Gondoljátok végig, hogy ha egy bányász családból származó ember megnyeri a lottó 5-öst, mi történik vele? Ő egész életében azt látta, hogy a kemény munka eredményeként talán egyszer vehet egy lakást és el tudja tartani a családját azon a nívón, ahogy alapból éltek. Ilyenkor sem tud mást látni, mint hogy lakást és ruhát és ételt vegyen. Nyilván a lakás nagyobb lesz, az étel a körülményekhez képest jobb és a ruha a legjobb, amit feléjük lehet kapni. Elkezd fogyni a pénz. A többiek - akik nem nyertek - vagy elkezdik kiközösíteni - hogy fennhordja az orrát -, vagy elkezdik természetesnek venni, hogy tőle kérnek pénzt. Egyszer csak rájön az illető, hogy vagy mindenkinek  --akit ismer - szétosztja és akkor lesznek hasonlóan élő „cimborái” vagy pedig megtartja magának és akkor kiközösítik. Nincs könnyű helyzetben egy lottónyertes: ha a pénz mellé gondolkozás is társul, akkor megtanul bánni vele. Befekteti és ha ügyes, akkor a befektetett pénzzel, hogy munkahelyet teremt, adhat jobb lehetőséget a családjának, barátainak és az ismerőseinek, de akkor is kiemelkedik közülük. Akkor is eltűnnek a barátok, eltűnnek a régi cimborák, akikkel egy hullámhosszon van. Ez a lehetőség azonban megnyitja őt egy új társadalmi réteg felé, ahol újabb barátokat és ismerősöket szerezhet. Ez a jó teremtés lényege, de ehhez gondolkozni, érteni és tudni kell. A többi teremtéssel csak irigyei és bántói lesznek az embernek.

A spirituális teremtés ehhez hasonlít abban, hogy ha nagyon eltér a tudásod a környezetedtől, akkor ki fogsz lógni. Ki fognak lökni magukból azok, akik valamilyennek már ismertek és azt a valakit szeretnék viszontlátni. Nem érdekli őket, ha okosabb lettél vagy szebb vagy kedvesebb, csak azt látják, hogy változtál. A változással eltértél attól, akivel ő jól érezte magát, ezért vagy jelzi, hogy más vagy, vagy egyszerűen kibeszél. A változás valóban kétirányú lehet, tehát ha ismerőseid mind azt mutatják, hogy rosszabb lettél, akkor gondolkozz el rajta. Ha viszont csak egy-két ismerősöd jelez, hogy nem jó irányba haladsz és a többi boldogan mutatja, hogy mennyire pozitív változáson mész keresztül, akkor gondolkozz. Gondolkozz, hogy miért akarja régi ismerősöd, hogy minden úgy legyen, mint régen? Gondolkozz, hogy neked az a „régen” milyen volt? Az egyensúlyban lévő kapcsolatokban mindig örülünk egymás örömének. Az egyensúlytalan kapcsolatban csak az egyikünk örül a másik sikerének és a másiknak már természetes, ha neki örültök. Ez - ha megfordul az arány és te kezdesz jobban élni, szebb lenni vagy boldogabbá válni - nem arat osztatlan sikert, ezért a teremtésnél előbb értsd meg, hogy kapcsolataid egyensúlyban vannak-e vagy el vannak csúszva. Ha úgy kezdesz teremteni egy ilyen kapcsolatban, hogy az egyensúly álljon fel, akkor egy ideig te fogsz gyarapodni szeretetben, bölcsességben, hitben, pénzben, stb.: ezt az az ember, aki eddig bármiben jobb vagy több volt nálad, nem nézi jó szemmel. Ráadásul kijön belőle az irigység. Ha kijön belőle az irigység, akkor az ott volt: nincs olyan, hogy te váltottad ki belőle. Valakiből kiváltani valamit csak akkor lehet, ha már ott volt benne. Ha ő elnyomta magában az irigységet, akkor az önismerettel nem akart foglalkozni. Buddhából sohasem tudnátok békétlenséget kiváltani, mert a teljes békét hordozta, nem volt benne békétlenség: ha te nem vagy irigy vagy önző, akkor senki sem fog belőled irigységet kiváltani, ha viszont mégis, akkor az már ott volt. Akkor benned van irigység, amit ha elfogadsz, akkor át is alakíthatod, megváltoztathatod magad.

A teremtés ezért is függ a környezetünktől: ha én a környezetem számára nem voltam hiteles, akkor azzal, hogy teremtek neki vagyonokat vagy tökéletes életet vagy jó párkapcsolatot, azzal csak elhitetem vele, hogy neki ezek járnak és még önzőbb, még akarnokabb embert teremtek belőle, aki senkinek nem lesz javára. Az önzés már egy egyensúlytalanság. A gőg, a hitetlenség, a békétlenség, a durvaság stb. mind mind egyensúlytalanná tesznek minket. Ahhoz, hogy reálisan teremts, ezeket mind meg kell tapasztalnod, hogy ne teremts még nagyobb gőgöt vagy hitetlenséget vagy bántást a másiknak. Ne erősítsd benne ezeket a tulajdonságokat. Minél erősebbek ezek a tulajdonságok bennünk, annál inkább elválasztjuk magunkat saját társadalmi körünktől és a családunktól, barátainktól is. Mindenkinek megvan a helye a mátrixban. A mátrix egy rendszer, ahol elhelyezzük magunkat szakmánk, családi állapotunk vagy hitelességünk alapján. A mátrix fordul rendszeresen és változhatnak a szerepek köztünk. Lehet, hogy te voltál az Atyaúristen, de most meg kell tanulnod az alázatot és ezért elveszíted a vagyonodat, hogy lásd a másik oldalt is, akiket eddig bántottál. Természetesen fordulhat úgy is a mátrix, hogy eddig egy szegénysorban élő lány voltál, aki szerény és kedvesség által figyelmet kapott a „hercegtől”, aki magával szeretne vinni téged az ő világába: azért, mert szelíd és kedves voltál. Ezek kincsek, bár a túl szelíd és a túl kedves szintén egy egyensúlytalan állapot. Minél inkább éled túlzásokkal az életed, annál inkább olyan emberek jelennek meg körülötted, akik kiegyenlítik ezt. A túl szerény gőgös párt kaphat. A túl kedves bunkót kap. A túl bántó túlzottan figyelmest és az önző önfeláldozót kap. Mindegyik egyensúlytalan, ezért a közös teremtésük biztos, hogy egyensúlytalan lesz. A közös teremtésük az, amit egy akaraton szeretnének. Valamilyen túlzás biztosan lesz benne. Az egy akaraton levés hatalmas ajándék a teremtésben, de ennek alapja az önismeret. Az önismeretben, ha tudok a túlzásaimról, akkor változtathatok rajta, a túlzásaim pedig minősítenek. Azt vesszük leginkább észre egy emberben, amitől eltér, amitől nem tökéletes. A szeretet képes mindet elfogadni, de abból nem teremt, ami egyensúlytalan. Azért, mert a szeretet magasabb rendű tudás. A magasabb rendűség azt jelenti, hogy ráláthat az ember a másik hibáira és ráláthat a hiányosságaira is: nem azért, hogy megítélje a másikat, hanem azért, hogy ne segítse a rossz teremtéssel.

Valamikor, amikor még csak a szívem volt nyitva, mindenemet odaadtam volna a családomnak, a barátaimnak, az ismerőseimnek és akár az országomnak is, annyira tudtam szeretni őket. Amikor rájöttem, hogy nem segíttetem volna nekik a minden odaadásával sem, akkor elkezdtem változni. Megértettem, hogy előbb magammal kell foglalkozni. Megértettem, hogy amíg az én életem nem lesz példa vagy akár minta mások számára, addig nem kérnek segítséget. Ha viszont segítséget kérnek, akkor jól kell segítenem. Nem jó segítség, ha mindened odaadod a másiknak, ha ő ezt természetesnek gondolja. Ha természetesnek gondolja és nem akar érte valamit adni, akkor egyensúlytalan az illető, azt pedig nem érdemes erősíteni benne. Azt, hogy még egyensúlytalanabb legyen, hiszen az pökhendivé, gőgössé fogja tenni: ha ezt tetted, akkor a saját teremtésedet felül kell írni. Visszahúzhatod az energiát saját párodtól, családtagjaidtól és egy idő után látszik, hogy milyenek is ők nélküled. Ne azért tedd, hogy bántsd őket ezzel, hanem azért, mert a teremtéseddel rosszat is tudsz tenni a legnagyobb jószándékkal is. Ezért kell, hogy a vér ne csak a szívbe áramoljon, hanem az agyadba is és fordítva is igaz. Az agyunkat, ha folyamatosan tölti a vér, akkor gondolkozóbbak vagyunk. Aki gondolkozik, az nem teremt rosszat. Aki pedig csak a szívébe áramoltatja a vért, az csak a szeretetért küzd. Bármit megtesz azért, hogy elfogadja valaki, szeresse valaki. Minél több vér áramlik az agyba, annál racionálisabb döntéssel fogsz teremteni. Minél több vér áramlik a szívbe, annál emocionálisabban fogsz teremteni. A spiritualitás és a racionalitás nem egymással harcol, hanem az egyensúlytalan spiritualitás tud tükröt tartani az egyensúlytalan racionalitásnak és fordítva. Szívközpontú vagy agyközpontú, mind mind egyensúlytalan. Erről írok legközelebb.