkor nem fog sikerülni általuk sem, az ő közreműködésük által sem, amit szeretnék. Ha nem sikerül teremtésem, akkor csalódott vagyok. Csalódott, mert energiám ment el arra, hogy teremtsek, és nem sikerül így sem. Ekkor fel kell tőltődnöm. Ha nem töltöm fel magam, akkor ugyanabból az energiából teremtek, ami maradt. Ha ugyanabból teremtek, ami maradt, akkor még rosszabb lesz a teremtésem. Még kevésbé sikerül teremteni.

Mindig abból teremtünk, amink van. Nem tudunk másból teremteni. A felnőtt embert az különbözteti meg a gyermektől, hogy Ő már felméri a teremtő erejét. Látja az energiaszintjét és felvállalja annak felelősségét, és ha lemerült, akkor elmegy feltölteni magát. Minden embert más tölt. Azok az emberek, akik energiahiányosak, szintén teremtenek. „Biztos nem fog sikerülni neki”, vagy „Meg se próbáld, mert lehetetlen” stb. Ebből is teremtünk. Kis kishitűséget. A kishitűség nagyon nagy károkat okoz földünk és univerzumunk számára. A kishitűség félelem, a félelem pedig hiány. Hiányból csak hiányt teremtünk. „Jaj Istenem, mi lesz ha…” Ezzel az attitűddel ugyanúgy teremtünk, mint azzal, amikor magabiztosan azt mondjuk, hogy szeretett bolygónk virágzik. Szeretett családunk él, vagy szeretettel gondolunk rátok . Hiszünk a bolygó újraéledésében, és bízunk vezetőinkben, bízunk önmagunkban stb. A vezetőink azzal az energiával szembesülnek, hogy úgysem fogják megoldani azt, ami van az országunkban. Óriási hiányokat, félelmeket, hithiányokat küldünk feléjük, „támogatásul”. Ilyenkor vezetőink vagy megbetegednek, és akkor valóban nem lesznek képesek megvalósítani azt, amit ígértek, vagy spirituális védelmeket fognak kérni magukra, amely ugyan nem engedi be az energiát, ami bántja őket, de azt sem, ami segítené őket. Mi onnantól sem támogatói nem lehetünk nekik, sem bántói nem lehetünk nekik.

Amikor ártunk, annak ugyanúgy, mint gyermekkorunkban: következményei lesznek. Aki rosszat tesz, azt megbüntetik. Nem azért, mert azok a szülők gonoszak, hanem azért, hogy a gyermek tanuljon belőle. Amikor a büntetésből tanul, akkor utána már nem akar bántani. Mi is tanuló szakaszunkat éljük. Amikor a vezetőink nem kapnak elég energiát, főleg támogatást, akkor országunk ott tart, ahol most tart. Nem virágzik, hanem hanyatlik. Támogatás nélkül még a gyermekünk sem jut el odáig, hogy elhiggye, képes megcsinálni, amibe belekezdett. Ha a vezetőink nem kapnak támogatást, csak bántást, akkor közös büntetésül úgy élünk, ahogy együtt teremtettük. Mindenki szenved. Magyarországon rengeteg a bánat, a harag, a gyűlölet. Ebből is teremtünk. Ezt kell megtanulnunk felülírni úgy, hogy először szembesülünk vele.

Amikor bennem sok harag volt, akkor mindenkit szidtam. Rájöttem, ha mindenkit szidok, akkor engem is folyton szidnak. Amit adunk, azt kapunk. El kéne jutni odáig az országunknak, hogy egy évig ne mondjunk legalább rosszat vezetőinkről, és bízzunk bennük, akármit is látunk. Olyan tisztuláson menne keresztül országunk, hogy nemzetközi nagyhatalommá válnánk. Ha ugyanezt megtennénk családunkban, baráti társaságunkban, vagy munkahelyünkön, országunk felvirágozna. Mi kell ahhoz, hogy teremtsünk? Energia. Honnan kapjuk az energiát? Egymástól és fentről. Mi az a fent? A bolygók, a nap, a csillagok, az Istenünk. Innen érkezik minden. Mi viszont a fenttel is haragban vagyunk. Nem közvetítünk semmi pozitívot fölfelé. Nem hiszünk Istenünkben, csak magunkban. Nem hiszünk az emberiségben, csak magunkban. Ha magunkban sok energia, azaz fény van, akkor egy darabig kitart és egyre jobb dolgokat teremtünk. Ha viszont teremtésünkért nem kapunk semmit, nincs dicsérete, értéke, akkor el fogjuk veszíteni lelkesedésünket, és abból a lelkesedés-hiányból, ami maradt, abból fogunk megfásultan teremteni. Mindig abból, amink van. Ha elfogy, és nem vagy jóban senkivel, sem itt a földön, sem ott fenn az égen, akkor honnan fogsz töltődni? Ki fog téged feltölteni, hogy teremthess? Mit fogsz úgy energiavesztetten teremteni? Békétlenséget, harcot, bosszúállást, stb. Ebből teremtünk.

Az iskolában újra „hangolhatnánk” gyermekeinket. Otthon „újra hangolhatnánk” gyermekeinket, és a munkahelyeinken szintén „újra hangolhatnánk” őket. Így változna meg pillanatokon belül világunk. Elég csak annyit mondani, hogy „nem szarunk olyan tányérba, amelyből eszünk”. Ne bántsuk a munkaadónkat, mert magunk alatt vágjuk a fát. Minél bántóbb energiákat viszünk be a munkahelyünkre, annál inkább fog leomlani a rend a munkahelyünkön. Minél többet szidjuk családunkat, annál nagyobb harcok lesznek benne, és minél inkább szidjuk országunkat, világunkat, annál inkább ezt küldjük ki energiaként az univerzumunkba. Ebből teremtünk, ezáltal az univerzum fele hadban áll velünk. Nem tud békés lenni időjárásunk, mert mindennel harcolunk. Ha esik az eső, akkor az a baj, ha nem esik, akkor meg az a baj. Semmi sem jó. Azok az emberek, akik elfáradtak, energia-hiányosak, csak bántani és morogni tudnak. Mutassunk nekik egy irányt. Legyünk mi különbek. Legyünk kedvesek, jóindulatúak, szépek. Segítsünk az emberiség felfelé haladásában. Ne csak szavainkkal, hanem tetteinkkel is. Mutassunk mintát, azaz példát, hogy meg lehet csinálni. Az első lépés csak annyi, hogy nem szidjuk munkaadónkat, családunkat, országunkat. Ha mégis „kicsúszik” valami szidás, akkor szembesüljünk vele. Ez akkor fog megtörténni, amikor elfáradtunk. Akkor, amikor nincs energiánk, és akkor, mikor bántanak minket. Az mindig elviszi az energiánkat. Tanuljunk ebből, és így legyünk spirituálisak. A fent a spiritualitás. Attól nem vagyunk fent, hogy hiszünk abban, hogy Jézus fent volt. Attól viszont fent lehetünk, spirituálisak lehetünk, hogy törekszünk arra, hogy úgy éljünk, mint Jézus. Mi kell ehhez? Szembesíteni kell magunkat azzal, ha hibázunk. Azzal, ha elfogyott az energiánk, és azzal, hogy nem tartottunk ki elég ideig.

Sok hibánkat kell orvosolnunk. Sok rossz mondatot kell felülírnunk. Addig, amíg élünk, javíthatunk rajta. Amikor már nem élünk, nem tudunk hálásak lenni szüleinknek, főnökünknek, barátainknak. Jó gondolkozást kívánok hozzá.