Először is, csak akkor tudunk megbocsájtani, ha szembesülünk azzal, hogy valaki megbántott minket. Ha megbántottak, akkor meg kell tanulnunk hangot adni neki. Azt kell tudnunk mondani, hogy nekünk az fájt, amit mondott a másik. Sokunknak az sem egyértelmű, hogy bántanak minket és még többen vagyunk, akik úgy gondoljuk, hogy nem mondhatjuk el a másiknak, hogy megbántott, nehogy megsértsük őt.

Amikor így gondolkozunk, akkor máris alá-fölé rendeltségi viszony alakult ki köztünk. Ahol alá-fölé rendeltségi viszony van, ott az, aki fölül van: nem érzékeli azt, hogy bántja a másikat és aki alul van: az pedig nem gondolja, hogy szóvá teheti azt, hogy bántották. Ilyen alapvető normákat kell helyreállítani ahhoz, hogy bocsánatot tudjunk kérni, ill. hogy meg tudjunk bocsájtani.

Honnan indul az, hogy egyik ember jobb, mint a másik? Onnan, hogy különbözőek vagyunk. Mindenki egy másik sugárnyalábot hordoz önmagában a minden fényéből, a minden tudásából. Ez a szép benne, hogy én nem tudom azt, amit te és te sem tudod azt, amit én. Ha mindketten többek szeretnénk lenni, akkor megtanuljuk egymás tudását es nagyobb sugárnyalábokat tárolunk, így nagyobb tudásaink vannak. Ettől többek vagyunk, de nem azért, hogy bántsunk, hanem azért, hogy tanítsunk.

A tudásnak fénye van. Ez a karizma. Minél nagyobb a fény, annál nagyobb a karizma. A „kar izma” szimbolizálja azt, hogy a fény, a tudás erőt jelent. Meg kell tanulnunk az erőnkkel bánni, mert különben számunkra is lecke érkezik: azok, akik tudnak és fényesek, tanítaniuk kell azokat, akik kevésbé tudnak és kevésbé fényesek. A fény azért világít, hogy azok az emberek - akik kevésbé fényesek – észrevegyék, hogy számukra hol van a tudás, hol, kitől kell tanulniuk. Az erővel vagy tudással vissza is lehet élni. Ha a tudást nézzük, akkor lehet hőzöngeni vele vagy hatalmat szerezni vele úgy, hogy elnyomunk másokat vagy fel is lehet emelni magunkhoz azokat, akik kevesebbet tudnak, ha kérik.

A tudás legnagyobb problémája, hogy amikor valaki nem tud semmit, akkor képes tanulni, de amikor valaki el kezd tudni egy kicsit, akkor azt hiszi, hogy mindent tud. A mindent tudásnak az igazi  lényege, hogy már nem akarjuk lenyomni a tudásunkat mindenki torkán. A kis tudásnak pedig ezzel ellentétben az a lényege, hogy boldog-boldogtalannak le akarjuk dugni a torkán. Minél nagyobb tudással rendelkezel, annál nagyobb a tapintat is benned. Minél nagyobb a tudásod, annál kevésbé akarsz hősködni vele, tehát annál szerényebb leszel. Ahhoz viszont, hogy a tudás - tehát a benned lévő fény - látszódjék, meg kell nyitni magad. Ha megnyitod magad, akkor pedig kiderülnek a tudásaid. Az is, ami van és az is, ami nincs. Ami nincs, azt megtanulhatod. Úgy lesz egyre több tudásod. Minél nagyobb a tudásod, annál kevésbé akarsz bántani. Azok az emberek, akik kis tudással rendelkeznek, azok mindenképpen meg akarnak győzni az igazukról még akkor is, ha csak pici részigazságról beszélünk. Az az ő tudása, abban van az ereje. Minél kevesebb a tudás, annál erősebben képviselik igazukat ezek az emberek. Hőzöngenek, ledegradálnak, bután és bántóan viselkednek és többnyire nincsenek tudatában viselkedésüknek, bántásuknak. Csak pozícionálni szeretnék magukat világunkban és azt tudják, - mert ez tény - hogy a tudás, hatalom. A tudás viszont akkor hatalom, ha tényleg megvan. Az a tudás, amely mögött nincs tartalom, az nem képvisel hatalmat. Az a tudás, amelyet olyan tanárok képviselnek, akik nem tudnak, az nem hatalom. Ezek a tanárok hangosak, kiabálnak és erőt próbálnak demonstrálni. Azok a főnökök, akiknek nincs tudásuk, szintén erővel próbálják maguk mögé kényszeríteni a dolgozóikat. Azok a főnökök, akik bántanak, egész cégüket hozzák rossz helyzetbe. Rossz helyzet az például, ha kedvetlenül, unottan jönnek dolgozni az alkalmazottak. Még rosszabb helyzet az, amikor úgy jönnek, hogy meg vannak bántva. Aki bánt, azt bántani fogják. Egy vezető, ha bántja az alkalmazottját, akkor az alkalmazott is bántani fogja őt. Ha bántjuk a főnökünket, akkor egyre kevésbé lesz kész arra, hogy jól végezze dolgát. Ha nem sikerül jól végeznie a dolgát, akkor megszűnhet a cég és megszűnhet a munkánk. Ezért nem bántunk olyan embert, aki vezet; vagy ha tudsz jobban vezetni, akkor juss el arra a szintre, ahol te vagy a vezető. Ez is egy opció. Ahhoz, hogy vezess egy céget, egy országot, egy családot, tudások kellenek: tudások, ami miatt jönnek utánad az emberek. Jönnek utánad és hisznek benned. Ahhoz, hogy folyamatosan higgyenek benned, neked folyamatosan bizonyítanod kell, hogy jó irányba és jól vezeted őket: akkor nem lesz bántás, és nem kell bocsánatot kérni.

Képzeld el azt a szituációt, amikor valakit folyton szidnak. Már írtam róla, hogy abból az energiából, amit kapunk, épülünk fel. Egy állandóan szidott, bántott ember beteg lesz. A beteg ember torzulva látja a világot saját egészségtelen testén keresztül. Betegen csak beteg céget, beteg családot vagy beteg országot igazgathatunk. Tőlünk függ, hogy milyenné tesszük világunkat, az pedig világunktól, hogy mennyi bizalmat szavaz nekünk. A bizalmat viszont ki kell érdemelni. Nem jön automatikusan. Nem hiszel csak úgy bennem, csak ha már valamit bizonyítottam. Tanáraidban sem hittél egyből, csak ha már láttad, hogy tudnak.

A tudás hatalom. A hatalom pedig a vezetői készség. Ahhoz, hogy eljuss a hatalomhoz, illetve a vezetői készséghez, először meg kell tanulnod megbocsájtani, meg kell értened, hogy mivel és hogyan bántottál. Meg kell változnod és újabb tudások és újabb tanulások által előbb-utóbb felkészülsz a vezetésre. A vezetés akkor jó, ha tudsz. A vezetés félelmetes akkor, ha nem tudsz. Ha tudsz, akkor élvezni fogod azt, hogy irányíthatsz sok embert egy jó irányba, amit te már ismersz. Ha nem tudsz, akkor egész életedben azzal kell foglalkoznod, hogy ki ne derüljön a nem tudásod. Ha kiderül, akkor elküldenek.

Ma sajnos olyan világot élünk, amikor még az sem baj, ha kiderül a nem tudás, hiszen pont azért ültetnek magas pozícióba, hogy azok, akik harácsolnak, a te beleegyezéseddel (aki nem tudsz semmit) még többet tudjanak harácsolni. Hatalmi pozícióba ma azok kerülnek, akik nem tudnak semmit vagy mélyen hallgatnak tudásukról. Nemsokára ott tartunk, hogy a tudások, illetve a nem tudások megvilágítódnak, kiderülnek. Mindenkinek van lehetősége bocsánatkérésre és nekünk is lesz lehetőségünk megbocsájtásra. Az az állam, amely elölről tudja kezdeni alázattal, az megáll és nem szűnik meg. Az az állam, amely nem tudja megalázni magát és nem tud bocsánatot kérni, azt mindig harccal tiporják el. A megbocsájtás alkalmassá tesz minket a harc nélküliségre, a merevség, makacsság azonban mindig harchoz vezet. Erről írok legközelebb.