Mi különbözteti meg az embert az állatoktól? Tudásunk, azaz tudatosságunk. Minél nagyobb a tudásunk, annál több csakránk működik. Minél több csakránk van, annál több helyről hozhatunk újabb és újabb információkat. Kinek? Nekünk. Nekünk – a mindenkinek. Mindenkinek, aki itt él a Földön. A növényeknek, köveknek, embereknek, tárgyaknak és állatoknak is. Ki a felelős mindezért? Mi, az ember, aki szerintünk a tudatosság tetején helyezkedik el. Mindig a vezető vezet. Aki a legtöbbet tudja, annak kell tanítania azt, aki kevesebbet tud nála. Ez a felelősség. Így vállalunk felelősséget gyermekeinkért, családtagjainkért, állatainkért, növényeinkért, tárgyainkért. Akkor, ha mi vagyunk legfelül.

Mi van akkor, ha nem mi vagyunk legfelül? Ha nem mi vagyunk tudatosságunk tetején? Mi van akkor? Borul minden teóriánk. Felborul az, hogy az ember az evolúció csúcsa. Mi történik ekkor? Semmi, csak egy hitrendszer leborul. Ha egy hitrendszer leborul, akkor fel fog épülni egy új hitrendszer. Egy új, amelyben a Nap már nem kering a Föld körül. Egy új, amelyben a Föld már nem lapos. Hitek jönnek és mennek addig, amíg meg nem találjuk az abszolútumot, azaz a tökéletes igazságot. Az már nem fog felülíródni, mert a tökéletesnél nincs jobb. Ide kell eljutnunk!

Minden szent iratunk információkat tárol. Olyanokat, amelyek abszolút igazságok, és olyanokat, amelyekkel közelítünk az abszolút igazság felé. Az emberek nagy része, ha hisz valamiben, az akkor és ott – megkérdőjelezhetetlen. Miért? Mert akkor minden, amire eddig épített, ledől. Nehéz dolog újraépíteni az egész életünket. Ezért generációk születnek, akik – új tudással, új hittel – felülírják a régit. Mindig van azonban közös pont. Mindig egyre több közös pont lesz, ahogy az igazságok abszolútummá növik ki magukat. Ez az erkölcs. Ez az alap az, amely nem változik. Ezt hordozzák a különböző egyházak – abszolút igazság gyanánt. Ez az igazság az, amire építeni tudjuk életünket, és minél több ilyen abszolút igazság van, annál inkább lesznek közös pontjaik az újabb és újabb generációknak. Nem az abszolút igazságot kell megdönteni, azt nem is lehet, hanem az a célja az emberi tudatnak, hogy minél több információt megértsen, és ebből következtetéseket vonjon le, hogy mi visz előre minket, és mi hátra.

Az emberek hátrafelé haladtak nagyon sok évszázadon keresztül. Miért? Mert hirtelen túl nagy tudást kaptak. Legutóbb Jézustól. Azt megelőzően Buddhától. Azt megelőzően a hindu tanításokból és így tovább. A túl nagy tanítás olyan, mint amikor egy testbe túl jó szervet akarnak beültetni. Nem fog sikerülni, mert a túl nagy információkülönbsége miatt kilökődés jön létre. Azokat a testeket, amelyek túl jók, nem tudják befogadni az őt körülvevők. Mint amikor valaki egy osztályban túl jó tanuló. Nem tudják befogadni, elfogadni. Stréber lesz a beceneve, hogy nekik, a többieknek, könnyebb legyen megemészteni, hogy nem is ők a rosszak, hanem a másik, aki túl jó.

Így élünk mi. Társadalmunk különböző típusú embereket ismer. Jókat, rosszakat, szegényeket, gazdagokat, okosakat, kevésbé okosakat stb. Mindig attól függ valakinek a boldogulása, azaz a fejlődése, hogy az adott közegben ahol él, vannak-e hasonlóan jó képességű, vagy hasonlóan szép, vagy hasonlóan okos emberek. Ha nincsenek, akkor a tömeg győz. Mi megmondtuk, hogy itt ez a rend. Ha pedig vannak, akkor fejlődésnek indulhat egy rendszer. Ha fejlődik egy rendszer, akkor változásokkal fog járni. Ami eddig igaznak volt mondva, az lehet, hogy új igazságot fog hirdetni. Változik a világ. A változás addig kötelező, amíg el nem mozdulunk, és meg nem találjuk valamiben a tökéletest. Ahhoz, hogy eljussunk a tökéleteshez, irányokat kell látnunk. Lehet úgy elmozdulni, hogy részigazságunk rosszabb lesz, mint előtte volt, és lehet úgy is elmozdulnunk, hogy részigazságunk közelebb került, vagy akár el is érte az abszolút igazságot. Honnan tudod, hogy valami elérte az abszolútumot? Onnan, hogy az soha többé, évmilliók múlva sem fog megváltozni.

Ilyen a testünk is. Ami eléri benne a tökéletességet, az már nem változik, nem alakul. Ilyen az őssejt. Az őssejtek tárolják a tökéleteset, azaz minden, ami tökéletes nem lehet már rosszabb. Ha valaki szép, akkor még lehet szebb, és lehet kevésbé szép. Ha valaki tökéletesen szép lesz (nem volt még ilyen), akkor az már nem változik. Ez az evolúció lényege. Megalkotni a tökéletest. Ha megalkottuk itt a Földön, akkor megyünk tovább.

Az állatok, ha elérik a maguk tökéletességét, akkor újabb csakrákkal kapcsolódnak össze. Elkezdődik egy újabb evolúció. Az ember így része az evolúciónak. Mindannyian, akik emberek vagyunk, elértük tudatosságunk csúcsát valamely állatként, ezért továbbfejlődtünk. Most az a cél, hogy elérjük emberi csúcsunkat, és akkor automatikusan tovább fogunk fejlődni. Minden ehhez itt marad nekünk segítségképpen a Földön. Evolúciónk összes darabkája. Az egysejtűek, a majmok, a növények, a fények, és minden, amiből mi elértünk aktuális csúcsunkra. Ha megérted ezt, akkor másképp fogsz élni. Másképp fogod tisztelni azokat Földünkön, akik evolúciós fejlődésük elején, vagy akár közepén járnak. Ahhoz viszont hogy érts, tanulnod kell. Olyanoktól, akik többet tudnak nálad. Ezek az iskolák léteznek Földünkön. Mindenkinél vannak tudások, és saját lelkünk, szellemünk vezet oda, ahol tartunk. Sok iskolát járhatunk ki, és sok helyen tanulhatunk, de ne felejtsétek: mindannyian részei vagyunk az egésznek, amiben mi is keressük önmagunk tökéletességét. Vannak, akik már előrébb járnak ebben, mint ahogy az egysejtűt is megelőzi a többsejtű létforma, és vannak, akik hátrébb járnak még útjukon. Nem leszünk attól többek, hogy kérkedünk tudásunkkal, és nem leszünk attól kevesebbek, ha nem mindenkivel tudjuk felfedezéseinket megosztani. A haladás a lényeg. Mindenki akkor tud igazán haladni, ha egy olyan közeg veszi körül, amely nem visszahúzza, hanem segíti előrehaladni. Szülőként ez a dolgunk, hogy értsük meg, hol tart gyermekünk (ezt – sajnos – magunk és párunk megismerése által tudjuk megérteni), és ahhoz mérten segítsük. Ne engedjük olyan iskolába, ahol sokkal jobbak, vagy sokkal rosszabbak nála a diákok! Tereljük olyan környezetbe, ahol építő jelegű tanításai lesznek! Vannak jó és rossz iskolák. Létjogosultságukat az adja, hogy valakiknek az lesz a legjobb, de ha nem azok járnak oda, akik valóban odavalók, akkor a sulinak a hírneve eltűnik. Így lehet lebontani régi, jó hírnevű iskolákat, hogy nem odavaló gyerekekkel töltjük fel. És így lehet kevésbé jó iskolákat előreküldeni, hogy jó képességű gyerekekkel töltik fel őket. Erről írok legközelebb.