Alakítsd át a tested. Ez a tudás mindig is érték volt: minden korban és mindig sok pénzt lehetett vele keresni. Amikor valaki átalakítja a testét, akkor egyszerűen arra gondolunk, hogy lefogy, megváltozik a körfogata vagy feszesebb lesz, üdébb, stb. Ezen a fogyasztó cégek és a plasztikai sebészek nagyon sokat keresnek. Ezzel nincs semmi gond, viszont a test átalakítása egy folyamat. Ahol beavatkozás történik, ott azonnal elindul egy kompenzáció. Aki sokat fogyott, az nemsokára újra hízni fog. Akinek feszesítették a bőrét, annak elvékonyodik egy idő után és renyhe állapotú lesz. A kompenzáció a testen belül is történik. Ha a hormonrendszer elkezd megváltozni, akkor a hormonháztartás felborul. Egyik hormon kompenzálja a másikat. Nincs olyan, hogy csak pajzsmirigy hormon probléma: akkor egy másik hormon fog kompenzálni. Nincs olyan, hogy csak szív probléma. A szív mindenhova szállít vért és ezáltal minden szerv problémát él, élhet meg egy idő után. A testben nincs olyan, hogy egy valami nem működik, mert a többi szerv próbál kompenzálni, ezért kevesebb energiája jut a saját területére, így minden szerv egy idő után romlik. Így jutunk el az öregedéshez, ami a test megöregedésével kezdődik. A test viszont a lelkünknek a lakhelye. Öreg, fáradt testben a lélek sem friss, mai. Ha unatkozik a lelkünk bennünk, mert a test által már nem tud teremteni, akkor elhagy bennünket. A testünk önmagában nem tud lélek nélkül létezni. A test a lélekkelteljes és a lélek is felel azért, hogy a test hosszan éljen. A lélek a szívben lakik és van egy olyan tudása, hogy újra tudja éleszteni a szívet: nem defibrillátorral, hanem érzésekkel. Minél több az érzés bennünk, annál inkább akarunk élni. Azok az emberek, akik szeretnek élni, nem könnyen mennek el. Akik szeretik az életet, azok küzdenek minden percéért, akik viszont nem élvezik az életet, könnyen engedik el. Könnyen döntenek akár az öngyilkosság mellet is, hiszen számukra nincs veszteségélmény. Miért félünk élni? Azért, mert az élet jó. Azért, mert az élet szép. Azért, mert annyi örömöt tartogat, amely befogadására még egyikünk sem képes. Ezért félünk, mert túl sok még a számunkra.

Amikor valami öröm ér bennünket, akkor nagyon boldogok vagyunk, majd másnap: mint akit kiütöttek. Annyira nehéz feldolgozni a jót egy olyan Nemzetnek, aki a „balsorsra” esküdött fel. Mi a balsors nemzeteként vagyunk aposztrofálva. A balsorsnak problémái vannak. A balsorsnak nehézségei vannak. A balsors nehezíti az életet és mi ebben vagyunk. Egy ilyen helyzetből indulni nehéz. Ezért nem könnyű befogadni számunkra a jót, a jobbat, mert az más, mint amit megszoktunk. Az is nehéz sokatok számára, hogy ha megdícsérnek benneteket, akkor azt elfogadjátok. Azt mondják, hogy milyen csinos vagy ma, te pedig azt mondod, hogy ugyan már, ma vacakul érzem magam. Máris visszautasítottad azt, amit kaptál volna. A befogadás alap ahhoz, hogy változtass magadon. Az alkímia változtatás magadon. Ha befogadod a fogyasztószereket, változol. Ha befogadod a botoxot, változol. Mindennek lesz egy pozitív és egy negatív hatása. Ha azt szeretnéd, hogy csak pozitív hatása legyen valaminek rád, akkor értsd meg, hogy hol tartasz. Ha boldog vagy, akkor be tudod fogadni a számodra még nagyobb boldogságot. Ha viszont boldogtalan vagy, akkor féltékeny leszel a mások nagyobb boldogságára és ezzel elzárod magad bizonyos emberektől. Minél boldogabb szeretnél lenni, annál inkább kell ismerned magad, hogy hol tart a te boldogságszinted. Onnan fogod megtudni, hogy találkozol emberekkel, akik kisebb nagyobb örömről számolnak be az életükben feléd. Ha mindegyik örömét örömmel el tudod fogadni, akkor boldog ember vagy. Ha bármelyikük öröme túl sok a számodra, akkor van benned féltékenység és ha nem esik jól hallgatni mások örömét, akkor irigy vagy. Amikor irigyek vagyunk, akkor boldogtalanok vagyunk. Ez csak egy pillanatkép, ahol tartunk éppen: innen szép nyerni. Ha valaki vállalja azt, ahol tart, kap segítséget és egyre több emberrel fog megismerkedni, akik adnak számára befogadható dolgokat: kevés örömöt, kicsi békét, kevés vagy nagyon kevés szeretetet, stb. Azért kell először kevés, mert a sokat nem fogjátok tudni befogadni. Amit nem fogad be a test, azt kiveti magából. Kihányja, kiventillálja, kiüríti valahogy. Amikor viszont magunkból mindent kiürítünk abból, amit kaptunk, akkor nem változtunk semmit. Akkor változunk, ha befogadunk, elfogadunk valamit. Amikor bekapcsolódik a szellem is, azaz az értelem is a lélek, tehát az érzelmek mellé, akkor a döntéseink már nem csak érzelmi alapon születnek meg. Például jó érzés látni, hogy a botoxtól milyen szép lesz az arcunk, de a szellem már gondolkozik is. Mi történik a botoxxal a testben? Mire hat és hogyan? És ezek alapján hozza meg a döntését, hogy engedi vagy nem. Ugye azt tudjuk, hogy a testben demokráciának kell lennie? Viszont sajnos amíg nem vagyunk egyensúlyban, addig nincs demokrácia: vagy az agyunk vagy a szívünk vagy a testünk dönt. Egyik sem lát teljesen mindenre jól, ezért kellene együtt meghozni a döntéseket. Ezért amikor van egy vezető, aki összefogja a „csapatot”, akkor egy darabig jól működik a test. Ez a vezető bennünk néha a testünk, néha a lelkünk és nagyon néha a szellemünk. Amikor ők vannak hatalmon, akkor igaz a mondás, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Amikor a test a vezető, főleg azzal fog foglalkozni, hogy elég táplálék, elég folyadék, megfelelő mennyiségű levegő és fény jusson a testbe, amelyből a test rendre újra tudja építeni magát. Ha a lélek vezet, akkor folyton az érzelmeket fogja keresni. Örülni szeretne és szeretni, érezni. Ehhez az összes érzékszervedet „be fogja kapcsolni”: a látást, a hallást, a szaglást, az ízérzékelést és a tapintást. Mindent, amelyen keresztül felfogsz ingereket. Ilyenkor a befogadás érzelmi a testi helyett. Amikor a szellem kerül néha hatalomra, akkor mindent érteni szeretne. Nem elég neki, hogy süt a nap és szép az élet, ő azt szeretné tudni, hogy miért süt a nap és mitől szép az élet.

 A társadalom leképez bennünket. Vannak népcsoportok, akik tartják az alap emberi szintet és vannak, akik elindultak a fejlődésünkben. A fejlődés sok-sok irányt jelent. Olyan irányok kerülnek elénk, amelyekről addig nem is hallottunk. Sokszor megrészegülünk tőlük, hogy ilyen más dolgok is léteznek, mint amikről eddig tanultunk. A fejlődés nem egyirányú. Elindultunk az alap emberből a szélrózsa minden irányába és ha eljutunk a lehetőségeink végére, az utca végére, akkor tudjuk elmondani, hogy megérte, jó volt-e az utca vagy nem. Ahhoz viszont, hogy ezt elmondhassuk, végig kell mennünk rajta. Mi pedig bántjuk egymást azért, mert a másik szerintünk rossz úton jár. Honnan tudod? Végigmentél rajta. Bántjuk gyermekeinket, szüleinket, barátainkat, ha letérnek arról az útról, amelyiken mi haladunk. Nem tudhatjuk, hogy jobb vagy rosszabb úton mennek, amíg végig nem érnek rajta, de azt biztosan tudhatjuk, hogy mindenki elé azt az utat teszik, amin a legjobban tud tanulni. Ami segít neki érteni azt, amit nem értett, ami segít neki érezni olyat, amilyet eddig nem érzett és segít neki átalakítani a testét olyanná, amelyben jobban és egészségesebben fogja érezni magát. Az alkímia alapja ez: tanuld meg értelmezni azt, aki MOST vagy és alakítsd át azt, amit szeretnél. Legyen az testi, lelki vagy szellemi tudás. És az átalakításaidban tanulj meg jobban lenni. Tanuld meg azt élvezni, amivé váltál. Lesznek körülötted olyanok, akik figyelmeztetni fognak, hogy nem jó irányba haladsz. Ha hitelesek számodra, példák ők neked, akkor gondold át, amit hallasz tőlük, ha viszont nem hitelesek számodra és nem érzed, hogy abban, amiben információt adnak neked, jobbak lennének nálad, akkor engedd el őket és menj tovább az úton mindenki nagy örömére. És hogy mi vár az út végén? A felfedezés öröme, a meghódítás diadala, az önmagunkon való túljutás diadala. Megfejlődni önmagunkat, csak egy ilyen egyszerű módon: tovább élsz, mint a szüleid, mert több célod volt, többet akartál tanulni és boldogabb szerettél volna lenn. Mindig a céljaid szerint kapsz segítséget. A célokról és annak hiányáról írok legközelebb.