Kik vagyunk mi? Nagyra nőtt, önérzettel rendelkező kamaszok. Azok a kamaszok, akik elhitték, hogy már felnőttek. Felnőttnek lenni jó. Főleg akkor, ha már tudjuk, hogy mit kell tenni egy felnőttnek. Ha még nem, akkor terhes számunkra felnőttnek lenni. A felnőtté válás egy folyamat. Van, akinél véget ér 21 éves korában; és van, akinél 92 évesen sem történik meg. Ettől nem rosszabb az ember, csak nem volt más mintája. A mintákat mi hozzuk létre. Abból a tudásból, hogy hogyan élünk. Egymástól tanuljunk. Attól az egymástól, aki felé még nem nyitottunk meg. Miért? Mert félünk. Minél nagyobb félelem van bennünk valakivel szemben, annál többet tud az a valaki nálunk. Szuper, mert így rájövünk, hogy tanulnunk kell. Tanulnunk, ha olyanok szeretnénk lenni, mint ő. Fontos tudás ez, hogy hogyan leszünk, lehetünk mások – egymás tanulásából. De ma nem erről fogok írni, hanem arról, hogy hogyan. Engedjétek hozzám, a gyermekeket! Engedjétek hozzám azokat, akik még nem tudnak, nem nőttek fel! Hozzám, a tanítóhoz. Hozzám, ahhoz, aki már felnőtt. Természetesen nem magamról beszélek, hanem Jézusról, aki ezzel is kiegészítette az Ótestamentumot. Többet tett hozzá, mint amennyi volt. Ma miért nem lehet hozzátenni ahhoz a könyvhöz, amely oly régen íródott, az akkori kor „gyermekeinek”? Miért nem lehet kiegészíteni, hiszen ma már mások a követelmények? Miért nem lehet hozzáigazítani a mai kor gyermekeihez? Azért, mert egy ilyen könyvbe csak olyan tudásnak kellene belekerülnie, ami már megáll. Ami már örök érvényű. Ami igazság. Van ilyen abban a könyvben, amit Bibliaként tisztelünk? Van. Rengeteg olyan igazság van benne, ami megáll. Ami örök érvényű, de mi annyira messze kerültünk az igazságtól, hogy el sem tudjuk hinni azt, ami valóban igaz. Mit szóltok ahhoz, ha azt mondom, hogy az emberek valóban képesek voltak jóval hosszabb ideig élni? Azt mondjátok, hogy ez mese. A Bibliának alapigazságai vannak. Miért nem megyünk utána, hogy hogyan éltek azok az emberek 500, 600, 900 évig? Miért nem keressük a megoldást arra, hogy mi is addig élhessünk? Mert annyira messze kerültünk az igazságtól – ezáltal a lehetőségtől is –, hogy eddig élhessünk.

Gondoljatok végig egy apró igazságot! Ha én új sejteket hozok létre magamban, akkor azok a sejtek élni akarnak. Minél több új sejt születik valakiben, annál tovább akar élni; és minél több, jó minőségű, új sejted lesz, annál tovább is fogsz élni. Ennek a felismerése már rég megszületett az emberekben, de annak a felismerése, hogy hogyan hozzunk létre sok, új, jó minőségű sejtet, az még nem tökéletesen. Az étellel, és a benne lévő energiával kezdtük. Valóban javul tőle energiánk, és születnek tőle új, jobb sejtjeink, de más is kell hozzá. Fentről is muszáj töltődnünk, nem csak lentről. A lent a Föld; a fent az Ég. Az ég nem annyira spirituális, mint hinnéd. Az éggel a napocskán és a levegőn keresztül kapcsolódunk össze. Már írtam arról, hogy számunkra nem elég táplálékot biztosít most a Föld, de a Nap kiegészíti. Ugyanígy tudásainkat is kiegészíti a Nap. Ez sem annyira spirituális. A napon lévő emberek okosabbak. Többször jut eszükbe olyan ötlet, ami az árnyékban, azaz szobában lévő embernek nem jut eszébe. Az információk közlekednek. Ahhoz az emberhez jön le egy tudás, aki képes elfogadni. Ha elfogadod a tudást, akkor „be kell dobni a közösbe”. Az elfogadott tudás nem más, minthogy eszembe jutott valami. Feltaláltam valamit. Kiötöltem valamit. Kinek? Nekünk. Mindenkinek. Azokat a tudásokat tovább kell engedni magunk számára, az emberiségnek. Ha valaki jó minőségű élelmet eszik, akkor több energiája lesz gondolkozni. Többször jut eszébe valami, amivel érdemes lesz foglalkozni. Így kezdődik a „felemelkedés”. A felemelkedés – honnan? Saját kasztodból, saját világodból. Több lettél, mint azok, akikkel eddig voltál. Megváltoztál. Okosabb, bölcsebb lettél. Minél magasabb szinten állsz a tudatosság szintjei közül, annál könnyebben fogják elfogadni tőled a tudást, mert ők is – a többiek körülötted – haladni szeretnének. Minél alacsonyabb szintjén vagy a tudásnak, annál nehezebb lesz keresztülvinni a többieken, hiszen ők nem haladni szeretnének, hanem versengeni. Versengeni pedig úgy is lehet, hogy elnyomlak téged, és máris én vagyok fölül. Nagy tanulás ez, míg megérted, hogy az életben honnan indulsz. Hol kezdted pályafutásodat? Melyik kasztban? Minél nagyobb kasztot választottál születésed helyéül, annál inkább szeretnél felfelé haladni. Minél inkább vagy lejjebb, annál durvább, bántóbb, elnyomóbb lettél.

Ez csak a kiindulási pont. Innen kell eljutni felfelé haladással a csúcsra, mert kilépési pont csak ott lesz. Csak a tetején. Amíg elérsz egy piramis tetejére, addig változol. Változnak körülötted az emberek is. Változik a világ, és magad mindig meg kell találnod, hogy hol helyezkedsz el aktuálisan a piramisban. A piramison haladhatsz fönt és lent is. Minél jobban haladsz, annál jobban élsz. Az életed szebb lesz. Minél szebb az életed, annál inkább leszel minta mások számára. De azok az emberek, akik lent helyezkednek el a piramisban, nem látják a tetejét. Nekik nem is az kell, hogy minta legyen, mert akkora távolság van a fent és a lent között, hogy azt lehetetlen megközelíteni nekik. Ezért vannak köztes szintek. Az elsős, a másodikost tekinti mintának. A másodikos a harmadikost. De mi elcsúsztunk, és azt mondtuk elsőben, hogy lehetek én gyorsan nyolcadikos. Nem sikerült. Mit jelentett ez? Azt jelentette, hogy tetszelegtünk abban, hogy megtanultunk valamit, amitől többnek „látszottunk” spirituálisan; és tanárok, orvosok, ügyvédek „tanultak” tőlünk, akiknél egy valamiben voltunk csupán jobbak. Kevés. Ez nagyon kevés, mert ha elhitettük azokkal az emberekkel – akik megtanultak valamit tőlünk–, hogy okosabbak vagyunk náluk, akkor még többet fognak várni tőlünk. És az nincs. Nincs meg a tudásunk. Együtt kell nagyot alkotnunk!

Egy spirituális ember, aki nem magától jutott el oda, ahol tart, hanem tanulás útján; egy hét, egy hónap vagy akár kettő nap alatt kaphat egy olyan képzést –pénzért –, amitől olyan tudásra tesz szert, hogy szerinte, szerintük beavatkozhat egy másik ember életébe. Ne felejtsétek el, hogy nem adhatunk mást, mint önmagunkat! Ha én egy információt tudok, a többiben viszont kevesebb vagyok, mint akit tanítok, akkor egy dolgot kellene átadnom, cserébe pedig megtanulni valamit tőle. Mindketten többek leszünk. Ez lenne a valós spiritualitás, de nem így működik. Ha megnyitjuk magunkat, akkor azt is átadjuk, amiben rosszabbak vagyunk, hacsak nem tudunk eljutni odáig, hogy felvállaljuk, hogy ebben és ebben ő a jobb. Mindent adunk, tehát bizonyos értelemben lehúzzuk magunkhoz. Ha lehúzzuk magunkhoz, akkor felelősek lettünk érte. Nekünk kell elindulnunk fölfelé, és visszahúzni oda, ahol ő valaha tartott. Nem lehet sehogy sem kikerülni a tanulást. Azt jelzem – könnyebb, ha tanulsz valakitől, aki előtted minta. Látod azt, hogy hogyan változik az élete. Látod azt, hogy mit kell ahhoz tennie, hogy jól érezze magát benne, és tanulsz. Viszont ha csak elhitted, hogy több vagy nála, akkor te is le fogsz kerülni egy szintre, ahol neked kell azokat az embereket tanítanod, akik nem akarnak haladni. Ők is Kőagyúak lettek. Ők is képtelenek elfogadni, hogy lehet másképp is élni, és leragadtak ott, hogy arról a szintről senki sem kerülhet feljebb. Nincs ilyen. Bárki lehet a piramis tetején, és lehetett az alján is.

A tudatosság lényege, hogy változik a Föld. Változik az itt megtanulható tananyag is. Ha mindenki megtanulta a piramis legalját, akkor együtt fogunk feljebb lépni. Amikor mindenki ugrik egyet, az a tudatváltás. Viszont, ha van éppen tudatváltás, ha nincs, te akkor is közlekedhetsz a piramison. Mehetsz fölfelé, és haladhatsz lefelé. Az univerzum segít. Azt mondja, hogy tanulni jöttél ide. Akkor tanulj! Tanulj a mások hibáiból, és akkor fölfelé haladsz; vagy tanulj saját hibádból, és akkor lefelé haladsz! Az a tanulás, ha észreveszed, hogy merre tartasz. Lefelé vagy fölfelé. Ha megértetted, akkor viszont dönthetsz. Dönthetsz, hogy mit szeretnél! Haladni föl vagy állni. Azt is lehet. Élhetsz a piramis egyik szintjén végig, és semmit sem fogsz fejlődni. Akik állnak, megkeseredett emberek lesznek. Olyan megkeseredett emberek, akik képesek mintát mutatni másoknak. Egy olyan mintát, hogy milyen állni. Itt tartunk. Társadalmunkban legtöbben állnak.

Derítsétek ki, hogy hol tartotok, és induljatok el fölfelé! Érdekes, izgalmas dolgokkal fogtok találkozni. Szembesülhettek a versengéssel, azt megállító erőkkel, és még azokkal is találkozhattok, akik segítenek fölfelé haladni. Az élet egy folyamatos haladás. Tarts velünk, és élvezd!