A vezetőinktől függünk. Mindannyian megtanuljuk rábízni magunkat valakire vagy valakikre. A lényeg, hogy jól vezessenek minket. Honnan lehet tudni, hogy jól vezetnek minket? Onnan, hogy hova tartunk vagy már a megérkezésből, ami ha a célunk volt, akkor jól vezettek minket. Minden nemzet élhet azzal a jogával, hogy ha vezetői nem jók, akkor leváltja őket. Mindenkinek van ehhez joga vagy ereje vagy hite. Bármelyik módon leváltható egy rossz vezető. Honnan indulunk ebben?

Gyermekeink vezetését mi kaptuk meg. Mi, akik a szüleik lettünk. Ránk bízták őket, hogy vezessük őket legjobb tudásunk szerint. Mi biztosítja őket, hogy a legjobb tudásunk szerint fogjuk vezetni Őket? A szeretet, a szülői szeretet. Miért fontos ez? Azért, mert e nélkül önzővé válunk. A szülői szerepben tanuljuk meg a feltétel nélküli szeretetet. Aki ezt már tudja, az tud adni önzetlenül. Nem kér érte semmit, csak ad. A szülőnek ez a feladata gyermekeivel szemben, különben csak elvárásaink lesznek. Elvárásaink azért, mert etetjük őket, azért mert ruházzuk őket és azért, mert ott élhetnek nálunk. Ezek természetes előjogai a gyermekünknek, ha megszületik bennünk a feltétel nélküli szeretet. Ha nem, akkor várunk érte valamit. Minimum hálát, hogy felneveltük őket, de többségünk sajnos azt is elvárja gyermekeitől, hogy később ők foglalkozzanak velünk. Ők, amikor már családjuk van és nekik is gyermekeikkel kellene foglalkozni. Ha őket is jól akarják szeretni és minket is, az sajnos túl sok lesz: valaki sérülni fog benne. A feltétel nélküli szeretet csak a gyermekünknek szól. A szüleink felnőtt kategóriában vannak. Nekik nem jár feltétel nélküli szeretetet. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeresd őket, sőt úgy adj szeretetet, hogy kérj is érte valamit: ahogy a felnőtt ad egy másik felnőttnek, különben visszaminősülnek gyermekké. Aki csak kap, az a gyermek. Aki mindig csak kapott, az mindig gyermek marad. Mi a baj azzal, ha gyermekek maradunk? Az, hogy a gyermeki tulajdonságok fognak meghatározni minket. Hisztisek, bántók, hazudósak, félősek, boldogtalanok leszünk, sőt önzők is: ezek a tulajdonságok nem tesznek alkalmassá minket, hogy vezessünk. Hisztisen, őnzőn nem lehet vezetni, mert mindent magunknak akarunk. Amikor mi kerülünk úgy vezetői pozícióba, hogy még nem nőttünk fel vagy visszaminősültünk gyermekké, akkor várnak tőlünk valamit. Ha vezető vagy, vállalnod kell, hogy vezeted azokat, akikért felelősséget vállaltál. Ha jó vezető akarsz lenni, akkor felnősz és rálátsz azokra, akiket vezetsz. Föléjük emelkedsz és látod, miben kell a segítséged. Igen, a segítségedet fogják kérni, hiszen ők sem nőttek még fel teljesen, hiszen a felnőtté válás egész életünkben zajlik, feljebb és feljebb növünk. Minden felnőttnek vannak tudásai, ami fölé emel valakinek. Aki fölé emelkedtél valamely tudással, annál felnőttebb vagy. Neki már segíthetsz, taníthatod őt. Aki igazán felnőtt, tanítani fog. Vezetni azt jelenti, tanítalak. Nálunk azonban megváltozott a szó jelentése. Azt jelenti a vezető szó, hogy bármit megtehetek és minden az enyém. Ha ezt fogadjuk el mi is és megyünk vezetőink után, akkor mi is olyanná fogunk válni, mint a választott vezetőink. Ők a minták számunkra, ők a vezetők. Képzeljétek el, ha mindannyian azt tanuljuk meg a vezetőinktől, hogy minden a miénk. Mi lesz ennek a következménye? Anarchia. Volt már ilyen? Volt, persze. Miért ismétlődik a történelem újra és újra? Miért nem tanulunk a hibáinkból? Azért, mert a vezetőinknek nem érdeke, hogy igazságot tanulhassunk. Az igazságnak fontos szerepe van. Olyan fontos szerepe van, amitől megváltozik minden. Az igazság a kőszikla, amire építhetünk. A kősziklán minden megáll. Nem véletlenül építettek kolostorokat, várakat a sziklák tetejére. Ők megértették az üzenetet, hogy ne építsd a homokra a házadat: a házat, ami az életünk. A homokra, ami a hazugság. A hazugság mindig kiderül és a hazug embert mindig lefülelik. A hazugság alól kifut a homok és összedől a kártyavár.

Milyen vezetőink lesznek a jövőben? Olyanok, akik már látták a hazugság eredményeit vagy olyanok, akik elől eltitkolták a hazugság következményeit? Mi magunk is gondolkozhatunk. Ha nem jók a vezetőink, tanulhatunk másoktól. Mindenkinek van tudása és mindenki hisz valamiben, sőt bízni is kell valakiben, hogy úgy érezzük: szeretnénk itt élni. Ha egy gyermek nem tud bízni valakiben, akkor nem akar élni. Nincs ez másképp a felnőttekkel sem. Akit megcsaltak, átvertek, sokszor nem akar élni. Az élethez szükségünk van az igazságra, amelyet sajnos sokféleképpen értelmezünk. Megigazulni azt jelenti, hogy a hazugságból kijövet elindultunk az igazság felé és a vége a teljes megigazulás. Ehhez csak egy döntés kell, hogy nem fogadsz el mástól semmilyen véleményt, ami téged kimozdítana az igazság ösvényéről. Megigazulni egy hosszú folyamat. Végig kell menni azon az úton, ahol valamikor szüleink, nagyszüleink, vezetőink irányt tévesztettek és letértek róla. Visszafelé is csak ugyanazon az úton haladhatunk és lehet, hogy sok generáción keresztül mentek őseink rossz irányba, de ha elindulunk visszafelé, egyszer csak valamelyik unokánk már képes újra az igazság útján járni. Ott béke van és szeretet.

Mindenkinek megvan a maga útja. Mi dönthetünk arról, hogy milyen utakat szeretnénk kipróbálni, de a mi döntéseink hatni fognak gyermekeinkre, unokáinkra is. Ha én letértem az útról, ő már ott indul el, ahol én eltévedtem. Ott lesznek a barátai, akik szintén letértek az útról. Akik hazugok, őket hazug emberek veszik körül. Akik őszinték, ők őszintékkel fognak találkozni. Minden út visz minket valahova és minden út segít nekünk abban, hogy rálássunk, milyenné váltunk haladásunk közben. Az út maga nincs kitáblázva jó és rossz jelzőkkel. Mi magunk leszünk valamilyenek az úton való haladás által. Mindenkinek vannak ismerősei, barátai, családtagjai, akik tükörként jeleznek számukra, ha jó illetve rossz irányba tartanak. A rossz irány akkor látszik, amikor rosszabb emberré váltunk, mint előtte. Amikor hajlandóak vagyunk elfogadni a tükröt, változtathatunk az úton. Bármikor mondhatjuk, hogy nem fogadjuk el tovább vezetőnk iránymutatását és egy újabb vezetőt keresünk. Ehhez nekünk nem kell a szüleinket eltenni láb alól, csak felnőttként más iránymutatást választunk. Nem kell a főnökünket leváltatnunk, csak máshol fogjuk a tudásunkat kamatoztatni, egy másik főnök számára fogunk dolgozni és nem kell az ország vezetőjét sem eltávolítanunk, mert jogunk van más országhoz csatlakoznunk, ha az számunkra igazabb, őszintébb vezetői példa. Bármit választhatunk, de a háborgás, a kibeszélés, a tehetetlen szidalmazás sehova sem vezet. Erről írok legközelebb.