Mik lehetnek számunkra élvezetek? A lista elég hosszú lenne, és személyenként különböző. Kössük ezeket megint szintekhez! Egy elsős gyermek élvezi, ha megtanul olvasni. A másodikosnak az már nem jelent élvezetet, hiszen Ő már tud olvasni. Akkor tanuljunk meg írni, szeretni, békében élni stb.! Minden gyermeknek és felnőttnek megvan a saját örömforrása, amely elvezet minket az élvezetekhez. Ha minden szinten megszerezzük azt a tudást, amely élvezetet nyújt számunkra, akkor sosem lesz olyan élvezetünk, amely aberrált a környezetünk szerint. Például pedofília. A pedofília abból alakul ki, hogy pl. hét évesen nem érinthettem meg a kislány vagy kisfiú kezét, aki tetszett nekem. Vagy nyolc évesen nem moshattam hajat egyedül, és nem éltem meg önmagam simogatását és ezért ugyanezt szeretném megadni másnak. Vagy nem értettem meg, hogy mit jelent a szeretet, mert én sosem kaptam olyat, ezért megpróbáltam kitalálni. Úgy sikerült, hogy valaki, aki fiatal kislány vagy kisfiú vonz. Azért vonz, mert nem tudtam átadni időben – abban a koromban, amikor kellett volna – a kislányoknak vagy a kisfiúknak a szeretetemet. Nem bűn fiatalt szeretni, mert nem tehetünk róla, de társadalmunk nem fogja tolerálni. Nekünk kell megtanulni megérteni az itteni normákat. A mi Földünkön most nem jó, ha fiatalabbat, főleg ha gyermeket szeretsz. Azért nem jó, mert nem fogod megélni az oda-vissza áramlást. Nem fogod szerelembe ejteni 30 évesen a 7 éves kislányt, ezért bántod. Ezért nem mindegy, hogy mi okoz nekünk örömet, és ezért kell megértenünk a másik oldalt, a másságot, hogy nekik mi okoz örömet. Minden úgy működik, hogy fésüljük össze örömforrásainkat. A szerelemben mindent szabad. Mindent, ami mindkettőnknek jó. Nem tartozik senkire, hogy én vagy te minek örülsz, ha az nekünk jó mindaddig, amíg gyermek nem születik belőle. A gyermek tőlünk tanul. Ha azt tanítjuk, hogy minden elfogadható, akkor Ő fogja megütni a bokáját, ha olyan emberekkel találkozik, és még beléjük is szeret, akik teljesen más háttérből, szülői háttérből érkeztek.

Miért fontos ez? Mert a különbözőségünk megállít minket párkapcsolatunk felé is. Azért, mert ha nem tudunk egyformán vagy legalább hasonlóan gondolkozni, érezni és szeretni, akkor nem tudunk mást adni párunknak, mint azt, ami nekünk, csak nekünk okoz örömet. Ha örömet szeretnél okozni valakinek, akkor ismerd meg. Hagyd, hogy megismertesse magát veled! Hagyd, hogy elmesélje, hogy mi okoz neki örömet, és te is próbáld megismertetni magad vele! Ha Ő nem ismer téged, de te megismerhetted őt, akkor Te fogsz szerepet játszani neki, amitől várhatóan beléd esik. Ha beléd esett, akkor azt a valakit ismerte és szerette meg, akit Te csak eljátszottál. Meddig képes egy ember szerepet játszani? Nem sokáig. Kiderül egy év múlva, hogy nem az vagy, akinek mutattad magad. Minden borul. Minden kiderül és még haragudni is fog rád, hiszen megvezetted. Még ha a legjobb szándék is vezérelt. Még ha csak azért tetted, hogy Ő is megszeressen téged vagy beléd szeressen. Ha beléd is szeretett nem Tebeléd, aki vagy, hanem abba az Énbe, akit játszottál neki. Van, aki évekig játszik, és van, aki csak három hónapig. Három hónap alatt is meg lehet sebezni valakit, hiszen abba, akit játszol, már bele is szerethet.

Amikor játszotok, nem gondoljátok végig ezt. Nagyon jó dolog másnak a bőrébe bújni. Úgy viselkedni, mintha olyanok lennénk, de beleszerethetünk mi is abba az emberbe, akinek játszunk. Mi történik akkor? Mindketten sérülünk. Én attól, hogy rájövök, hogy csak akkor tudom megtartani őt, ha egész életemben játszok. Ő attól, hogy megérti, nem kényszeríthet arra, hogy egy életen át játszanom kelljen. Közben pedig elvettünk egymástól éveket vagy évtizedeket, akár egy egész életet. Mi értelme van ennek? Kinek játszunk? Miért játszunk? Miért nem tanulunk meg őszintének lenni? Azért, mert akkor meg kell értenünk, hogy kik is vagyunk valójában. Ez számunkra nehéz, mert amit gondoltunk eddig magunkról, az borul. Nem baj. Legalább tudjuk, hogy kik vagyunk. Borul, és elkezdhetjük megismerni magunkat. Ha megismertük magunkat, rájöhetünk arra, hogy mi tesz minket igazán boldoggá. Mi lesz az, ami örömet okoz nekünk, és ehhez mérten kezdhetünk el párt keresni, aki majd kiegészíthet minket. A kiegészítésnek a lényege az, hogy rájövünk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Rájövünk, hogy más okoz örömet nekünk, mint amit eddig gondoltunk. Rájövünk, hogy mi is szeretnénk úgy örülni mindennek, mint mások, de mi még nem tudunk, mert nem tanították meg nekünk a hogyant. Emberek élnek boldogan úgy, hogy nem adják tovább tudásaikat. Azokat a tudásokat is tovább kell adni, ami a párkapcsolat öröme. Azt, hogy hogyan szexeljünk, milyen módon elégítsük ki egymást és, hogy mit jelenthet egy olyan érintés, amit attól a nőtől vagy férfitól kapunk, aki szeret minket. Erről mi nem beszélünk, vagy alig beszélünk és mégis „mindenki boldog”. Sajnos tanulás nélkül kevesen tudunk írni. Tanulás nélkül kevesen tudunk érezni, és tanulás nélkül kevesen tudunk szexelni.

Az élvezeteket pedig ebből nyerjük. Szexből, ami örömet okoz nekünk. Minden társadalomban voltak és vannak tanítói a szexnek. A szexet ugyanúgy tanulnunk kell, mint a történelmet, sőt talán még jobban, hiszen még kisebb a tudásunk benne. Ha a szexet valaki érti, azt az embert tanítónak hívjuk. Úgy, mint amikor a történelmet, aki tanítja, tanítónak szólítjuk. A szexet nem lehet ma tanulni, csak rejtve. Minden korban voltak a szexnek tanítói. Van, amikor prostituáltnak, van, amikor örömlánynak, és van, amikor tantrikus oktatónak mondtuk Őket. Mindenki segít, ha a szülő nem magyaráz el gyermekének bizonyos dolgokat. Ha mindannyian képesek lennénk az öröm forrását feltárni magunkban, akkor nem lenne szükségünk annyi drogra, alkoholra és elfordult szexualitásra.

Én nem azt állítottam, hogyha szexelsz bármennyit, akkor boldog leszel. Sőt azt állítottam, hogy nem mindegy, hogy milyen módon szexelsz, hiszen nem ugyanolyan módon fog kielégíteni egy aberrált szex, mint egy egymásnak örömet okozó szex. Vannak fokozatok, ameddig el kell jutni mindenkinek. Mint a történelemben. Annak is van egy minimuma, ameddig el kell jussunk, hiszen ha nincs meg a minimum történelemtudásod, akkor nem fogsz tudni beszélgetni azokkal, akiknek több a történelemtudása, és nem leszel boldog velük. Mindent meg kell tanulnunk, még azokat a dolgokat is, amelyek élvezetet okoznak nekünk! Képzeljétek el, hogy az az ember, aki ki van elégítve, nem akar bántani! Eszébe sem jut. Az, aki csak szexel, az soha sem fog kielégülni, és állandóan fölé akar emelkedni a másiknak, és le akarja nyomni. Ez okozza az egyensúlytalanságainkat. Ez okozza a harcainkat. Ha mindannyian megtanulunk élvezni, akkor senki nem akar bántani. Furcsa analógia, hogy az élvezet fogja megoldani a harcot.

Nézzetek szét az egyházakban! Vagy nem szexelnek, vagy nem tudnak jól szexelni, ezért állandóan versenyeznek. Minden egyház fölé akar kerekedni a másiknak. Mi vagyunk a jobbak. Kinek bizonyítanak? Önmaguk egójának. Önmagunk személyiségének, aki szeretne változni. Úgy, hogy mindenben jobb legyen.  Megszűnnének a háborúk, ha örömet tudnánk okozni egymásnak. Megszűnnének a harcok, ha kiegyensúlyozott emberek lennénk, és nem szűnnének meg a családok, ha örömünk forrása otthon megadatna számunkra. Ennyire fontos az öröm, ennyire fontos a kielégülés, és ennyire fontos a szex. Legközelebb arról írok, hogy mi lehet része a szexnek, és miből kell kijönnünk, ha boldog szexuális életet szeretnénk élni.