Minél több emberrel találkozunk, annál inkább érezzük, hogy nem vagyunk sémák. Mindenki más. Nem hasonlítunk egymásra, tehát különbözünk. A különbözőségünket külső megjelenésünk mutatja meg. Ha egyformák lennénk, akkor, mint klónok élnénk egymás mellett. A klónoknak az a sajátosságuk, hogy egyformák. Egyformák mindenben. Ha mindenben egyformák lennénk, egymástól semmit sem tudnánk tanulni. Semmit, mert mindent tudnánk, amit együtt tudhatunk. Mi lenne akkor az emberiség jövőjével? Semmi. Állnánk. Azért állnánk, mert nem tudnánk mit tanulni egymástól. A tanulás viszont miután nem valószínű, hogy normál ütemben végzik, pénzbe kerül. A normál ütem az, amikor elvégezzük az általánost, majd a középiskolát és felsőoktatásban részesülünk. Akinek nincs pénze otthon, annak korán el kell mennie dolgozni. Nem fognak a szülők mintát mutatni abban, hogy tanulj. Állunk.

 Ha állunk, akkor minden áll. Mi is, és a körülöttünk lévő tér is. Mi teremtünk mindent. Mi belőlünk van minden. A mi energiánkból. Figyeld meg azokat az embereket, akik már megálltak. Nem teremtenek semmit. Ugyanolyan a lakásuk, a ruhájuk, az életük. Ők lennének a minták számunkra? Igen. Azt követjük, amit látunk. Azt könnyen elfogadjuk, hogy egy idős ember már nem akar haladni, de egy fiataltól azt nem kéne akceptálni. Viszont, ha elfogadjuk az időstől hogy áll, akkor mikor mi elérjük azt a kort, mi is meg fogunk állni, hisz ez a minta.

Mi lenne, ha a mintát alakítanánk át? Mi lenne, ha találnánk olyan embereket, akik hosszabb életet élnek? Mi lenne, ha látnánk olyan mintákat, ahol az emberek 70, 80 évesen tanulni szeretnének? Mi lenne, ha olyan mintát csinálnánk mi magunk, ami még nem volt? Akkor hozzáadnánk valamit a világhoz, amely a lélek leszületésének lényege. A legtöbb spirituális ember mindig ezt kérdezi először tőlem: mi a célja az életemnek? Mi az életutam? Miért vagyok itt a Földön? Válaszom az, hogy azért, hogy hozzátegyél. Minél többet teszel hozzá, annál szívesebben élsz tovább. Minél többet élsz itt, annál inkább élvezed, és minél inkább élvezed, annál inkább ezt mutatod meg mások számára.

Az élet jó, ha jóvá tesszük. Nem egy szintről indulunk benne. Van, aki nagyon jó körülmények közé születik, ezért neki élvezetet az fog jelenteni, ha ahhoz hozzátesz. Szintén az fog élvezetet jelenteni másoknak is, ha hozzátesznek, de alacsonyabb körülmények között születettnek, valóban könnyebb hozzátenni, viszont nehezebb ezt kiviteleznie. Amikor valaki szegény, pontosan tudja, hogy nem szeretne szegény lenni. Minta kell a számára, hogy hogyan jön ki a szegénységből. Minél inkább szegénységet lát környezetében, annál inkább asszimilálódik benne. Azok, akik gazdagok, és ezt látják, ez lesz számukra természetes. A gazdagok élnek valahogyan. Viszont ahhoz, hogy hozzátegyünk valamit az élethez, ehhez kell hozzátenni. Amikor gazdagokkal vagy együtt, ők többnyire úgy érzik, hogy elérték a csúcsot. Elérték, hiszen fölötte állnak mindenkinek. Óriási kihívás a gazdag gyermek számára, hogy találjon egy utat, ami fölötte van szülei útjának. A szegénynek könnyebb megtalálni ezt, viszont megvalósítani sokkal nehezebb. Látja, hogy léteznek gazdagok, vagy olyanok, akik jobban élnek, de hogy hogyan lehet oda eljutni, azt nem látják. Tanulniuk kell. Valaki olyantól, aki több náluk. Valaki olyantól, aki okosabb, bölcsebb náluk. Valakitől, akitől mintát vehetnek a továbbhaladásukhoz. Olyantól, aki már megtanulta azt, amit most tud. Iskolába ők várhatóan csak általános iskolába járnak, hiszen az kötelező, és amint lehet, el kell menniük dolgozni, mert családjuk nem tudja eltartani őt, őket. Ezek a gyerekek később ébrednek vagy ébredhetnek föl. Később látják meg a lehetőséget a tanulásra, és később látnak olyan mintát, hogyha tanulsz, fejlődsz, akkor több lehetsz. Előbb azonban ki kell kerülniük abból a közegből, ami eddig minta volt számukra. A családtól, az ismerőseiből álló csoporttól, mindenkitől eltávolodni, aki „csak” azt tudta mutatni, hogy… Ezután jön a neheze. Látja, hogy tanulnia kell. Hogyan és legfőképpen mikor? Amikor dolgozik valaki, akkor annyi idővel rendelkezik, ami a munka fölött megmarad. Ez az idő általában nagyon kevés. Ez alatt az idő alatt elkezdhet valaki tanulni, de előtte meg kell rá keresni a pénzt, hiszen az iskola csak egy szintig kötelező. Minél inkább keres pénzt hozzá, annál kevesebb ideje marad magára. Ha pénzt keres, akkor dolgozik. Ha célja van, akkor tanuljon, hogy kitörjön. Ha már barátai vannak, akkor azok a barátok biztos, hogy abból a környezetből vannak, amelyben élt. Ők azt fogják mintaként mutatni számukra, amelyben ők szocializálódtak. Megkeressük a pénzt, összegyűlünk egy kocsmában és beszélgetés, társas kapcsolat létrehozása közben elisszuk. Máris elment a pénz, amelyet tanulásra szántunk. Nem könnyű kitörni abból a közegből, amelyben vagyunk. A pénz úgy fog elmenni, ahogy tanítják nekünk. A gazdagok gyermekei ugyanígy szenvednek. El kell ott is költeni a pénzt. Miért tanulj, hisz megvan mindened? Mi kell még számodra? Becsüld meg! Igen ám, de az élet folyamatos haladás. Annak a haladása, hogy valamit hozzáteszünk ahhoz, amit szüleink létrehoztak, megéltek. A gazdag gyermeknek még nehezebb hozzátenni, hiszen szülei azt mutatják, hogy elértük a tetejét. Nincs több. De akkor a gyermek számára értelmetlen az élet. Azért, mert nem tudott hozzátenni. Egyiknek sem jó lenni. Se nagyon gazdagnak, se nagyon szegénynek. Mindegyikből nehéz kiugrani. Miért akar valaki kiugrani? Mert hozzá szeretne tenni. Ahhoz, hogy hozzátegyünk – erőre vagy felnőttségre van szükségünk. Az erőnek az a lényege, hogy amit szeretnél, azt megoldod, megvalósítod tűzön-vízen keresztül. Ha megoldod, akkor boldog vagy. Ha megoldottad, akkor tanítsd meg másnak is.

Mindannyiunkban minták vannak. Kisebb-nagyobb tudások. Ez az egység lényege, hogy tanulj valamit tőlem, másoktól, amit még nem tudsz. Mindannyian egy szögből, egy aspektusból szemléljük a Földet. Abból az aspektusból, amelyből csak mi látjuk. Adjuk össze az összes aspektust! Lássunk mások szemével is, és akkor sohasem fogjuk egymást bántani! Nagyon nehéz szegényből felküzdenie magát valakinek, de sikerült már sok embernek. Ezek az emberek viszont nem mutatnak mintát azoknak, akik ott ragadtak, mert kimenekültek. Ha együtt jöttök följebb – családosan, barátokkal –, akkor mintát mutattok egymásnak arra, hogy hogyan lehet átjutni egy szűk járaton. Ha mintát mutattok egymásnak, akkor ez a szűk járat általunk, általatok tágul. Ha tágul, akkor többen fogtok tudni tanulni, fejlődni, és több embernek lesz mintája. Nagy tanítok helyeztek el tudásokat itt már, amelyeket meg kell érteni. „Engedjétek magatokhoz a gyermekeket”. Ez azt jelenti, hogy tanítsátok azokat, akik még nem tudnak. Legközelebb erről írok.