Sokszor már az ember fizikai testén is látjuk, hogy valaki merev, mint a villanyoszlop. A merev emberek rugalmatlanok: konok, makacs mindegyik. Aki konok, makacs, azt nehéz meggyőzni bármiről. Azért nehéz velük élni, mert az igazság is rugalmas. Rugalmasan változik, mint minden, ami relatív. A relativitáselmélet teret ad az igazságnak is. Természetesen van olyan, hogy abszolút igazság, de az abszolút igazsághoz Nekünk is el kell jutni. Ha valaki egy hegyet egy pontból lát, akkor neki a hegy zöldellő fák sokaságából áll. Más valakinek ugyanaz a hegy egy másik oldalról sziklás, kopár. A hegy ugyanaz, csak a látásmód más, ezért mindenkinek van igazsága abban, amit lát, de az abszolút igazságot egyik sem látja, mert az a teljesség. Az abszolút igazságot mi sem láthatjuk mindig, ezért még az igazság is relatív. Képzeljük el, hogy ha az igazság is tud relatív lenni, akkor a mindennapos csip-csup ügyeink mennyire tartalmazzák a tutit? Mennyire lehetnek azok biztosan igazak? Ezért próbáljunk kicsit rugalmasan hozzáállni azokhoz az alap igazságokhoz is, amelyek más nézőpontból másképp látszanak. Ilyenkor mi is rugalmasodunk. Mi is alakulunk, fizikailag is: aki rugalmasan képes hozzáállni új igazságokhoz, az a testében sem merevedik meg olyan könnyen. Nem lesz a személyisége sem makacs, merev és rugalmas emberekkel sokkal könnyebben tud társalogni is. Ők nem törvénykeznek, nem jelentenek ki kategórikusan dolgokat, csak jelzik, hogy ők így vagy úgy élték meg ezeket. Tanulni nem tudsz makacs emberektől - még ha tudnak is sok mindent -, mert a merevségük hideggé, rigiddé teszi őket. A rigid emberek nagyon érzéketlenek: az ő szívük is merev. Könnyebben meszesedig minden testrészük és ezért érzelemmentesek. Az érzelmeket is az idegpályákon és a vér áramlásán keresztül érzékeljük. Érzelmeink azonosak testünkkel. Az a test, amelyik merev, az nehezen érez. A szív, amikor meszes, attól megmerevedik és könnyen „törik”. Szokták mondani, hogy meghasad a szívem. Amikor valakinek meghasad a szíve, akkor ha merev volt, az konkrétan törik. Minden anyag, ami rigid, az törik. A mi feladatunk, hogy felélesszük a szívünket és a testünk többi részét. Felélesszük, hogy újra érezzünk. Felélesszük, hogy újra örömmel mozoghassunk és felélesszük, hogy megmutassuk, hogy képesek vagyunk rá. Ha egy ember képes lesz rá, akkor egy ember által mindenki megkapja a tudást. Lehetőségként bekerül egy központi rendszerbe, amit akasa könyvtárnak vagy az emberiség kollektív tudatának hívunk. A könyvtár mindent rögzít: ha minden tudás ott van benne, akkor csak hozzá kell férnünk. Hozzáférni viszont - mint az Indiana Jones-ban - csak annak lehet, aki „méltó rá”, aki képes arra, hogy az ott lévő tudást értelmezi és tudja használni. Az elsős gyermekeket sem tanítják a hetedikes tudásból, mert elmenne a kedve a tanulástól végleg, tekintve, hogy egy szót sem értene belőle. Az elsős gyereknek sem nyomják le a torkán azokat a tudásokat, ami nekünk felnőtteknek egyértelmű. Idővel azonban képesnek látjuk őket újabb és újabb tudások befogadására. Ilyenkor tanítjuk is őket. Az Univerzum a mi Atyánk. Ő is látja, hogy mikor érünk meg egy újabb tudásra. Az Univerzum képes látni minket és képes arra, hogy megítéljen minket. A megítélés attól függ, hogy hogyan reagálunk a megelőző tanításokra, miután minden egymásra épül. Jézus sok tanítást hagyott ránk, amit mindig aktuális tudásunk alapján értünk, értelmezünk. A tudások valóban - mint az iskolában - egymásra épülnek. Egymásra, tehát nem maradhat ki semmi. Ha kimarad egy tudás, nem tudjuk értelmezni a következőt. Meghallani igen, de beilleszteni a „világunkba” nem. Amikor sok tudást nem tudunk már beilleszteni világunkba, akkor hárítunk. Kirekesztjük a tudásokat, amelyek nem férnek bele a számunkra értelmezhetőbe: ilyenkor már törvénykezünk. Ha törvénykezünk, akkor merevvé váltunk. Minden, ami számunkra értelmezhetetlen, az merevít minket. A rugalmasság a fiatal korban természetes, hiszen amíg nem tudunk semmit, addig meg kell tanulnunk elfogadni, befogadni: ez valamilyenné alkot minket. Sokszor, amikor már van bennünk valamennyi tudás és már azt érezzük, hogy ennyi elég, akkor megállunk. Aki megáll, az elmeszesedik. Aki meszes, annak már nem fogad be újabb tudásokat az agya: nem alkot újabb összefüggéseket, nem értelmez újra dolgokat, csak mereven ragaszkodik régi tudásához, amelyet először - amikor megszerzett - még jól használt és új volt, majd egyre inkább aktualitását vesztette és egyre kevésbé maradt elfogadható. Az ilyen emberen egy idő után csak nevetnek, hogy mennyire leragadt valahol. Ne jussunk el idáig! Kezdjük alakítani saját testünket. Legyünk rugalmasabbak, lágyabbak. Legyünk nyitottak az új felé és engedjük be azt, ami természetesen felül fog írni sok régi tudást és átalakul világnézetünk, hitrendszerünk is és ezáltal könnyebben tudunk az életben - ami halad - otthonosan mozogni. Az élet is él: folyamatosan változik, lüktet. A lüktetés új tudásokat, új információkat hoz elénk, amelyet be kell illesztenünk eddigi világképünkbe. Higgyétek el, nincs olyan, hogy nem illik bele, olyan viszont sokszor van, hogy mi nem vagyunk elég nyitottak és elég rugalmasak, hogy beillesszük az újat a régibe. Ha nem sikerül beillesztenünk az újabb tudásokat a mi réginkbe, akkor egy idő után nem akarunk élni. Nem akarunk élni egy olyan valóságban, amit nem értünk, amiben nem mozgunk otthonosan. Ha hosszan szeretnél élni, nyisd meg magad az új előtt. Hordozz új tudás befogadására való készséget és legyél mindig rugalmasan nyitott. Érezd és élvezd az új lehetőségeket, az új dolgokat, mert a régit már ismerjük és az ismeret egy idő után unalmas lesz számunkra. Az ismeret a párkapcsolat halálát is jelentheti, ha nem vagytok képesek megújulni. Ez természetesen nem egy újabb párt jelent, hanem egy újabb tudást, egy újabb érzést, hitet, amitől változunk. Minden kapcsolatban vannak holtpontok. Ezek a holtpontok mindig a merevedés, megállás miatt alakulnak ki. Aki megmerevedett, az már nem veszi észre, hogy Te változtál vagy változni akarsz. Aki megmerevedett, az megunja a játékot és kilép. Ma már több fiatalt érinti a merevedés, mint amennyi időst. Ez korunk következő problémája, ami újabb betegségeket vet fel. Aki megmerevedik, az törik. Akinek a csontjai törnek, az elgyengül. Aki gyenge, az megvezethető, stb. Minden probléma a testből születik és a testben vagy a lélekben található a megoldás a számára. Mi emberek nagyon tudunk szeretni, de nem értjük, hogy ugyanannyira tudunk gyűlölni is. Miért? Erről írok legközelebb, hogy miért alakul ki a gyűlölet bennünk.