Mindenki szeret valakit. Akit szeretsz, annak jót akarsz: annak akarsz adni. Miért nem tudunk önmagunknak adni? Mert nem szeretjük magunkat. Miért? Mert nem tudtak elég jól szeretni minket, mert nem fogadtuk be a szeretetet, mert nem akarjuk, hogy lássák, hogy nincs bennünk elég szeretet: ezen okok miatt nem tudunk szeretetet befogadni, de sajnos ha nem fogadunk be, akkor nem lesz miből adni. Adni pedig jó, az egyik legjobb dolog az életben. Aki szeretné megtapasztalni az adás örömét, annak először el kell fogadni dolgokat. Erre a szerepre lett hitelesítve a szülő. A szülő csak ad, ez a feladata. Minél többet ad, annál jobb Neki és minél többet tud adni, annál több szeretet, hála, öröm lesz az időközben felnövő gyermekében. Amikor pedig felnővünk, megkapjuk mindazt, amit tudtak adni szüleink, és leválunk. Leválunk róluk, hogy egyedül folytassuk utunkat a felnőtté válás folyamatában. Itt megszűnik számunkra a folyamatos kapás szüleinktől. Meg kell tanulnunk bánni azzal, amit kaptunk és ha elfogy - mert odaadtuk könnyelműen valakinek -, akkor önmagunkat kell feltöltenünk. Aki fel tudja tölteni önmagát és képes elfogadni, az fog tudni majd valamikor saját gyermekének adni: addig pedig tovább kell menni azon az úton, hogy hogyan is adjuk meg magunknak azt, amitől feltöltődünk. Mik is lehetnek azok, amikre szükségünk lesz? Érzelmek, étel, ruházat, hogy ne fázzunk, tudás, melyből felnőtt munkát találhatunk magunknak. Ezek a legfontosabb összetevők az élethez. Van, aki érzelmeket hoz otthonról, de éhezett és nem tanulhatott. Van, akit etettek, de kimaradtak az érzelmek és nem volt fontos a tudás és van, akinél csak a tudás számított. Abból mindent megkapott, de minden mást nem. Amikor elhagyjuk otthonunkat, azzal szembesülünk, hogy mink van. Mik azok, amik kimaradtak? Amikor be akarjuk pótolni hiányosságainkat, akkor szembesülnünk kell azzal, hogy mekkora a hiány. Akinek sosem mondták, hogy szeretlek, annak sokáig kell befogadnia és betölteni a hiányait. Ráadásul nem lehet egyszerre mindent, ami kimaradt. Amikor valakit nem szerettek, akkor hiába öntöd rá szegényre minden szeretetedet, el fog hagyni. Boldogtalan lesz a túl soktól, mert megérti, hogy neki az nem megy. A saját tökéletlenségével szembesíted, ha megsorozod a szereteteddel. Kicsit fog tudni befogadni: mindíg kicsit. Amikor saját magunkat kell feltöltenünk és el kell jutnunk önmagunk szeretetéig vagy önmagunkat végre jóllakatjuk vagy önmagunk tudásait elfogadjuk végre, akkor előtte mindig a szembesülés a legnehezebb. Ha nem tudok sokat befogadni, akkor valószínűleg nem kaptam sokat vagy kiüresítettem magamat valaki más javára: túladtam magam. Mindenesetre már a kiindulási ponthoz eljutni sem könnyű. Azzal szembesülni, hogy üres vagy, nem könnyű. Akkor sem, ha csak az élelem hiányzik belőled, akkor sem, ha csak az érzelmek és akkor sem, ha a tudás hiányzik összesen. Mindegyikről innen - hogy felnőttél - te kell, hogy gondoskodj. A felnőttség megengedi, hogy tanulj azt, amit szeretnél. A felnőttség megengedi, hogy ha van tudásod, akkor elfogadnak felnőttnek és dolgozhatsz. A felnőttségben betöltheted a szüleid által feltárt hiányokat. Nem kaptál elég tápanyagot: akkor, ha dolgozol, már megveheted magad számára azt, ami kimaradt. Nem volt elég meleg ruhád? Megveheted, mert felnőttként pénzt fogsz keresni. Mindent egyszerre nem tudsz betölteni. Nem fogsz egyből minden ruhát és ételt megvenni, mert nem tudnál vele mit kezdeni, de valamennyit már be tudsz fogadni. Egyszerre minden sok és a sok lehet tényleg sokk. Ha annyi ruhát vettél, amit föl sem tudsz venni, akkor nem marad élelemre. Ha nem marad élelemre, akkor egészségtelenebb lesz a tested. Ilyenkor a test beteg lesz és így kényszeríti ki a figyelmedet. És még mindig nem beszéltünk arról, hogy ha ettél és felöltöztél, akkor még nem érzel. Az érzelmek határoznak meg minket. Ha én egy finomabb személy vagyok, akkor el kell jutnom más finomabb személyekhez, hogy jól érezzem magam velük. Ehhez egészségesebbé kell válnom és megelégedettebbé. Amikor eszem, jól fogom érezni magam. Amikor jól vagyok, akkor ehhez keresek öltözéket is. A beteg embernek mindegy, hogy mi van rajta, mert el akarja választani magát a társadalomtól. Aki egészséges, annak a ruházatán  is megjelenik. A beteg ember nem a tisztasággal foglalkozik. Az egészségesebbnek fontos kezd lenni, hogy valami tiszta. Ami tiszta, az szép. A szépség pedig hozzákapcsol olyan emberekhez, akik boldogabbak. Ha nem vagy tiszta, ezek az emberek, elfordulnak tőled. A tisztaság az egészség alapja: ez megjelenik a külső ápoltságban és megjelenik a ruházkodásban is. Akinek nincsenek érzelmei vagy ruhái vagy tudása, az kompenzálni fog. A ruhákkal lehet kompenzálni az érzelmeket: ez a boltkórosság alapja. Aki boltkóros, az hiányban van érzelmileg. Akinek nincs tudása és nem tud jó munkát találni magának, az is próbál kompenzálni. Próbál nagyobb házat építeni vagy utazásokban megy a túlzás felé, de mindenképpen kompenzál. Az emberek nagy többsége kompenzál. Azt hisszük, hogy ha nem eszünk jól, az nem látszik, ezért amikor utazunk vagy építkezünk, akkor majd elismeréshez jutunk. Az elismerés is egy érzés. Annak az érzése, ami hiányzott. Minden alkalommal, amikor eljutunk oda, hogy nincsenek érzések valakiben, automatikusan elkezdjük szüleinket szidni. Egyáltalán nem biztos, hogy a szülők hibáztak. Soha ne legyél benne biztos, hogy ha nincsenek érzelmeid, akkor nem kaptál. Ha állami gondozásban nőttél fel, akkor a szüleidtől valóban nem kaptál, ellenkező esetben pedig kaptál. Olyan van, hogy keveset és olyan is, hogy nem jól sáfárkodtál vele: akkor viszont elfogy. A pénzzel is tudunk jól és rosszul bánni. A pénz egy eszköz, amelyen keresztül láthatjuk adásunkat illetve befogadásunkat. Aki nem tud adni, teremteni, az nem tanult meg elfogadni, befogadni. A baj ott kezdődik, hogy szeretnénk gyermeket. A gyereknek adni kell. Adni, hogy felnőjjön. Aki tud adni egyszer, nem biztos, hogy újra tudja tölteni magát. Márpedig egy gyereknek nem lesz elég egyszer adni, őt fel kell nevelni: az végig adás. Pontosan ezért kell megtanulnunk folyamatosan újra és újra befogadni, azaz enni, inni, tanulni és szeretetet elfogadni, hogy legyen újra és újra miből adni. Adni jó, de ezt megelőzi a kapni. Gyerekként a tudást is adják. Felnőttként már nem tanítanak ingyen. Meg kell dolgoznunk azért, hogy tanulhassunk: ez a motiváció. Gyerekként etetnek ingyen. Felnőttként megdolgozunk azért, hogy ehessünk és élvezzük az ételt. Mindent be lehet tölteni, minden hiányt, a szeretet hiányát is. Találjuk meg azokat az embereket, akik tele vannak szeretettel. Akarjunk hozzájuk kapcsolódni, de ők vélhetően figyeltek testükre, etették és itatták azt. Figyeltek öltözékükre, amitől nem fáztak meg. Figyelj te is magadra és fontosabb leszel magad számára. Aki nem fontos magának, az feláldozza magát másokért: akkor mindenedet másnak fogod adni. Szeretni fognak addig, amíg van valamid, majd egy idő után, amikor elfogytál, eldobnak. Kiüresedett emberek pedig mindenkitől csak el fognak vonni. Ilyen az, amikor eltartják a felnőttet és etetik, itatják, fizetik a lakhatását, de ilyen az is, amikor elvonnak érzelmileg és állandóan foglalkozni kell az illetővel. Akkor az a valaki nem nőtt fel vagy érzelmileg, vagy testileg, vagy szellemileg. Ebből szeretnénk kijönni: ebből, hogy végre megint felnőttek legyenek a földön. A felnőttek pedig újra alkalmasak lesznek gyermekvállalásra. Ha szeretnél gyermeket, nőjj fel. Aki felnőtt, azt az univerzum alkalmasnak fogja találni. Ne felejtsd: ahhoz, hogy adni tudj, be kell fogadni, el kell fogadni vagy fel kell tölteni magad. Erről írok legközelebb.