Azért, mert az ember gondolkodóvá vált, azt hittük, hogy ennél már nincs is több. Amikor már gondolkozunk, azt megelőzi jó esetben az érzés, és azt pedig megelőzi az ösztönösség. Először testi emberek vagyunk, ahol – csak úgy, mint az állatokban - az ösztön uralkodik: az ösztön, amit magunkkal hozunk, szüleinktől. A felemelkedésben először az ösztönösség, testiség után érzelmek alakulnak ki bennünk. Amikor már érzünk, elkezdenek mások is érdekelni minket: nem csak önző módon magunkkal foglalkozunk. Az érzelmeket sokan nem merik megélni, mert félnek, hogy az a fajta önközpontúság megszűnik: ha megszűnik, akkor sebezhetőek leszünk. Mindenki, aki sebezhető, az érzékeny. Ahol nincs emberek között érzékenység, ott nincs művészet, nincs művész. A művészet finomságot hordoz, finomságot tanít, ami elengedhetetlen kelléke a következő lépésünknek, ahol gondolkozóvá válunk. A gondlkozó ember kitalál újabb dolgokat, amitől előre halad világunk. A test, lélek és szellem így kapcsolódik egybe: amikor viszont az átlag ember teremteni kezd, ott már az Isteni tudat is bekapcsolódik. Az Isteni tudatú ember úgy hoz létre valamit, hogy nemcsak a testi erejével teremt, hanem az érzéseivel, érzelmeivel és a gondolataival is. A gondolatokat is meg kell zabolázni, mint ahogy az érzelmeinket és az ösztöneinket is. Könnyebben tudjuk elfogadni azt, amikor megkívánunk egy embert, de ellenállunk a kísértésnek. Könnyebben tudjuk elfojtani az érzelmeinket, mert értelemmel átlátjuk, hogy mi lesz annak a következménye, ha sok embert akarunk szeretni: mindenki sérül a végén. A gondolatokkal, az agyunkkal, a szellemünkkel regulázzuk meg a szívünket, az érzelmeinket. De vajon hogyan tudjuk a gondolatainkat sakkban tartani? Hogyan tudjuk leállítani, ha nem akarunk a félelmetes gondolatokból teremteni? A teremtő tudatba kell bekapcsolódnunk: abba a tudatba, amely a gondolkodó ember fölött helyezkedik el. A gondolkodó ember a szellemből működik. A szellem negatív aspektusa az ego. Az ego addig nem zabolázható meg, amíg egy felettes hatalom nem kezdi el vezetni: a felettes hatalom pedig a teremtő tudat. A testtudat, azaz az ösztön a vesében tárolódik. Az érzelmeket a szívben őrizzük, míg a gondolkozó szellem az agyban lakik. Hol lakhat a teremtő tudat? A tobozmirigyünket választotta lakhelyéül. A tobozmirigy egy olyan szerv, amely nem biztos, hogy kinyílik. Nem biztos, hogy fel fogunk ébredni, de minden emberben ott a lehetősége az ébredésnek. Aki felébred, az bekapcsolja a tobozmirigyét. Aki nem ébred fel az életében, az vagy ösztönlény vagy érző ember vagy maximum gondolkozó ember marad. A legjobb esetben is csak ezek kombinációja lesz. A teremtő ember egy újabb szint az emberi evolúcióban. A teremtő ember nem csak ösztönösen azt teremti, ami magából fakad. Nem szórja szét kontrollálatlanul érzelmeit és nem teremti meg kontrollálatlanul a gondolatait, akár pozitív, akár negatív gondolatok azok. A kontrollálatlan ember káoszt tud teremteni. A káosz kialakulhat a testből teremtés során. Ilyenkor a testünkben alakul ki a káosz. Betegségek, torziók jelennek meg bennünk. Amikor valaki az érzelmeit nem kontrollálja, kialakulnak az érzelmi hiányosságok, illetve az érzelmi túlzások. Ezek pszichés betegségek. Amikor viszont a gondolatainkból teremtünk kontroll nélkül, akkor a legnagyobb félelmeinket is megalkotjuk, megteremtjük vagy ahogy sokan mondjátok, bevonzzuk. A bevonzás azt jelenti, hogy megvalósítjuk. Addig, amíg egy gyerek fél, nem hívjuk felnőttnek. Képzeljétek el, ha a gyerek összes félelme valóra válna. Milyen világban élnénk? Retteghetnénk mindentől, amiket a gyermek fantáziája megvalósított. Ezért várják ott fent, hogy kezdjünk el felébredni. Aki felébred, az elfogadja a fenti vezetést. Elfogadja és kéri a segítségét abban, hogy hogyan tudjuk kontrollálni a testünket, az érzelmeinket és az értelmünket, gondolatainkat is. Csak egy magasabb tudat tud vezetni minket. Minél okosabbak vagyunk, annál kevésbé érezzük, hogy vezetőre van szükségünk. A vezetők természetesen sokfélék lehetnek életünk során. Van, aki a testi egészségünket vezeti, irányítja: ők a szüleink. Úgy etetnek, öltöztetnek, simogatnak vagy bántanak, ahogy őket is etették, öltöztették, simogatták vagy bántották. Azt visszük tovább, amit kaptunk. A felébredés lényege, hogy megértjük, legyünk többek. Menjünk tovább az evolúcióval. Legyünk többek, mint a szüleink és akkor gyermekeink is többek lesznek nálunk. A fejlődés együtt kell, hogy haladjon a testünk, lelkünk és a szellemünk számára. Gondolkozhatunk sok szép, építő jellegű dolgon, meg retteghetünk is attól, hogy félelmeink megvalósulnak. A félelmek tudatlanságot jeleznek. Fél-elem: egy hiány. Valami hiányzik, valamit nem tudok, nem értek. Fejleszd meg a hiányt, töltsd be és már nem fogsz félni. Aki nem fél, az egész, tehát teljes. Az az ember, akiben nincs félelem, nem a gondolatai negatívját teremti, hanem a pozitívját: akkor az ember megint előre felé halad. Amikor negatívból teremtünk, akkor a számegyenesen megyünk visszafelé. A pozitív számok viszont irányban vannak. Az irány az előre. Ha teremteni akarsz, akkor gyomláld ki a testből a hiányokat és a többleteket szórd szét. Tedd egyensúlyba magad azzal, hogy az érzelmeidet is töltsd fel. Ne legyen érzelemhiányod, mert akkor mindig mások érzelmeiből fogsz töltődni: elvonsz. Azok az emberek, akik megdolgoztak az érzelmeik feltöltésével, nem szívesen fognak neked adni belőle. Ne elvonj, hanem dolgozz meg azért, hogy megtelj érzelmekkel. Azok az emberek, akik megtöltötték az agyukat értelemmel, tudással, nem szívesen lesznek veled, ha buta vagy, mert olyankor a hiány szintén elvon. Elvonod az energiát attól, aki megdolgozott érte. Legyen felelősség benned és töltsd fel a testedet, a lelkedet és a szellemedet. Az az ember, aki fel van töltve, tehát nincs hiánya, nem tud a negatívból teremteni, csak a pozitívból. El tudjátok képzelni, hogy milyen más lesz a világunk, ha nem a hiányból, félelmeinkből teremtünk? El tudjátok képzelni, hogy mennyi szépséget, kedvességet, örömöt hozhatunk létre? És végezetül el tudjátok képzelni azt a világot, ahol nem akarunk elvenni a másiktól, mert mi is képesek vagyunk a megteremtésére? Ez lesz az utóbbi idők legnagyobb ugrása az ember számára. Ez az ugrás a TEREMTŐ EMBERRÉ válásunk lépcsője: ezt készülünk átlépni, ehhez viszont fel kell ébredni. A felébredést követően meg kell tanulnunk uralni a testünket, uralni és kontrollálni az érzelmeinket és uralni a gondolatainkat. Erről írok legközelebb, hogy hogyan tudunk kontrollt gyakorolni a gondolataink felett. Legyen szép napotok addig is!