Aki gyermek, azt vezetni kell. Aki felnőtt, az vezet. Így kellene működnünk és akkor rend lenne. Honnan tudjam, hogy gyerek vagyok vagy felnőtt? Onnan, hogy ha gyerek vagy, akkor biztos, hogy szeretnél valakit magad mellé, aki téged vezet. Ez lehet, hogy egy főnök vagy akár egy edző lesz.  Sokan összevisszák vagyunk. Úgy működünk, mint aki már felnőtt és nem kérjük a segítséget, az irányítást valakitől, de mástól viszont igen. Ha a szüleinktől nem kérünk tanítást, vezetést, de valakitől mindent elfogadunk, akkor még nem nőttünk fel, akár hány évesek is vagyunk. Felnőni azt jelenti, hogy önállóan vezetem magam: ez nem mindig könnyű.

Sokáig mehetünk szüleink útján, ahol legalább tudjuk, hogy hová vezet. Az ő életük az iránymutató. Aztán elfogynak azok az utak számunkra, amelyek ismerősek és nekünk kell nekivágni az olyan útnak, ami ismeretlen. Ezek mind próbák. Kipróbáljuk, hogy merre visz. Amikor egy utat kipróbálunk és jó a számunkra, kiderül: akkor mutatjuk meg gyermekeinknek vagy ismerősünknek, hogy érdemes azon járnunk. Elöl menni mindig nehezebb, hiszen amikor elindulunk az úton, még nem tudjuk, hogy mi lesz a vége, hová visz minket. Amikor már vezető lettél és gyermekeket vagy céget vagy egy országot vezetsz, már nem dönthetsz felelőtlenül. Nem mondhatod, hogy próbáljuk ki azt az utat, ahol adnak 20 Millió Forintot kölcsön és majd meglátjuk, hogy mi lesz a vége. Nem mondhatod később gyermekeidnek, hogy bocsi, nem tudtam, hogy vissza kell adni. Nem mondhatod az országnak, hogy így jártunk, de legalább egy pár évig jó volt nekünk. Felelősséget kell vállalnunk. A magyar kormány nem vállal felelősséget, sőt sok ember személyesen sem vállal felelősséget rossz döntéseiért. Ilyenkor egy munkahelyen, egy családban vagy egy országban leváltanak minket, hacsak nem szeretnénk kijavítani a hibát. Rossz döntést hoztunk, tanultunk belőle és képesek vagyunk vállalni a következményt. Vállaljuk, hogy visszafizetjük a kölcsönt. Vállajuk, hogy helyreállítjuk a rendet és személyes felelősséget vállalunk azért, hogy nem ismétlődik meg minden. Ha fölvettünk 20 Millió Forintot és máshonnan újabb 20 vagy akár 30 Millió Forinttal rövid időre megoldhatunk valamit, az ugye nem felelősségvállalás? Ez ugye nem megoldás? A régi kormányaink sokáig ezt játszották. Felvettünk innen egy kicsit, majd egy újabb, nagyobb hitelből törlesztettünk máshol egy kicsit, de amit görgettünk magunk előtt, az csak nőtt.

Ezt csináljuk kapcsolatainkban is. Adunk valamit otthon, mert már nagyon macerál az asszony, hogy nem kap elég figyelmet vagy szeretetet és elfáradunk. Ha elfáradunk, újra fel kell töltődnünk. Ilyenkor kell újra tilosban járnunk és a feltöltődést valakitől megoldanunk. Ilyenkor csalunk. Vagy olyan üzleti lehetőséget fogadunk el, ami csalás, hogy adni tudjunk vagy párkapcsolatilag csalunk, és abból, amit a másiktól kapunk, hazaviszünk egy kicsit és megpróbáljuk kielégíteni az asszonyt. Igen ám, de ezek a tilosban járások elfordítanak minket az egyenes úttól. Addig, amíg egyenesen járunk, láthatjuk, hogy ha előre megyünk, akkor mi fog következni. Amint viszont kanyargunk, csalunk, megcsalunk, akkor elgörbül az utunk és már nem is látjuk a célt, a közös célt. Ha elveszítettük a fókuszt, akkor lehet, hogy az új úton levő cél fontosabb lesz, mint az eddigi. Lehet, hogy az új úton, amelyre ráléptünk, jobb lehetőségek nyílnak. Lehet, hogy az új hölgy izgalmasabb vagy szebb lesz. Minden, ami az eredeti úton közös cél volt, az veszít a fényéből és elhalványul, majd egyszer csak eltűnik. Amikor ez történik, akkor az a férfi, akiben bíztál - hogy vezet téged vagy a családot -, az eltűnik. Ha eltűnt, akkor át kell venned nőként a vezetést. A nő emocionális, emocionálisan vezet. Érzem, hogy az majd jó lesz. Szívével hoz döntéseket. A férfi pedig racionálisan, az agyával vezet. Aki csak az agyban bízik, az érzelemmentes, hideg racionális életre számítson. Aki csak a szívben bízik, az tele lesz érzelmekkel, emóciókkal és aki csal, az ki használja őt. Sem a nő nem képes egyedül vezetni, sem a férfi. A kettő együtt alkotja a teljességet. Akkor leszünk képesek az egyedüli vezetésre, ha a férfiak megismerik saját női aspektusukat, és a nők is megélik saját férfi aspektusukat is. Így működik a világ. Minél több nő vesz fel férfiasabb jelleget, annál kevésbé szeretnének párkapcsolatban élni. Minél inkább önálló egy férfi, annál kevésbe keres magának nőt. Ha megszűnik a férfi és a nő, külön testben, akkor nem lesznek gyermekeink? De lesznek, csak nem az eddig megszokott, rendezett módon. Aki önmagában egyesíti a férfit és a nőt, az semleges, vagy nem nélküli lesz. Erre már nagyon sokan haladnak. Aki nem nélküli, az képes mindkét nem ötvözésével a szűznemzésre. Rengeteg állat van, aki ezt élik. Ilyenek a csigák, vagy akár a gyíkok is. Minden életforma kialakít maga számára egy evolúciót. Mi most az evolúciónkkal arra haladunk, hogy egy testben akarjuk ötvözni a nőt és a férfit. Mindenki, aki látja ezt, részt vesz ebben a kísérletben, aminek a végét már látni. Nem lesznek erős férfiak, és gyenge nők, hanem lágy, puha, emocionális férfiak, és erős, határozott intelligens nők léteznek már. Minden a rendeződés, és kiegyenlítődés felé halad. Minden arról szól, hogy amit már megéltünk, az egy idő után unalmas lesz. Mindenkinek joga van ahhoz, hogy azon az úton járjon, amelyiken szeretne. Járhatunk a női, a férfi, vagy akár ennek a kettőnek az egyesített útján is. Van is erre sok sok példánk. Akkor van baj, ha egy szülő, ha egy ország, ha egy hatalom, csak és kizárólag egy utat jelöl ki számunkra. Ez az egy út lehet, bármelyik, mert egy idő után unalmas lesz. Ezért van az országunkban is sok olyan vezető, amelyik az egyik utat népszerűsíti vagy olyan, amelyik a másik utat sztárolja. Egyik út sem jobb vagy rosszabb, csak más. Minden, ami a hagyományos értékrendtől eltér, az lehet jobb vagy rosszabb, de létezik. Onnan tudod, hogy jobb vagy rosszabb, hogy elindulsz rajta. Ha nem tetszik, irányt változtathatsz. Ha tetszik, maradhatsz rajta. Országunk legnagyobb problémája, hogy egyedüli irányításra épült és ennek nyomai még erősen determinálnak minket. Ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy ha már eldöntöttük, hogy leéljük az életünket valakivel, akkor az végleges kell, hogy legyen. Ugyanez az irány beleragaszthat minket abba is, hogy döntöttünk a vezetőinkről, mondjuk miniszteri szinten és most már vállalnunk kell következményeit. Lehet másképp is. Erről írok legközelebb.